Lucas 22 - Bíblia Online

Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik. 
És a fõpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg õt; mert féltek a néptõl. 
Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettõnek számából vala; 
És elmenvén, megbeszélé a fõpapokkal és a vezérekkel, mimódon adja õt nékik kezökbe. 
És azok örülének, és megszerzõdének, hogy pénzt adnak néki; 
Õ pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy õt nékik kezökbe adja zenebona nélkül. 
Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvéti báránynak; 
És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük. 
Õk pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük? 
És õ monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jõ veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek õt abba a házba, a melybe bemegy. 
És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt? 
És õ mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el. 
Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt. 
És mikor eljött az idõ, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol õ vele egyetembe. 
És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melõtt én szenvednék: 
Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában. 
És [a] pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között: 
Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szõlõtõkének gyümölcsébõl, míglen eljõ az Isten országa. 
És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. 
Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik. 
De ímé annak a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon. 
És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik! 
És õk kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az õ közöttük, a ki ezt meg fogja tenni? 
Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthetõ köztük nagyobbnak. 
Õ pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az õ királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévõknek hivatnak. 
De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fõ, mint a ki szolgál. 
Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál. 
Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben; 
Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot, 
Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét. 
Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát; 
De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idõvel megtérvén, a te atyádfiait erõsítsed. 
Õ pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni! 
És õ monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem. 
És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Õk pedig mondának: Semmiben sem. 
Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elõvegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felsõ ruháját, és vegyen szablyát. 
Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek. 
Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Õ pedig monda: Elég. 
És kimenvén, méne az õ szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig õt az õ tanítványai is. 
És mikor ott a helyen vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek. 
És õ eltávozék tõlök mintegy kõhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék, 
Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tõlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen! 
És angyal jelenék meg néki mennybõl, erõsítvén õt. 
És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az õ verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak. 
És minekutána fölkelt az imádkozástól, az õ tanítványaihoz menvén, aludva találá õket a szomorúság miatt, 
És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek. 
És mikor még beszéle, ímé sokaság [jöve,] melynek az méne elõtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettõ közül: és közelgete Jézushoz, hogy õt megcsókolja. 
Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát? 
Látván pedig azok, a kik õ körülötte [valának,] a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é õket fegyverrel? 
És közülök valaki megvágá a fõpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét. 
Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt. 
Monda pedig Jézus azoknak, a kik õ hozzá mentek, a fõpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal? 
Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma. 
Megfogván azért õt, elvezeték, és elvivék a fõpap házába. Péter pedig követi vala távol. 
És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és õk együtt leültek, Péter is leüle õ velök. 
És meglátván õt egy szolgálóleány, a mint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is õ vele vala! 
Õ pedig megtagadá õt, mondván: Asszony, nem ismerem õt! 
És egy kevéssel azután más látván õt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok! 
És úgy egy óra mulva más valaki erõsíté, mondván: Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is. 
Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor õ még beszélt, megszólalt a kakas. 
És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, a mint néki mondta: Mielõtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem. 
És kimenvén Péter, keservesen síra. 
És azok a férfiak, a kik fogva tarták Jézust, csúfolják vala, vervén õt. 
És [szemeit] betakarván, arczul csapdosák õt, és kérdezék õt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere? 
És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván õt. 
És a mint nappal lett, egybegyûle a nép véneinek tanácsa, fõpapok és írástudók: és vivék õt az õ gyülekezetükbe, 
Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek: 
De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok. 
Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felõl. 
Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Õ pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok! 
Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az õ szájából. 

Now the feast of unleavened bread, which {is} called the passover, drew nigh, 
and the chief priests and the scribes sought how they might kill him; for they feared the people. 
And Satan entered into Judas, who was surnamed Iscariote, being of the number of the twelve. 
And he went away and spoke with the chief priests and captains as to how he should deliver him up to them. 
And they were rejoiced, and agreed to give him money. 
And he came to an agreement to do it, and sought an opportunity to deliver him up to them away from the crowd. 
And the day of unleavened bread came, in which the passover was to be killed. 
And he sent Peter and John, saying, Go and prepare the passover for us, that we may eat {it}. 
But they said to him, Where wilt thou that we prepare {it}? 
And he said to them, Behold, as ye enter into the city a man will meet you, carrying an earthen pitcher of water; follow him into the house where he goes in; 
and ye shall say to the master of the house, The Teacher says to thee, Where is the guest-chamber where I may eat the passover with my disciples? 
And *he* will shew you a large upper room furnished: there make ready. 
And having gone they found it as he had said to them; and they prepared the passover. 
And when the hour was come, he placed himself at table, and the {twelve} apostles with him. 
And he said to them, With desire I have desired to eat this passover with you before I suffer. 
For I say unto you, that I will not eat any more at all of it until it be fulfilled in the kingdom of God. 
And having received a cup, when he had given thanks he said, Take this and divide it among yourselves. 
For I say unto you, that I will not drink at all of the fruit of the vine until the kingdom of God come. 
And having taken a loaf, when he had given thanks, he broke {it}, and gave {it} to them, saying, This is my body which is given for you: this do in remembrance of me. 
In like manner also the cup, after having supped, saying, This cup {is} the new covenant in my blood, which is poured out for you. 
Moreover, behold, the hand of him that delivers me up {is} with me on the table; 
and the Son of man indeed goes as it is determined, but woe unto that man by whom he is delivered up. 
And *they* began to question together among themselves who then it could be of them who was about to do this. 
And there was also a strife among them which of them should be held to be {the} greatest. 
And he said to them, The kings of the nations rule over them, and they that exercise authority over them are called benefactors. 
But *ye* {shall} not {be} thus; but let the greater among you be as the younger, and the leader as he that serves. 
For which {is} greater, he that is at table or he that serves? {Is} not he that is at table? But *I* am in the midst of you as the one that serves. 
But *ye* are they who have persevered with me in my temptations. 
And *I* appoint unto you, as my Father has appointed unto me, a kingdom, 
that ye may eat and drink at my table in my kingdom, and sit on thrones judging the twelve tribes of Israel. 
And the Lord said, Simon, Simon, behold, Satan has demanded to have you, to sift {you} as wheat; 
but *I* have besought for thee that thy faith fail not; and *thou*, when once thou hast been restored, confirm thy brethren. 
And he said to him, Lord, with thee I am ready to go both to prison and to death. 
And he said, I tell thee, Peter, {the} cock shall not crow to-day before that thou shalt thrice deny that thou knowest me. 
And he said to them, When I sent you without purse and scrip and sandals, did ye lack anything? And they said, Nothing. 
He said therefore to them, But now he that has a purse let him take {it}, in like manner also a scrip, and he that has none let him sell his garment and buy a sword; 
for I say unto you, that this that is written must yet be accomplished in me, And he was reckoned with {the} lawless: for also the things concerning me have an end. 
And they said, Lord, behold here are two swords. And he said to them, It is enough. 
And going forth he went according to his custom to the mount of Olives, and the disciples also followed him. 
And when he was at the place he said to them, Pray that ye enter not into temptation. 
And he was withdrawn from them about a stone's throw, and having knelt down he prayed, 
saying, Father, if thou wilt remove this cup from me: -but then, not my will, but thine be done. 
And an angel appeared to him from heaven strengthening him. 
And being in conflict he prayed more intently. And his sweat became as great drops of blood, falling down upon the earth. 
And rising up from his prayer, coming to the disciples, he found them sleeping from grief. 
And he said to them, Why sleep ye? rise up and pray that ye enter not into temptation. 
As he was yet speaking, behold, a crowd, and he that was called Judas, one of the twelve, went on before them, and drew near to Jesus to kiss him. 
And Jesus said to him, Judas, deliverest thou up the Son of man with a kiss? 
And they who were around him, seeing what was going to follow, said {to him}, Lord, shall we smite with {the} sword? 
And a certain one from among them smote the bondman of the high priest and took off his right ear. 
And Jesus answering said, Suffer thus far; and having touched his ear, he healed him. 
And Jesus said to the chief priests and captains of the temple and elders, who were come against him, Have ye come out as against a robber with swords and sticks? 
When I was day by day with you in the temple ye did not stretch out your hands against me; but this is your hour and the power of darkness. 
And having laid hold on him, they led him {away}, and they led {him} into the house of the high priest. And Peter followed afar off. 
And they having lit a fire in the midst of the court and sat down together, Peter sat among them. 
And a certain maid, having seen him sitting by the light, and having fixed her eyes upon him, said, And this {man} was with him. 
But he denied {him}, saying, Woman, I do not know him. 
And after a short time another seeing him said, And *thou* art of them. But Peter said, Man, I am not. 
And after the lapse of about one hour another stoutly maintained it, saying, In truth this {man} also was with him, for also he is a Galilaean. 
And Peter said, Man, I know not what thou sayest. And immediately, while he was yet speaking, {the} cock crew. 
And the Lord, turning round, looked at Peter; and Peter remembered the word of the Lord, how he said to him, Before {the} cock crow thou shalt deny me thrice. 
And Peter, going forth without, wept bitterly. 
And the men who held him mocked him, beating {him}; 
and covering him up, asked him saying, Prophesy, who is it that struck thee? 
And they said many other injurious things to him. 
And when it was day, the elderhood of the people, both {the} chief priests and scribes, were gathered together, and led him into their council, saying, 
If *thou* art the Christ, tell us. And he said to them, If I tell you, ye will not at all believe; 
and if I should ask {you}, ye would not answer me at all, nor let me go; 
but henceforth shall the Son of man be sitting on the right hand of the power of God. 
And they all said, *Thou* then art the Son of God? And he said to them, *Ye* say that I am. 
And they said, What need have we any more of witness, for we have heard ourselves out of his mouth? 

Lucas 23

Veja também

Quem foram os anjos na história do Natal?

O papel da fé e da obediência na vida de Abraão