1 Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,
2 A mint nékünk elõnkbe adták, a kik kezdettõl fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:
3 Tetszék énnékem is, ki eleitõl fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus,
4 Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.
5 Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevû pap az Abia rendjébõl; az õ felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.
6 És mind a ketten igazak valának az Isten elõtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.
7 És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddõ vala, és mind a ketten [immár] idõs emberek valának.
8 Lõn pedig, hogy mikor õ rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten elõtt,
9 A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.
10 És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;
11 Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölõ oltár jobbja felõl.
12 És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg õt.
13 Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az õ nevét Jánosnak.
14 És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az õ születésén;
15 Mert nagy lészen az Úr elõtt, és bort és részegítõ italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az õ anyjának méhétõl fogva.
16 És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az õ Istenükhöz.
17 És ez [Õ] elõtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.
18 És monda Zakariás az angyalnak: Mirõl tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem [is] igen idõs.
19 És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten elõtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.
20 És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az õ idejökben.
21 A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik.
22 És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert õ [csak] integetett nékik, és néma maradt.
23 És lõn, hogy mikor leteltek az õ szolgálatának napjai, elméne haza.
24 E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az õ felesége, és elrejtõzék öt hónapig, mondván:
25 Így cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben [reám] tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között.
26 A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentõl Galileának városába, a melynek neve Názáret,
27 Egy szûzhöz, a ki a Dávid házából való József nevû férfiúnak volt eljegyezve. A szûznek neve pedig Mária.
28 És bemenvén az angyal õ hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.
29 Az pedig látván, megdöbbene az õ beszédén, és elgondolkodék, [hogy] micsoda köszöntés ez?!
30 És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.
31 És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az õ nevét JÉZUSNAK.
32 Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az õ atyjának, királyi székét;
33 És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az õ királyságának vége nem lészen!
34 Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?
35 És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.
36 És ímé Erzsébet, a te rokonod, õ is fogant fiat az õ vénségében; és ez [már] a hatodik hónapja néki, a kit meddõnek hívtak:
37 Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.
38 Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne õ tõle az angyal.
39 Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába;
40 És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet.
41 És lõn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az õ méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;
42 És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.
43 És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám?
44 Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben.
45 És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.
46 Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,
47 És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.
48 Mert reá tekintett az õ szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.
49 Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az õ neve!
50 És az õ irgalmassága nemzetségrõl nemzetségre [vagyon] azokon, a kik õt félik.
51 Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az õ szívök gondolatában felfuvalkodottakat.
52 Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel.
53 Éhezõket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.
54 Felvevé Izráelnek, az õ szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az õ irgalmasságáról.
55 (A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az õ magva iránt mindörökké!
56 Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére.
57 Erzsébetnek pedig betelék az õ szülésének ideje, és szûle fiat.
58 És meghallák az õ szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett õ vele; és együtt örülének vele.
59 És lõn nyolczad napon, eljövének, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az õ atyja nevérõl Zakariásnak akarák õt nevezni.
60 És felelvén az õ anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék.
61 És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, a ki ezen a néven neveztetnék.
62 És intének az õ atyjának, hogy minek akarja neveztetni?
63 Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan.
64 És feloldódék az õ szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent.
65 És félelem szállott minden õ szomszédaikra; és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok.
66 És szívökre vevék mindenek, a kik hallák, mondván: Vajjon mi lesz e gyermekbõl? És az Úrnak keze vala õ vele.
67 És Zakariás, az õ atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála mondván:
68 Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az õ népét,
69 És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az õ gyermekének, Dávidnak házában,
70 A mint szólott az õ szent prófétáinak szája által, kik eleitõl fogva voltak,
71 Hogy a mi ellenségeinktõl megszabadít, és mindazoknak kezébõl, a kik minket gyûlölnek;
72 Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az õ szent szövetségérõl,
73 Az esküvésrõl, a melylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy õ megadja nékünk,
74 Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezébõl, félelem nélkül szolgáljunk néki.
75 Szentségben és igazságban õ elõtte a mi életünknek minden napjaiban.
76 Te pedig kis gyermek, a magasságos [Isten] prófétájának hivattatol; mert az Úr elõtt jársz, hogy az õ útait megkészítsed;
77 És az üdvösség ismeretére megtanítsad az õ népét, a bûnöknek bocsánatjában.
78 A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, a melylyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,
79 Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!
80 A kis gyermek pedig nevekedik és erõsödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, a melyen megmutatta magát az Izráelnek.
1 Forasmuch as many have undertaken to draw up a relation concerning the matters fully believed among us,
2 as those who from the beginning were eye-witnesses of and attendants on the Word have delivered them to us,
3 it has seemed good to *me* also, accurately acquainted from the origin with all things, to write to thee with method, most excellent Theophilus,
4 that thou mightest know the certainty of those things in which thou hast been instructed.
5 There was in the days of Herod, the king of Judaea, a certain priest, by name Zacharias, of the course of Abia, and his wife of the daughters of Aaron, and her name Elizabeth.
6 And they were both just before God, walking in all the commandments and ordinances of the Lord blameless.
7 And they had no child, because Elizabeth was barren, and they were both advanced in years.
8 And it came to pass, as he fulfilled his priestly service before God in the order of his course,
9 it fell to him by lot, according to the custom of the priesthood, to enter into the temple of the Lord to burn incense.
10 And all the multitude of the people were praying without at the hour of incense.
11 And an angel of {the} Lord appeared to him, standing on the right of the altar of incense.
12 And Zacharias was troubled, seeing {him}, and fear fell upon him.
13 But the angel said to him, Fear not, Zacharias, because thy supplication has been heard, and thy wife Elizabeth shall bear thee a son, and thou shalt call his name John.
14 And he shall be to thee joy and rejoicing, and many shall rejoice at his birth.
15 For he shall be great before {the} Lord, and he shall drink no wine nor strong drink; and he shall be filled with {the} Holy Spirit, even from his mother's womb.
16 And many of the sons of Israel shall he turn to {the} Lord their God.
17 And *he* shall go before him in {the} spirit and power of Elias, to turn hearts of fathers to children, and disobedient ones to {the} thoughts of just {men}, to make ready for {the} Lord a prepared people.
18 And Zacharias said to the angel, How shall I know this, for *I* am an old man, and my wife advanced in years?
19 And the angel answering, said to him, *I* am Gabriel, who stand before God, and I have been sent to speak to thee, and to bring these glad tidings to thee;
20 and behold, thou shalt be silent and not able to speak, till the day in which these things shall take place, because thou hast not believed my words, the which shall be fulfilled in their time.
21 And the people were awaiting Zacharias, and they wondered at his delaying in the temple.
22 But when he came out he could not speak to them, and they recognised that he had seen a vision in the temple. And he was making signs to them, and continued dumb.
23 And it came to pass, when the days of his service were completed, he departed to his house.
24 Now after these days, Elizabeth his wife conceived, and hid herself five months, saying,
25 Thus has {the} Lord done to me in {these} days in which he looked upon {me} to take away my reproach among men.
26 But in the sixth month, the angel Gabriel was sent of God to a city of Galilee, of which {the} name {was} Nazareth,
27 to a virgin betrothed to a man whose name {was} Joseph, of the house of David; and the virgin's name {was} Mary.
28 And the angel came in to her, and said, Hail, {thou} favoured one! the Lord {is} with thee: {blessed art *thou* amongst women}.
29 But she, {seeing} {the angel}, was troubled at his word, and reasoned in her mind what this salutation might be.
30 And the angel said to her, Fear not, Mary, for thou hast found favour with God;
31 and behold, thou shalt conceive in the womb and bear a son, and thou shalt call his name Jesus.
32 *He* shall be great, and shall be called Son of {the} Highest; and {the} Lord God shall give him the throne of David his father;
33 and he shall reign over the house of Jacob for the ages, and of his kingdom there shall not be an end.
34 But Mary said to the angel, How shall this be, since I know not a man?
35 And the angel answering said to her, {The} Holy Spirit shall come upon thee, and power of {the} Highest overshadow thee, wherefore the holy thing also which shall be born shall be called Son of God.
36 And behold, Elizabeth, thy kinswoman, she also has conceived a son in her old age, and this is the sixth month to her that was called barren:
37 for nothing shall be impossible with God.
38 And Mary said, Behold the bondmaid of {the} Lord; be it to me according to thy word. And the angel departed from her.
39 And Mary, rising up in those days, went into the hill country with haste, to a city of Judah,
40 and entered into the house of Zacharias, and saluted Elizabeth.
41 And it came to pass, as Elizabeth heard the salutation of Mary, the babe leaped in her womb; and Elizabeth was filled with {the} Holy Spirit,
42 and cried out with a loud voice and said, Blessed {art} *thou* amongst women, and blessed the fruit of thy womb.
43 And whence {is} this to me, that the mother of my Lord should come to me?
44 For behold, as the voice of thy salutation sounded in my ears, the babe leaped with joy in my womb.
45 And blessed {is} she that has believed, for there shall be a fulfilment of the things spoken to her from {the} Lord.
46 And Mary said, My soul magnifies the Lord,
47 and my spirit has rejoiced in God my Saviour.
48 For he has looked upon the low estate of his bondmaid; for behold, from henceforth all generations shall call me blessed.
49 For the Mighty One has done to me great things, and holy {is} his name;
50 and his mercy {is} to generations and generations to them that fear him.
51 He has wrought strength with his arm; he has scattered haughty {ones} in the thought of their heart.
52 He has put down rulers from thrones, and exalted the lowly.
53 He has filled the hungry with good things, and sent away the rich empty.
54 He has helped Israel his servant, in order to remember mercy,
55 (as he spoke to our fathers,) to Abraham and to his seed for ever.
56 And Mary abode with her about three months, and returned to her house.
57 But the time was fulfilled for Elizabeth that she should bring forth, and she gave birth to a son.
58 And her neighbours and kinsfolk heard that {the} Lord had magnified his mercy with her, and they rejoiced with her.
59 And it came to pass on the eighth day they came to circumcise the child, and they called it after the name of his father, Zacharias.
60 And his mother answering said, No; but he shall be called John.
61 And they said to her, There is no one among thy kinsfolk who is called by this name.
62 And they made signs to his father as to what he might wish it to be called.
63 And having asked for a writing-table, he wrote saying, John is his name. And they all wondered.
64 And his mouth was opened immediately, and his tongue, and he spake, blessing God.
65 And fear came upon all who dwelt round about them; and in the whole hill-country of Judaea all these things were the subject of conversation.
66 And all who heard them laid them up in their heart, saying, What then will this child be? And {the} Lord's hand was with him.
67 And Zacharias his father was filled with {the} Holy Spirit, and prophesied, saying,
68 Blessed be {the} Lord the God of Israel, because he has visited and wrought redemption for his people,
69 and raised up a horn of deliverance for us in the house of David his servant;
70 as he spoke by {the} mouth of his holy prophets, who have been since the world began;
71 deliverance from our enemies and out of the hand of all who hate us;
72 to fulfil mercy with our fathers and remember his holy covenant,
73 {the} oath which he swore to Abraham our father,
74 to give us, that, saved out of the hand of our enemies, we should serve him without fear
75 in piety and righteousness before him all our days.
76 And *thou*, child, shalt be called {the} prophet of {the} Highest; for thou shalt go before the face of {the} Lord to make ready his ways;
77 to give knowledge of deliverance to his people by {the} remission of their sins
78 on account of {the} bowels of mercy of our God; wherein {the} dayspring from on high has visited us,
79 to shine upon them who were sitting in darkness and in {the} shadow of death, to guide our feet into {the} way of peace.
80 -And the child grew and was strengthened in spirit; and he was in the deserts until the day of his shewing to Israel.