1 A hétnek elsõ [napján] pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fûszerszámokat, és némely [más asszonyok is] velök.
2 És a követ a sírról elhengerítve találák.
3 És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.
4 És lõn, hogy mikor õk e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:
5 És mikor õk megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élõt?
6 Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,
7 Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bûnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.
8 Megemlékezének azért az õ szavairól.
9 És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.
10 Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab [anyja] Mária, és egyéb asszonyok õ velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.
11 De az õ szavuk csak üres beszédnek látszék azok elõtt; és nem hivének nékik.
12 Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedõk vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.
13 És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtõl hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.
14 És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.
15 És lõn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezõsködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.
16 De az õ szemeik visszatartóztatának, hogy õt meg ne ismerjék.
17 Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és [miért] vagytok szomorú ábrázattal?
18 Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémû dolgok lettek abban e napokon?
19 És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek [esének] a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten elõtt és az egész nép elõtt:
20 És mimódon adák õt a fõpapok és a mi fõembereink halálos ítéletre, és megfeszíték õt.
21 Pedig mi azt reméltük, hogy õ az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.
22 Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;
23 És mikor nem találták az õ testét, [haza] jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy õ él.
24 És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; õt pedig nem látták.
25 És õ monda nékik: Óh balgatagok és rest szívûek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!
26 Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az õ dicsõségébe?
27 És elkezdvén Mózestõl és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik õ felõle megirattak.
28 Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és õ úgy tõn, mintha tovább menne.
29 De kényszeríték õt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.
30 És lõn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.
31 És megnyilatkozának az õ szemeik, és megismerék õt; de õ eltünt elõlük.
32 És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?
33 És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyûlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.
34 Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!
35 És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg õk a kenyér megszegésérõl.
36 És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus õ közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!
37 Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.
38 És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?
39 Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!
40 És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.
41 Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?
42 Õk pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,
43 Melyeket elvõn, és elõttök evék.
44 És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felõlem.
45 Akkor megnyilatkoztatá az õ elméjöket, hogy értsék az írásokat.
46 És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:
47 És prédikáltatni az õ nevében a megtérésnek és a bûnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtõl elkezdve.
48 Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.
49 És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erõvel.
50 Kivivé pedig õket Bethániáig; és felemelvén az õ kezeit, megáldá õket.
51 És lõn, hogy míg áldá õket, tõlök elszakadván, felviteték a mennybe.
52 Õk pedig imádván õt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;
53 És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.
1 But on the morrow of the sabbath, very early indeed in the morning, they came to the tomb, bringing the aromatic spices which they had prepared.
2 And they found the stone rolled away from the sepulchre.
3 And when they had entered they found not the body of the Lord Jesus.
4 And it came to pass as they were in perplexity about it, that behold, two men suddenly stood by them in shining raiment.
5 And as they were filled with fear and bowed their faces to the ground, they said to them, Why seek ye the living one among the dead?
6 He is not here, but is risen: remember how he spoke to you, being yet in Galilee,
7 saying, The Son of man must be delivered up into the hands of sinners, and be crucified, and rise the third day.
8 And they remembered his words;
9 and, returning from the sepulchre, related all these things to the eleven and to all the rest.
10 Now it was Mary of Magdala, and Johanna, and Mary the {mother} of James, and the others with them, who told these things to the apostles.
11 And their words appeared in their eyes as an idle tale, and they disbelieved them.
12 But Peter, rising up, ran to the sepulchre, and stooping down he sees the linen clothes lying there alone, and went away home, wondering at what had happened.
13 And behold, two of them were going on the same day to a village distant sixty stadia from Jerusalem, called Emmaus;
14 and they conversed with one another about all these things which had taken place.
15 And it came to pass as they conversed and reasoned, that Jesus himself drawing nigh, went with them;
16 but their eyes were holden so as not to know him.
17 And he said to them, What discourses are these which pass between you as ye walk, and are downcast?
18 And one {of them}, named Cleopas, answering said to him, Thou sojournest alone in Jerusalem, and dost not know what has taken place in it in these days?
19 And he said to them, What things? And they said to him, The things concerning Jesus the Nazaraean, who was a prophet mighty in deed and word before God and all the people;
20 and how the chief priests and our rulers delivered him up to {the} judgment of death and crucified him.
21 But *we* had hoped that *he* was {the one} who is about to redeem Israel. But then, besides all these things, it is now, to-day, the third day since these things took place.
22 And withal, certain women from amongst us astonished us, having been very early at the sepulchre,
23 and, not having found his body, came, saying that they also had seen a vision of angels, who say that he is living.
24 And some of those with us went to the sepulchre, and found it so, as the women also had said, but him they saw not.
25 And *he* said to them, O senseless and slow of heart to believe in all that the prophets have spoken!
26 Ought not the Christ to have suffered these things and to enter into his glory?
27 And having begun from Moses and from all the prophets, he interpreted to them in all the scriptures the things concerning himself.
28 And they drew near to the village where they were going, and *he* made as though he would go farther.
29 And they constrained him, saying, Stay with us, for it is toward evening and the day is declining. And he entered in to stay with them.
30 And it came to pass as he was at table with them, having taken the bread, he blessed, and having broken it, gave it to them.
31 And their eyes were opened, and they recognised him. And he disappeared from them.
32 And they said to one another, Was not our heart burning in us as he spoke to us on the way, {and} as he opened the scriptures to us?
33 And rising up the same hour, they returned to Jerusalem. And they found the eleven, and those with them, gathered together,
34 saying, The Lord is indeed risen and has appeared to Simon.
35 And they related what {had happened} on the way, and how he was made known to them in the breaking of bread.
36 And as they were saying these things, he himself stood in their midst, and says to them, Peace {be} unto you.
37 But they, being confounded and being frightened, supposed they beheld a spirit.
38 And he said to them, Why are ye troubled? and why are thoughts rising in your hearts?
39 behold my hands and my feet, that it is *I* myself. Handle me and see, for a spirit has not flesh and bones as ye see me having.
40 And having said this he shewed them his hands and his feet.
41 But while they yet did not believe for joy, and were wondering, he said to them, Have ye anything here to eat?
42 And they gave him part of a broiled fish and of a honeycomb;
43 and he took it and ate before them.
44 And he said to them, These {are} the words which I spoke to you while I was yet with you, that all that is written concerning me in the law of Moses and prophets and psalms must be fulfilled.
45 Then he opened their understanding to understand the scriptures,
46 and said to them, Thus it is written, and thus it behoved the Christ to suffer, and to rise from among the dead the third day;
47 and that repentance and remission of sins should be preached in his name to all the nations beginning at Jerusalem.
48 And *ye* are witnesses of these things.
49 And behold, I send the promise of my Father upon you; but do ye remain in the city till ye be clothed with power from on high.
50 And he led them out as far as Bethany, and having lifted up his hands, he blessed them.
51 And it came to pass as he was blessing them, he was separated from them and was carried up into heaven.
52 And *they*, having done him homage, returned to Jerusalem with great joy,
53 and were continually in the temple praising and blessing God.