1 Ezek után pedig rendele az Úr másokat is, hetvenet, és elküldé azokat kettõnként az õ orczája elõtt, minden városba és helyre, a hová õ menendõ vala.
2 Monda azért nékik: Az aratni való sok, de a munkás kevés; kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az õ aratásába.
3 Menjetek el: Ímé én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé.
4 Ne hordozzatok erszényt, se táskát, se sarut; és az úton senkit ne köszöntsetek.
5 Valamely házba bementek, elõször ezt mondjátok: Békesség e háznak!
6 És ha lesz ott valaki békességnek fia, a ti békességtek azon marad; ha nem, ti reátok tér vissza.
7 Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt evén és iván, a mit õk [adnak]: mert méltó a munkás az õ jutalmára. Ne járjatok házról-házra.
8 És valamely városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, a mit elõtökbe adnak:
9 És gyógyítsátok a betegeket, a kik ott lesznek, és mondjátok nékik: Elközelített hozzátok az Isten országa.
10 Valamely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak, annak utczáira kimenvén, ezt mondjátok:
11 Még a port is, a mely reánk ragadt a ti várostokból, itt köztetek letöröljük; mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok.
12 Mondom pedig néktek, hogy a Sodomabeliek állapota tûrhetõbb lesz ama napon, hogynem azé a városé.
13 Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! mert ha Tírusban és Sídonban lettek volna azok a csodák, melyek te benned lõnek, régen zsákban és hamuban ülve megtértek volna.
14 Hanem Tírusnak és Sídonnak tûrhetõbb lesz állapota az ítéletkor, hogynem néktek.
15 És te Kapernaum, mely mind az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz lealáztatni.
16 A ki titeket hallgat, engem hallgat, és a ki titeket megvet, engem vet meg; és a ki engem vet meg, azt veti meg, a ki engem elküldött.
17 Visszatére pedig a hetven [tanítvány] örömmel, mondván: Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te neved által!
18 Õ pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égbõl.
19 Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek.
20 De azon ne örüljetek, hogy a lelkek néktek engednek; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben.
21 Azon órában örvendeze Jézus lelkében, és monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elõl, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te elõtted.
22 Mindent nékem adott az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem [csak] a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.
23 És a tanítványokhoz fordulván, monda õ magoknak: Boldog szemek, a melyek látják azokat, a melyeket ti láttok.
24 Mert mondom néktek, hogy sok próféta és király kívánta látni, a miket ti láttok, de nem látták; és hallani, a miket hallotok, de nem hallották.
25 És ímé egy törvénytudó felkele, kísértvén õt, és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?
26 Õ pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? mint olvasod?
27 Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl és teljes lelkedbõl és minden erõdbõl és teljes elmédbõl; és a te felebarátodat, mint magadat.
28 Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cselekedd, és élsz.
29 Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom?
30 Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálembõl Jerikóba, és rablók [kezé]be esék, a kik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan.
31 Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, a ki azt látván, elkerülé.
32 Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és [azt] látta, elkerülé.
33 Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, a hol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula.
34 És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az õ tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki.
35 Másnap pedig elmenõben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked.
36 E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, a ki a rablók [kezébe] esett?
37 Az pedig monda: Az, a ki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te [is] a képen cselekedjél.
38 Lõn pedig, mikor az úton menének, hogy õ beméne egy faluba; egy Mártha nevû asszony pedig befogadá õt házába.
39 És ennek vala egy Mária nevezetû testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az õ beszédét.
40 Mártha pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; elõállván azért, monda: Uram, nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem.
41 Felelvén pedig, monda néki Jézus: Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel:
42 De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik õ tõle.
1 Now after these things the Lord appointed seventy others also, and sent them two and two before his face into every city and place where he himself was about to come.
2 And he said to them, The harvest indeed {is} great, but the workmen few; supplicate therefore the Lord of the harvest that he may send out workmen into his harvest.
3 Go: behold *I* send you forth as lambs in the midst of wolves.
4 Carry neither purse nor scrip nor sandals, and salute no one on the way.
5 And into whatsoever house ye enter, first say, Peace to this house.
6 And if a son of peace be there, your peace shall rest upon it; but if not it shall turn to you again.
7 And in the same house abide, eating and drinking such things as they have; for the workman is worthy of his hire. Remove not from house to house.
8 And into whatsoever city ye may enter and they receive you, eat what is set before you,
9 and heal the sick in it, and say to them, The kingdom of God is come nigh to you.
10 But into whatsoever city ye may have entered and they do not receive you, go out into its streets and say,
11 Even the dust of your city, which cleaves to us on the feet, do we shake off against you; but know this, that the kingdom of God is come nigh.
12 I say to you that it shall be more tolerable for Sodom in that day than for that city.
13 Woe to thee, Chorazin! woe to thee, Bethsaida! for if the works of power which have taken place in you had taken place in Tyre and Sidon, they had long ago repented, sitting in sackcloth and ashes.
14 But it shall be more tolerable for Tyre and Sidon in the judgment than for you.
15 And *thou*, Capernaum, who hast been raised up to heaven, shalt be brought down even to hades.
16 He that hears you hears me; and he that rejects you rejects me; and he that rejects me rejects him that sent me.
17 And the seventy returned with joy, saying, Lord, even the demons are subject to us through thy name.
18 And he said to them, I beheld Satan as lightning falling out of heaven.
19 Behold, I give you the power of treading upon serpents and scorpions and over all the power of the enemy, and nothing shall in anywise injure you.
20 Yet in this rejoice not, that the spirits are subjected to you, but rejoice that your names are written in the heavens.
21 In the same hour Jesus rejoiced in spirit and said, I praise thee, Father, Lord of the heaven and of the earth, that thou hast hid these things from wise and prudent, and hast revealed them to babes: yea, Father, for thus has it been well-pleasing in thy sight.
22 All things have been delivered to me by my Father, and no one knows who the Son is but the Father, and who the Father is but the Son, and he to whomsoever the Son is pleased to reveal {him}.
23 And having turned to the disciples privately he said, Blessed are the eyes which see the things that ye see.
24 For I say to you that many prophets and kings have desired to see the things which ye behold, and did not see {them}; and to hear the things which ye hear, and did not hear {them}.
25 And behold, a certain lawyer stood up tempting him, and saying, Teacher, having done what, shall I inherit life eternal?
26 And he said to him, What is written in the law? how readest thou?
27 But he answering said, Thou shalt love the Lord thy God with all thy heart, and with all thy soul, and with all thy strength, and with all thine understanding; and thy neighbour as thyself.
28 And he said to him, Thou hast answered right: this do and thou shalt live.
29 But he, desirous of justifying himself, said to Jesus, And who is my neighbour?
30 And Jesus replying said, A certain man descended from Jerusalem to Jericho and fell into {the hands of} robbers, who also, having stripped him and inflicted wounds, went away leaving him in a half-dead state.
31 And a certain priest happened to go down that way, and seeing him, passed on on the opposite side;
32 and in like manner also a Levite, being at the spot, came and looked {at him} and passed on on the opposite side.
33 But a certain Samaritan journeying came to him, and seeing {him}, was moved with compassion,
34 and came up {to him} and bound up his wounds, pouring in oil and wine; and having put him on his own beast, took him to {the} inn and took care of him.
35 And on the morrow {as he left}, taking out two denarii he gave them to the innkeeper, and said to him, Take care of him, and whatsoever thou shalt expend more, *I* will render to thee on my coming back.
36 Which {now} of these three seems to thee to have been neighbour of him who fell into {the hands of} the robbers?
37 And he said, He that shewed him mercy. And Jesus said to him, Go, and do *thou* likewise.
38 And it came to pass as they went that *he* entered into a certain village; and a certain woman, Martha by name, received him into her house.
39 And she had a sister called Mary, who also, having sat down at the feet of Jesus was listening to his word.
40 Now Martha was distracted with much serving, and coming up she said, Lord, dost thou not care that my sister has left me to serve alone? Speak to her therefore that she may help me.
41 But Jesus answering said to her, Martha, Martha, thou art careful and troubled about many things;
42 but there is need of one, and Mary has chosen the good part, the which shall not be taken from her.