1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy hozzanak néked tiszta faolajat, a melyet a világításhoz sajtoltak, hogy szünet nélkül égõ lámpákat gyújthassanak.
3 A bizonyság függönyén kivül, a gyülekezet sátorában úgy helyheztesse el [azokat] Áron, hogy estvétõl fogva reggelig az Úr elõtt legye[nek.] Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél.
4 A tiszta [arany] gyertyatartóra rakja fel a mécseket; az Úr elõtt legyenek szüntelen.
5 És végy lisztlángot, és süss abból tizenkét lepényt; két tized [efából] legyen egy lepény.
6 És helyheztesd el azokat két rendben; hatot egy rendbe, a tiszta [arany] asztalra az Úr elé.
7 És tégy mindenik rendhez tiszta tömjént, és legyen emlékeztetõül a kenyér mellett, tûzáldozatul az Úrnak.
8 Szombat napról szombat napra rakja fel azt [a] [pap] az Úr elé szüntelen; örök szövetség ez Izráel fiaival.
9 Azután legyen az Ároné és az õ fiaié, a kik egyék meg azokat szent helyen, mert mint igen szentséges, az övé az, az Úrnak tûzáldozataiból, örök rendelés szerint.
10 Kiméne pedig egy izráelbeli asszonynak fia, a ki égyiptomi férfiútól való vala, Izráel fiai közé, és versengének a táborban az izráelbeli asszonynak fia és egy izráelbeli férfi.
11 És káromlá az izráelbeli asszony fia az [Isten] nevét és átkozódék; elvivék azért azt Mózeshez. Az õ anyjának neve pedig Selomith vala, Dibrinek leánya, Dán nemzetségébõl.
12 És õrizet alá veték azt, míg kijelentést nyernének az Úr akarata felõl.
13 Szóla azért az Úr Mózesnek, mondván:
14 Vidd ki az átkozódót a táboron kivül, és mindazok, a kik hallották, tegyék kezeiket annak fejére és kövezze agyon azt az egész gyülekezet.
15 Izráel fiainak pedig szólj, ezt mondván: Ha valaki az õ Istenét átkozza, viselje az õ bûnének terhét.
16 És a ki szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon, kövezze azt agyon az egész gyülekezet; akár jövevény, akár benszülött, ha szidalmazza az [Úrnak] nevét, halállal lakoljon.
17 Ha valaki agyon üt valamely embert, halállal lakoljon.
18 Ha pedig barmot üt agyon valaki, fizesse meg azt: barmot baromért.
19 És ha valaki sérelmet ejt a felebarátján, a mint õ cselekedett, vele is úgy cselekedjenek:
20 Törést törésért, szemet szemért, fogat fogért; a milyen sérelmet õ ejtett máson, olyan ejtessék rajta is.
21 A ki barmot üt agyon, fizesse meg azt, de a ki embert üt agyon, halállal lakoljon.
22 Egy törvény legyen nálatok: a jövevény olyan legyen, mint a benszülött, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
23 Szóla azért Mózes Izráel fiainak, és kivivék az átkozódót a táboron kivül, és agyonverék azt kõvel. És úgy cselekedének Izráel fiai, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek.
1 And Jehovah spoke to Moses, saying,
2 Command the children of Israel that they bring unto thee pure beaten olive oil for the light, to light the lamp continually.
3 Outside the veil of the testimony, in the tent of meeting, shall Aaron dress it from evening to morning before Jehovah continually: {it is} an everlasting statute throughout your generations.
4 Upon the pure candlestick shall he arrange the lamps before Jehovah continually.
5 And thou shalt take fine wheaten flour, and bake twelve cakes thereof; each cake shall be of two tenths.
6 And thou shalt set them in two rows, six in a row, upon the pure table before Jehovah.
7 And thou shalt put pure frankincense upon each row; and it shall be a bread of remembrance, an offering by fire to Jehovah.
8 Every sabbath day he shall arrange it before Jehovah continually, on the part of the children of Israel: {it is} an everlasting covenant.
9 And it shall be Aaron's and his sons'; and they shall eat it in a holy place; for it is most holy unto him of Jehovah's offerings by fire: {it is} an everlasting statute.
10 And the son of an Israelitish woman-but withal the son of an Egyptian, -went out among the children of Israel; and this son of the Israelitess and a man of Israel strove together in the camp;
11 and the Israelitish woman's son blasphemed the Name, and cursed; and they brought him to Moses. And his mother's name was Shelomith, the daughter of Dibri, of the tribe of Dan.
12 And they confined him, that they might decide at the mouth of Jehovah.
13 And Jehovah spoke to Moses, saying,
14 Lead the reviler outside the camp; and all that heard {him} shall lay their hands upon his head, and the whole assembly shall stone him.
15 And thou shalt speak unto the children of Israel, saying, Every one when he revileth his God shall bear his sin.
16 And he that blasphemeth the name of Jehovah shall certainly be put to death; all the assembly shall certainly stone him; as well the stranger as he that is home-born, when he blasphemeth the Name, shall be put to death.
17 And if any one smiteth any man mortally, he shall certainly be put to death.
18 And he that smiteth a beast mortally shall make it good, life for life.
19 And if a man cause a blemish in his neighbour, as he hath done, so shall it be done to him;
20 breach for breach, eye for eye, tooth for tooth: as he hath caused a blemish in a man, so shall it be done to him.
21 He that smiteth a beast {mortally} shall make it good; and he that smiteth a man {mortally} shall be put to death.
22 Ye shall have one law: as the stranger, so the home-born; for I am Jehovah your God.
23 And Moses spoke to the children of Israel; and they led the reviler outside the camp and stoned him with stones. And the children of Israel did as Jehovah had commanded Moses.