1 Van egy gonosz, a melyet láttam a nap alatt, és nagy [baj] az az emberen;
2 Mikor valakinek az Isten ád gazdagságot és kincseket és tisztességet, és semmi nélkül nem szûkölködik, valamit kivánhat lelkének, és az Isten nem engedi néki, hogy éljen azzal, hanem más ember él azzal: ez hiábavalóság és gonosz nyavalya!
3 Ha száz gyermeket szül is valaki, és sok esztendeig él, úgy hogy az õ esztendeinek napja sok, de az õ lelke a jóval meg nem elégszik, és nem lesz temetése néki: azt mondom, hogy jobb annál az idétlen gyermek,
4 Mert hiábavalóságra jött, setétségben megy el, és setétséggel fedeztetik be neve,
5 A napot sem látta és nem ismerte; tûrhetõbb ennek állapotja, hogynem amannak.
6 Hogyha kétezer esztendõt élt volna is, és a jóval nem élt: avagy nem ugyanazon egy helyre megy-é minden?
7 Az embernek minden munkája szájáért van; mindazáltal az õ kívánsága be nem telik.
8 Mert miben különbözik a bölcs a bolondtól, és miben a szegény, a ki az élõk elõtt járni tud?
9 Jobb, a mit ember szemmel lát, hogynem a lélek kivánsága; ez is hiábavalóság és a léleknek gyötrelme!
10 Valami van, régen ráadatott nevezete, és bizonyos dolog, hogy mi lesz az ember, és nem perlekedhetik azzal, a ki hatalmasb nálánál.
11 Mert van sok beszéd, a mely a hiábavalóságot szaporítja; és mi haszna van az embernek [abban?]
12 Mert kicsoda tudhatja, mi legyen az embernek jó e világon, az õ hiábavaló élete napjainak száma szerint, a melyeket mintegy árnyékot tölt el? Kicsoda az, a ki megmondhatná az embernek, mi következik õ utána a nap alatt?
1 There is an evil that I have seen under the sun, and it is frequent among men:
2 one to whom God giveth riches, wealth, and honour, and he wanteth nothing for his soul of all that he desireth, yet God giveth him not power to eat thereof, but a stranger eateth it: this is vanity, and a sore evil.
3 If a man beget a hundred {sons}, and live many years, so that the days of his years be many, but his soul be not filled with good, and also he have no burial, I say an untimely birth is better than he.
4 For it cometh in vanity, and departeth in darkness, and its name is covered with darkness;
5 moreover it hath not seen nor known the sun: this hath rest rather than the other.
6 Yea, though he live twice a thousand years, yet hath he seen no good: do not all go to one place?
7 All the labour of man is for his mouth, and yet the appetite is not filled.
8 For what advantage hath the wise above the fool? what hath the poor, that knoweth to walk before the living?
9 Better is the seeing of the eyes than the wandering of the desire: this also is vanity and pursuit of the wind.
10 That which is hath already been named; and what man is, is known, and that he cannot contend with him that is mightier than he.
11 For there are many things that increase vanity: what is man advantaged?
12 For who knoweth what is good for man in life, all the days of his vain life which he spendeth as a shadow? for who can tell man what shall be after him under the sun?