1 Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az õ születésének napjánál.

2 Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élõ ember megemlékezik arról.

3 Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív.

4 A bölcseknek elméje a siralmas házban [van], a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában.

5 Jobb a bölcsnek dorgálását hallani, hogynem valaki hallja a bolondoknak éneklését.

6 Mert olyan a bolondnak nevetése, mint a tövisnek ropogása a fazék alatt; ez is hiábavalóság!

7 Mert a zsarolás megbolondítja a bölcs [embert] is, és az elmét elveszti az ajándék.

8 Jobb akármi dolognak vége annak kezdetinél; jobb a tûrõ, hogynem a kevély.

9 Ne légy hirtelen a lelkedben a haragra; mert a harag a bolondok kebelében nyugszik.

10 Ne mondd ezt: mi az oka, hogy a régi napok jobbak voltak ezeknél? mert nem bölcseségbõl származik az ilyen kérdés.

11 Jó a bölcseség az örökséggel, és elõmenetelökre van az [embereknek], a kik a napot látják.

12 Mert a bölcseségnek árnyéka alatt, [és] a gazdagságnak árnyéka alatt [egyformán nyugszik az ember!] de a tudomány hasznosb, mivelhogy a bölcseség életet ád az õ urainak.

13 Tekintsd meg az Istennek cselekedetit; mert kicsoda teheti egyenessé, a mit õ görbévé tett?

14 A jó szerencsének idején élj a jóval; a gonosz szerencsének idején pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, épen úgy, mint azt, Isten szerzette, a végre, hogy az ember semmit [abból] eszébe ne vegyen, [a mi] reá következik.

15 Mindent láttam az én hiábavalóságomnak napjain: van oly igaz, a ki az õ igazságában elvész; és van gonosz ember, a ki [az õ életének napjait] meghosszabbítja az õ gonoszságában.

16 Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet?

17 Ne légy felettébb gonosz, és ne légy balgatag; miért halnál meg idõd elõtt?

18 Jobb, hogy ezt megfogd, és amattól is a te kezedet meg ne vond; mert a ki az Istent féli, mind ezektõl megszabadul!

19 A bölcseség megerõsíti a bölcset inkább, mint tíz hatalmas, a kik a városban vannak.

20 Mert nincs egy igaz ember is a földön, a ki jót cselekednék és nem vétkeznék.

21 Ne figyelmezz minden beszédre, melyet mondanak, hogy meg ne halld szolgádat, hogy átkoz téged.

22 Mert sok esetben tudja a te lelked is, hogy te is gonoszt mondottál egyebeknek.

23 Mind ezeket megpróbáltam az én bölcseségem által. [Mikor] azt gondolám, [hogy] bölcs vagyok, én tõlem a [bölcseség] távol vala.

24 Felette igen messze van, a mi van, és felette mélységes; kicsoda tudhatja meg azt?

25 Fordítám én magamat és az én szívemet a bölcseségnek és az okoskodásnak tudására, kutatására és keresésére; azonképen hogy megtudjam a bolondságnak gonoszságát, és a tévelygésnek balgatagságát.

26 És találtam [egy dolgot,] mely keservesb a halálnál; tudniillik az olyan asszonyt, a kinek a szíve olyan, mint a tõr és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. A ki Isten elõtt kedves, megszabadul attól; a bûnös pedig megfogattatik attól.

27 Lásd, ezt találtam, azt mondja a prédikátor; mikor gyakorta nagy szorgalmassággal keresém a megfejtést,

28 A mit az én lelkem folyton keresett, és nem találtam. Ezer közül egy embert találtam; de asszonyt mind ezekben nem találtam.

29 Hanem lásd, ezt találtam, hogy az Isten teremtette az embert igaznak; õk pedig kerestek sok kigondolást.

1 A {good} name is better than precious ointment, and the day of death than the day of one's birth.

2 It is better to go to the house of mourning than to go to the house of feasting: in that that is the end of all men, and the living taketh it to heart.

3 Vexation is better than laughter; for by the sadness of the countenance the heart is made better.

4 The heart of the wise is in the house of mourning, but the heart of fools in the house of mirth.

5 It is better for a man to hear the rebuke of the wise, than to hear the song of fools.

6 For as the crackling of thorns under a pot, so is the laughter of the fool. This also is vanity.

7 Surely oppression maketh a wise man mad, and a gift destroyeth the heart.

8 Better is the end of a thing than its beginning; better is a patient spirit than a proud spirit.

9 Be not hasty in thy spirit to be vexed; for vexation resteth in the bosom of fools.

10 Say not, How is it that the former days were better than these? for thou dost not inquire wisely concerning this.

11 Wisdom is as good as an inheritance, and profitable to them that see the sun.

12 For wisdom is a defence {as} money is a defence; but the excellency of knowledge is, {that} wisdom maketh them that possess it to live.

13 Consider the work of God; for who can make straight what he hath made crooked?

14 In the day of prosperity enjoy good, and in the day of adversity consider: God hath also set the one beside the other, to the end that man should find out nothing {of what shall be} after him.

15 All {this} have I seen in the days of my vanity: there is a righteous {man} that perisheth by his righteousness, and there is a wicked {man} that prolongeth {his days} by his wickedness.

16 Be not righteous overmuch; neither make thyself overwise: why shouldest thou destroy thyself?

17 Be not overmuch wicked, neither be thou foolish: why shouldest thou die before thy time?

18 It is good that thou shouldest take hold of this; yea, also from that withdraw not thy hand: for he that feareth God cometh forth from them all.

19 Wisdom strengtheneth the wise more than ten mighty {men} that are in a city.

20 Surely there is not a righteous man upon earth, that doeth good and sinneth not.

21 Also give not heed unto all words that are spoken, lest thou hear thy servant curse thee.

22 For also thine own heart knoweth that oftentimes thou thyself likewise hast cursed others.

23 All this have I tried by wisdom: I said, I will be wise; but it was far from me.

24 Whatever hath been, is far off, and exceeding deep: who will find it out?

25 I turned, I and my heart, to know, and to search, and to seek out wisdom and reason, and to know wickedness to be folly, and foolishness to be madness;

26 and I found more bitter than death the woman whose heart is nets and snares, {and} whose hands are bands: whoso pleaseth God shall escape from her; but the sinner shall be caught by her.

27 See this which I have found, saith the Preacher, {searching} one by one to find out the reason;

28 which my soul yet seeketh, and I have not found: one man among a thousand have I found, but a woman among all those have I not found.

29 Only see this which I have found: that God made man upright, but they have sought out many devices.