1 Elméne Roboám Síkembe; mert Síkembe gyûlt vala az egész Izráel, hogy õt királylyá választanák.
2 Lõn pedig, mikor ezt meghallotta Jeroboám, a Nébát fia, a ki [akkor ]Égyiptomban vala; mert oda futott volt Salamon király elõl, visszatére Jeroboám Égyiptomból.
3 És hozzáküldvén, elhivaták õt. Eljöve azért Jeroboám és az egész Izráel, és szólának Roboámnak, mondván:
4 A te atyád igen megnehezítette a mi igánkat, de te most könnyebbítsd meg atyádnak kemény szolgálatát és az õ nehéz igáját, a melyet reánk vetett, és szolgálunk néked.
5 És monda nékik: Harmadnapig [gondolkodom róla,] azután jõjjetek hozzám. Elméne azért a nép.
6 És tanácskozék Roboám király a vén [ember]ekkel, a kik Salamon elõtt az õ atyja elõtt állottak vala életében, mondván: Mit tanácsoltok, mit válaszoljak e népnek?
7 És azok ekképen szólának: Ha javára leendesz ennek a népnek, s kedvezel nékik és jó szóval beszélsz hozzájok; akkor te szolgáid lesznek mindenkor.
8 De õ megvetette a vének tanácsát, a melyet néki tanácsoltak, és tanácsot tarta az ifjakkal, a kik õ vele nevekedtek volt fel és néki udvaroltak.
9 És monda azoknak: Ti micsoda tanácsot adtok, hogy választ adjunk e népnek, a kik nékem így szólának: Könnyebbítsd meg az igát, a melyet a te atyád reánk vetett.
10 Akkor felelének az ifjak, a kik õ vele együtt nevekedtek vala, mondván: Így szólj a népnek, a mely szólván néked, azt mondja: A te atyád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyebbítsd meg nékünk; így szólj nékik: Az én legkisebb ujjam erõsebb atyám derekánál;
11 Most azért, ha az én atyám nehéz igát vetett reátok, én még nehezebbé teszem igátokat; ha az én atyám ostorral vert titeket, én skorpiókkal.
12 És elméne Jeroboám és az egész nép Roboámhoz harmadnap, a mint a király meghagyta, ezt mondván: Jõjjetek hozzám harmadnapon.
13 És a király kemény választ adott nékik, megvetve Roboám király a vének tanácsát.
14 És az ifjak tanácsa szerint szóla nékik, mondván: Ha az én atyám megnehezítette a ti igátokat, én még nehezebbé teszem azt; ha az én atyám ostorral vert titeket, én skorpiókkal.
15 És a király nem hallgatá meg a népet; mert ezt az Úr fordította ekként, hogy megerõsítené az Úr az õ beszédét, a melyet szólott vala a Silóbeli Ahija által Jeroboámnak, a Nébát fiának.
16 Mikor pedig az egész Izráel [látta,] hogy nem hallgatá meg õket a király, felele a nép a királynak, mondván: Micsoda részünk van nékünk Dávidban? Nincsen nékünk örökségünk az Isai fiában! [Menj el] a te hajlékidba, oh Izráel! Ám viseld gondját a te házadnak, oh Dávid! Elméne azért hajlékiba az egész Izráel;
17 Úgy, hogy Roboám csak azokon az Izráel fiain uralkodék, a kik Júda városaiban laktak.
18 És mikor elküldé Roboám Adorámot, az adószedõt, megkövezék õt Izráel fiai, és meghala; Roboám király pedig siete szekerébe ülni, hogy Jeruzsálembe szaladjon.
19 Így szakada el az Izráel népe a Dávid házától, mind e mai napig.
1 And Rehoboam went to Shechem; for all Israel had come to Shechem to make him king.
2 And it came to pass when Jeroboam the son of Nebat heard it (now he was in Egypt, whither he had fled from the presence of king Solomon) that Jeroboam returned out of Egypt.
3 And they sent and called him; and Jeroboam and all Israel came and spoke to Rehoboam saying,
4 Thy father made our yoke grievous; and now lighten the grievous servitude of thy father, and his heavy yoke that he put upon us, and we will serve thee.
5 And he said to them, Come again to me after three days. And the people departed.
6 And king Rehoboam consulted with the old men, who had stood before Solomon his father while he yet lived, saying, How do ye advise to return answer to this people?
7 And they spoke to him saying, If thou be kind to this people, and please them, and speak good words to them, they will be thy servants for ever.
8 But he forsook the advice of the old men which they had given him, and consulted with the young men, who had grown up with him, that stood before him.
9 And he said to them, What advice give ye that we may return answer to this people, who have spoken to me saying, Lighten the yoke which thy father put upon us?
10 And the young men that had grown up with him spoke to him saying, Thus shalt thou say to the people who have spoken to thee saying, Thy father made our yoke heavy, and lighten thou it for us, -thus shalt thou say to them: My little {finger} is thicker than my father's loins;
11 and whereas my father laid a heavy yoke upon you, *I* will add to your yoke: my father chastised you with whips, but *I* {will chastise you} with scorpions.
12 And Jeroboam and all the people came to Rehoboam the third day, as the king had appointed saying, Come again to me on the third day.
13 And the king answered them roughly; and king Rehoboam forsook the advice of the old men,
14 and spoke to them according to the advice of the young men, saying, My father made your yoke heavy, but *I* will add to it; my father chastised you with whips, but *I* {will chastise you} with scorpions.
15 So the king hearkened not to the people; for it was brought about by God, that Jehovah might give effect to his word, which he spoke through Ahijah the Shilonite to Jeroboam the son of Nebat.
16 And all Israel saw that the king hearkened not to them; and the people answered the king saying, What portion have we in David? and {we have} no inheritance in the son of Jesse: every man to your tents, O Israel. Now see to thine own house, David! And all Israel went to their tents.
17 But as for the children of Israel that dwelt in the cities of Judah, Rehoboam reigned over them.
18 And king Rehoboam sent Hadoram, who was over the levy; but the children of Israel stoned him with stones, that he died. And king Rehoboam hastened to mount his chariot, to flee to Jerusalem.
19 And Israel rebelled against the house of David, unto this day.