1 Pál, apostol (nem emberektõl, sem nem ember által, hanem Jézus Krisztus által és az Atya Isten által, a ki feltámasztotta õt a halálból);
2 És a velem levõ összes atyafiak, Galátzia gyülekezeteinek:
3 Kegyelem néktek és békesség az Atya Istentõl, és a mi Urunk Jézus Krisztustól,
4 A ki adta önmagát a mi bûneinkért hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból, az Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint.
5 A kinek dicsõség örökkön örökké! Ámen.
6 Csodálkozom, hogy Attól, a ki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangyéliomra hajlotok.
7 Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangyéliomát.
8 De ha szinte mi, avagy mennybõl való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok.
9 A mint elõbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, a mit elfogadtatok, átok legyen.
10 Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.
11 Tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az az evangyéliom, melyet én hirdettem, nem ember szerint való;
12 Mert én sem embertõl vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által.
13 Mert hallottátok, mint forgolódtam én egykor a zsidóságban, hogy én felette igen háborgattam az Isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt.
14 És felülmultam a zsidóságban nemzetembeli sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért.
15 De mikor az Istennek tetszett, ki elválasztott engem az én anyám méhétõl fogva és elhívott az õ kegyelme által,
16 Hogy kijelentse az õ Fiát én bennem, hogy hirdessem õt a pogányok között: azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel,
17 Sem nem mentem Jeruzsálembe az elõttem való apostolokhoz, hanem elmentem Arábiába, és ismét visszatértem Damaskusba.
18 Azután három esztendõ mulva fölmentem Jeruzsálembe, hogy Pétert meglátogassam, és nála maradtam tizenöt napig.
19 Az apostolok közül pedig mást nem láttam, hanem [csak] Jakabot, az Úr atyjafiát.
20 A miket pedig néktek írok, ímé Isten elõtt [mondom,] hogy nem hazudom.
21 Azután mentem Siriának és Ciliciának tartományaiba.
22 Ismeretlen valék pedig személyesen a Júdeában levõ keresztyén gyülekezetek elõtt;
23 Hanem csak hallották, hogy: A ki minket üldözött egykor, most hirdeti azt a hitet, a melyet egykor pusztított.
24 És dicsõíték bennem az Istent.
1 Paul, apostle, not from men nor through man, but through Jesus Christ, and God {the} Father who raised him from among {the} dead,
2 and all the brethren with me, to the assemblies of Galatia.
3 Grace to you, and peace, from God {the} Father, and our Lord Jesus Christ,
4 who gave himself for our sins, so that he should deliver us out of the present evil world, according to the will of our God and Father;
5 to whom {be} glory to the ages of ages. Amen.
6 I wonder that ye thus quickly change, from him that called you in Christ's grace, to a different gospel,
7 which is not another {one}; but there are some that trouble you, and desire to pervert the glad tidings of the Christ.
8 But if even *we* or an angel out of heaven announce as glad tidings to you {anything} besides what we have announced as glad tidings to you, let him be accursed.
9 As we have said before, now also again I say, If any one announce to you as glad tidings {anything} besides what ye have received, let him be accursed.
10 For do I now seek to satisfy men or God? or do I seek to please men? If I were yet pleasing men, I were not Christ's bondman.
11 But I let you know, brethren, {as to} the glad tidings which were announced by me, that they are not according to man.
12 For neither did I receive them from man, neither was I taught {them}, but by revelation of Jesus Christ.
13 For ye have heard {what was} my conversation formerly in Judaism, that I excessively persecuted the assembly of God, and ravaged it;
14 and advanced in Judaism beyond many {my} contemporaries in my nation, being exceedingly zealous of the doctrines of my fathers.
15 But when God, who set me apart {even} from my mother's womb, and called {me} by his grace,
16 was pleased to reveal his Son in me, that I may announce him as glad tidings among the nations, immediately I took not counsel with flesh and blood,
17 nor went I up to Jerusalem to those {who were} apostles before me; but I went to Arabia, and again returned to Damascus.
18 Then after three years I went up to Jerusalem to make acquaintance with Peter, and I remained with him fifteen days;
19 but I saw none other of the apostles, but James the brother of the Lord.
20 Now what I write to you, behold, before God, I do not lie.
21 Then I came into the regions of Syria and Cilicia.
22 But I was unknown personally to the assemblies of Judaea which {are} in Christ;
23 only they were hearing that he who persecuted us formerly now announces the glad tidings of the faith which formerly he ravaged:
24 and they glorified God in me.