1 A szentek iránt való szolgálatról felesleges is néktek írnom.
2 Hiszen ismerem a ti készségteket a melylyel dicsekszem felõletek a macedónoknak, hogy Akhája kész a mult esztendõ óta; és a ti buzgóságtok, sokakat magával ragadt.
3 Mindamellett elküldöttem az atyafiakat, hogy a mi felõletek való dicsekedésünk ebben a részben hiábavaló ne legyen; hogy, a mint mondám, készen legyetek.
4 Hogy aztán, ha a macedónok velem együtt odajutnak és titeket készületlenül találnak, valamiképen szégyent ne valljunk mi, hogy ne mondjam ti, ebben a dologban.
5 Szükségesnek véltem azért utasítani az atyafiakat, hogy elõre menjenek el hozzátok, és készítsék el elõre a ti elõre megígért adományotokat, hogy az úgy legyen készen, mint adomány, és nem mint ragadomány.
6 Azt [mondom] pedig: A ki szûken vet, szûken is arat; és a ki bõven vet, bõven is arat.
7 Kiki a mint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségbõl; mert a jókedvû adakozót szereti az Isten.
8 Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok áraszsza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bõségben legyetek,
9 A mint meg van írva: Szórt, adott a szegényeknek; az õ igazsága örökké megmarad.
10 A ki pedig magot ád a magvetõnek és kenyeret eleségül, ád és megsokasítja a ti vetésteket és megnöveli a ti igazságtoknak gyümölcsét,
11 Hogy mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívûségre, a mely általunk hálaadást szerez az Istennek.
12 Mert e tisztnek szolgálata nemcsak a szenteknek szükségét elégíti ki, hanem sok hálaadással bõséges az Isten elõtt;
13 A mennyiben e szolgálatnak próbája által dicsõítik az Istent a ti Krisztus evangyéliomát valló engedelmességtekért, és a ti hozzájuk és mindenekhez való adakozó jószívûségtekért.
14 Mikor érettetek könyörögve õk is vágyakoznak utánatok az Istennek rajtatok való bõséges kegyelme miatt.
15 Az Istennek pedig [legyen] hála az õ kimondhatatlan ajándékáért.
1 For concerning the ministration which {is} for the saints, it is superfluous my writing to you.
2 For I know your readiness, which I boast of as respects you to Macedonians, that Achaia is prepared since a year ago, and the zeal {reported} of you has stimulated the mass {of the brethren}.
3 But I have sent the brethren, in order that our boasting about you may not be made void in this respect, in order that, as I have said, ye may be prepared;
4 lest haply, if Macedonians come with me and find you unprepared, *we*, that we say not *ye*, may be put to shame in this confidence.
5 I thought it necessary therefore to beg the brethren that they would come to you, and complete beforehand your fore-announced blessing, that this may be ready thus as blessing, and not as got out of you.
6 But this {is true}, he that sows sparingly shall reap also sparingly; and he that sows in {the spirit of} blessing shall reap also in blessing:
7 each according as he is purposed in his heart; not grievingly, or of necessity; for God loves a cheerful giver.
8 But God is able to make every gracious gift abound towards you, that, having in every way always all-sufficiency, ye may abound to every good work:
9 according as it is written, He has scattered abroad, he has given to the poor, his righteousness remains for ever.
10 Now he that supplies seed to the sower and bread for eating shall supply and make abundant your sowing, and increase the fruits of your righteousness:
11 enriched in every way unto all free-hearted liberality, which works through us thanksgiving to God.
12 Because the ministration of this service is not only filling up the measure of what is lacking to the saints, but also abounding by many thanksgivings to God;
13 they glorifying God through the proof of this ministration, by reason of your subjection, by profession, to the glad tidings of the Christ, and your free-hearted liberality in communicating towards them and towards all;
14 and in their supplication for you, full of ardent desire for you, on account of the exceeding grace of God {which is} upon you.
15 Thanks {be} to God for his unspeakable free gift.