1 Mikor a fejedelemnek haragja felgerjed te ellened, a te helyedet el ne hagyjad; mert a szelídség nagy bûnöket lecsendesít.

2 Van egy gonosz, a melyet láttam a nap alatt, mintha tévedés volna, a mely a fejedelemtõl származik.

3 [Hogy] a bolondság nagy méltóságra helyeztetett, a gazdagok pedig alacsony [sors]ban ülnek.

4 Láttam, hogy a szolgák lovakon [ültek;] a fejedelmek pedig gyalog mentek a földön, mint a szolgák.

5 A ki vermet ás, abba beesik; és a ki a gyepût elhányja, megmarja azt a kígyó.

6 A ki a köveket helyökbõl kihányja, fájdalmat szenved azok miatt; a ki hasogatja a fát, veszedelemben forog a miatt.

7 Ha a vas megtompul, és annak élit meg nem köszörüli az ember, akkor erejét kell megfeszíteni; a bölcseség pedig [minden dolognak] eligazítására nagy elõmenetel.

8 Ha megharap a kígyó, a míg meg nem varázsoltatott, azután semmi haszna nincsen a varázslónak.

9 A bölcs ember szájának beszédei kedvesek; a bolondnak pedig ajkai elnyelik õt.

10 Az õ szája beszédinek kezdete bolondság, és az õ szája [beszédinek] vége gonosz balgatagság.

11 És a bolond szaporítja a szót, [pedig] nem tudja az ember, a mi következik, és a mi utána lesz, kicsoda mondja meg azt néki?

12 A bolondnak munkája elfárasztja õt, mert a városba sem tud menni.

13 Jaj néked ország, kinek a te királyod gyermek; és a te fejedelmid reggel esznek.

14 Boldog vagy te ország, kinek a te királyod nemes ember, és a te fejedelmid idejében esznek a [testnek] erejéért és nem az italért.

15 A restség miatt elhanyatlik a házfedél, és a kezek restsége miatt csepeg a ház.

16 Vígasságnak okáért szereznek lakodalmat, és a bor vídámítja meg az élõket: és a pénz szerzi meg mindezeket.

17 Még a te gondolatodban is a királyt ne átkozd, és a te ágyasházadban is gonoszt a gazdagnak ne mondj: mert az égi madár is elviszi a szót, és a szárnyas állat is bevádolná a te beszédedet.

18

19

20

1 Dead flies cause the ointment of the apothecary to stink {and} ferment; {so} a little folly is weightier than wisdom {and} honour.

2 The heart of a wise {man} is at his right hand; but a fool's heart at his left.

3 Yea also, when he that is a fool walketh by the way, his sense faileth {him}, and he saith to every one {that} he is a fool.

4 If the spirit of the ruler rise up against thee, leave not thy place; for quietness pacifieth great offences.

5 There is an evil that I have seen under the sun, as an error {that} proceedeth from the ruler:

6 folly is set in great dignities, but the rich sit in a low place.

7 I have seen servants upon horses, and princes walking as servants upon the earth.

8 He that diggeth a pit falleth into it; and whoso breaketh down a hedge, a serpent biteth him.

9 Whoso removeth stones is hurt therewith; he that cleaveth wood is endangered thereby.

10 If the iron be blunt, and one do not whet the edge, then must he apply more strength; but wisdom is profitable to give success.

11 If the serpent bite before enchantment, then the charmer hath no advantage.

12 The words of a wise man's mouth are gracious; but the lips of a fool swallow up himself.

13 The beginning of the words of his mouth is folly; and the end of his talk is mischievous madness.

14 And the fool multiplieth words: {yet} man knoweth not what shall be; and what shall be after him, who will tell him?

15 The labour of fools wearieth them, because they know not how to go to the city.

16 Woe to thee, O land, when thy king is a child, and thy princes eat in the morning!

17 Happy art thou, O land, when thy king is a son of nobles, and thy princes eat in {due} season, for strength, and not for drunkenness!

18 By much sloth fulness the framework falleth in; and through idleness of the hands the house drippeth.

19 A feast is made for laughter, and wine maketh life merry; but money answereth everything.

20 Curse not the king, no, not in thy thought; and curse not the rich in thy bedchamber: for the bird of the air will carry the voice, and that which hath wings will tell the matter.