1 Ímé, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fõk lesznek az ítélettételben;

2 Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kõszál árnyéka a szomjúhozó földön.

3 És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek;

4 A hebehurgyák szíve ismerni tanul, és a dadogóknak nyelve gyorsan és világosan szól.

5 Nem nevezik a bolondot többé nemesnek, és a csalárdot sem hívják nagylelkûnek.

6 Mert a bolond [csak] bolondot beszél, és az õ szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és szóljon az Úr ellen tévelygést, hogy az éhezõ lelkét éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye.

7 A csalárdnak eszközei csalárdok, õ álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is.

8 De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad.

9 Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam', és ti elbizakodott leányzók, vegyétek füleitekbe beszédem'!

10 Kevés idõ multán megháborodtok ti elbizakodottak, mert elvész a szüret, és gyümölcsszedés sem lesz.

11 Reszkessetek, ti gondtalanok, rettenjetek meg, ti elbizakodottak; vetkezzetek mezítelenre és övezzétek fel ágyékaitokat gyászruhával.

12 Gyászolják az emlõket, a szép mezõket, a termõ szõlõtõket.

13 Népemnek földét tüske, tövis verte fel, és az örvendõ városnak minden öröm-házait;

14 A paloták elhagyatvák, a város zaja elnémult, torony és bástya barlangokká lettek örökre, hol a vadszamár kedvére él, a nyájak meg legelnek.

15 Míglen kiöntetik reánk a lélek a magasból, és lészen a puszta termõfölddé, és a termõföld erdõnek tartatik;

16 És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termõföldön;

17 És lesz az igazság mûve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.

18 Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban.

19 De jégesõ hull és megdõl az erdõ, és a város elsülyedve elsülyed!

20 Oh boldogok ti, a kik minden vizek mellett vettek, és szabadon eresztitek a barmok és szamarak lábait!

1 Se, med rettferdighet skal kongen regjere, og fyrstene skal styre efter rett,

2 og enhver av dem skal være som et skjul for været og et ly mot regnskyll, som bekker i ørkenen, som skyggen av et veldig fjell i et tørstende land.

3 Da skal de seendes øine ikke være blinde, og de hørendes ører skal være lydhøre,

4 de lettsindiges hjerte skal formå å skjønne, og de stammendes tunge skal ha lett for å tale klart.

5 Dåren skal ikke mere kalles edel, og den svikefulle skal ikke kalles høimodig.

6 For dåren taler dårskap, og hans hjerte finner på ondt for å utføre vanhellig dåd og for å tale forvendte ting om Herren, for å la den hungrige sulte og la den tørste mangle drikke.

7 Og den svikefulles våben er onde; han legger listige råd for å føre de saktmodige i ulykke ved falske ord, selv når den fattige taler det som rett er.

8 Men den edle har edle tanker, og han blir fast ved det som er edelt.

9 I sorgløse kvinner, stå op, hør min røst! I trygge døtre, vend eders ører til min tale!

10 Om år og dag skal I beve, I trygge! For det er slutt med all vinhøst, frukthøsten kommer ikke.

11 Forferdes, I sorgløse! Bev, I trygge! Klæ eder nakne og bind sekk om eders lender!

12 De slår sig for brystet og klager over de fagre marker, over det fruktbare vintre.

13 På mitt folks jord skyter torner og tistler op, ja over alle gledens hus i den jublende by.

14 For palasset er forlatt, svermen i byen er borte; haug* og vakttårn er blitt til huler for evige tider, til fryd for villesler, til beite for buskap - / {* Ofel-haugen i Jerusalem; 2KR 27, 3. NEH 3, 26 fg.}

15 inntil Ånden blir utøst over oss fra det høie, og ørkenen blir til fruktbar mark, og fruktbar mark aktes som skog.

16 Og rett skal bo i ørkenen, og rettferdighet skal ha sitt hjem på den fruktbare mark.

17 Og rettferdighetens verk skal være fred, og rettferdighetens frukt skal være ro og trygghet til evig tid.

18 Og mitt folk skal bo i fredens bolig og i trygghetens telter og på sorgfrie hvilesteder.

19 Men det skal hagle når skogen* styrter ned, og dypt skal byen trykkes ned. / {* fiendens veldige hær.}

20 Lykkelige er I som sår ved alle vann, som slipper oksen og asenet på frifot!