1 Megtére pedig Jósafát, a Júda királya az õ házához Jeruzsálembe békével.2 És eleibe méne Jéhu próféta, a Hanáni fia, és monda Jósafát királynak: Avagy az istentelennek kellett-é segítségül lenned, és az Úrnak gyûlölõit szeretned? Ezért nagy az Úrnak haragja ellened.3 Mindazáltal némi jó dolog találtatott benned, hogy e földrõl kivágattad az Aserákat és az Istennek keresésére adtad magadat.4 És Jósafát [egy ideig] Jeruzsálemben tartózkodék, azután pedig kiméne a nép közé, Beersebától fogva mind az Efraim hegységéig, és megtéríté õket az Úrhoz, az õ atyáiknak Istenéhez;5 És rendele bírákat azon a földön, Júdának minden erõs városaiba, városonként.6 És monda a bíráknak: Jól meglássátok, a mit cselekesztek; mert nem ember [nevében] ítéltek, hanem az Úrnak [nevében,] a ki az ítéletben veletek [lesz.]7 Azért az Úr félelme legyen rajtatok, vigyázzatok [arra,] a mit tesztek; mert az Úrnál, a mi Istenünknél nincsen hamisság, sem személyválogatás, sem ajándékvétel.8 Sõt Jeruzsálemben is beállíta némelyeket Jósafát a Léviták, papok és az Izráel nemzetségeibõl való fejedelmek közül az Úr ítéletére és a perlekedésekre. És õk Jeruzsálembe visszatérének.9 És meghagyá nékik, mondván: Így cselekedjetek az Úrnak félelmében hûséggel és tökéletes szívvel.10 Ha valamely pert elõtökbe hoznak a ti atyátokfiai, a kik lakoznak az õ városaikban, emberhalál, törvény és parancsolat, a rendtartások és ítéletek miatt: intsétek õket, hogy ne vétkezzenek az Úr ellen, és ne szálljon reátok és a ti atyátokfiaira [az Úr] haragja. Így cselekedjetek és ne vétkezzetek.11 És ímé Amária pap lesz a fõ ti köztetek az Úrnak minden dolgaiban; és Zebádia, az Ismáel fia lesz a Júda házának vezére a király minden dolgában; a Léviták is elõljáróitok lesznek. Legyetek azért erõsek a ti tisztetekben és az Úr mellette lesz az igaznak.

1 Giosafat, re di Giuda, tornò sano e salvo a casa sua a Gerusalemme.2 E il veggente Jehu, figliuolo di Hanani, andò incontro a Giosafat, e gli disse: "Dovevi tu dare aiuto ad un empio e amar quelli che odiano l’Eterno? Per questo fatto hai attirato su di te l’ira dell’Eterno.3 Nondimeno si son trovate in te delle buone cose, giacché hai fatti sparire dal paese gl’idoli d’Astarte, e hai applicato il cuor tuo alla ricerca di Dio".4 Giosafat rimase a Gerusalemme; poi fece di nuovo un giro fra il popolo, da Beer-Sceba alla contrada montuosa d’Efraim, e lo ricondusse all’Eterno, all’Iddio de’ suoi padri.5 E stabilì dei giudici nel paese, in tutte le città fortificate di Giuda, città per città, e disse ai giudici:6 "Badate bene a quello che fate; poiché voi amministrate la giustizia, non per servire ad un uomo ma per servire all’Eterno; il quale sarà con voi negli affari della giustizia.7 Or dunque il timor dell’Eterno sia in voi; agite con circospezione, poiché presso l’Eterno, ch’è l’Iddio nostro, non v’è né perversità, né riguardo a qualità di persone, né accettazione di doni".8 Giosafat, tornato che fu a Gerusalemme, stabilì anche quivi dei Leviti, dei sacerdoti e dei capi delle case patriarcali d’Israele per render giustizia nel nome dell’Eterno, e per sentenziare nelle liti.9 E diede loro i suoi ordini, dicendo: "Voi farete così, con timore dell’Eterno, con fedeltà e con cuore integro:10 In qualunque lite che vi sia portata dinanzi dai vostri fratelli dimoranti nelle loro città, sia che si tratti d’un omicidio o d’una legge o d’un comandamento o d’uno statuto o d’un precetto, illuminateli, affinché non si rendano colpevoli verso l’Eterno, e l’ira sua non piombi su voi e sui vostri fratelli. Così facendo, voi non vi renderete colpevoli.11 Ed ecco, il sommo sacerdote Amaria vi sarà preposto per tutti gli affari che concernono l’Eterno; e Zebadia, figliuolo d’Ismaele, capo della casa di Giuda, per tutti gli affari che concernono il re; e avete a vostra disposizione dei Leviti, come magistrati. Fatevi cuore, mettetevi all’opra, e l’Eterno sia con l’uomo dabbene!"