1 Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.2 Minden útai tiszták az embernek a maga szemei elõtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!3 Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.4 Mindent teremtett az Úr az õ maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.5 Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.6 Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bûn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.7 Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.8 Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.9 Az embernek elméje gondolja meg az õ útát; de az Úr igazgatja annak járását.10 Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az õ szája.11 Az Úré az igaz mérték és mérõserpenyõ, az õ mûve minden mérõkõ.12 Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erõsíttetik meg a királyiszék.13 Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti [a király.]14 A királynak felgerjedt haragja [olyan, mint] a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.15 A királynak vidám orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi esõ fellege.16 Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!17 Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megõrzi az õ útát.18 A megromlás elõtt kevélység [jár], és az eset elõtt felfuvalkodottság.19 Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.20 A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az!21 A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt.22 Életnek kútfeje az értelem [annak], a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.23 A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az õ száját, és az õ ajkain öregbíti a tudományt.24 Lépesméz a gyönyörûséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.25 Van oly út, mely igaz az ember szeme elõtt, de vége a halálnak úta.26 A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az õ szája kényszeríti õt.27 A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az õ ajkain mintegy égõ tûz van;28 A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.29 Az erõszakos ember elhiteti az õ felebarátját, és nem jó úton viszi õt.30 A ki behúnyja szemeit, [azért teszi], hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, [már] véghez vitte a gonoszságot.31 Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.32 Jobb a hosszútûrõ az erõsnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.33 Az [ember] kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.

1 All’uomo, i disegni del cuore; ma la risposta della lingua vien dall’Eterno.2 Tutte le vie dell’uomo a lui sembran pure, ma l’Eterno pesa gli spiriti.3 Rimetti le cose tue nell’Eterno, e i tuoi disegni avran buona riuscita.4 L’Eterno ha fatto ogni cosa per uno scopo; anche l’empio, per il dì della sventura.5 Chi è altero d’animo è in abominio all’Eterno; certo è che non rimarrà impunito.6 Con la bontà e con la fedeltà l’iniquità si espia, e col timor dell’Eterno si evita il male.7 Quando l’Eterno gradisce le vie d’un uomo, riconcilia con lui anche i nemici.8 Meglio poco con giustizia, che grandi entrate senza equità.9 Il cuor dell’uomo medita la sua via, ma l’Eterno dirige i suoi passi.10 Sulle labbra del re sta una sentenza divina; quando pronunzia il giudizio la sua bocca non erra.11 La stadera e le bilance giuste appartengono all’Eterno, tutti i pesi del sacchetto son opera sua.12 I re hanno orrore di fare il male, perché il trono è reso stabile con la giustizia.13 Le labbra giuste sono gradite ai re; essi amano chi parla rettamente.14 Ira del re vuol dire messaggeri di morte, ma l’uomo savio la placherà.15 La serenità del volto del re dà la vita, e il suo favore è come nube di pioggia primaverile.16 L’acquisto della sapienza oh quanto è migliore di quello dell’oro, e l’acquisto dell’intelligenza preferibile a quel dell’argento!17 La strada maestra dell’uomo retto è evitare il male; chi bada alla sua via preserva l’anima sua.18 La superbia precede la rovina, e l’alterezza dello spirito precede la caduta.19 Meglio esser umile di spirito coi miseri, che spartir la preda coi superbi.20 Chi presta attenzione alla Parola se ne troverà bene, e beato colui che confida nell’Eterno!21 Il savio di cuore è chiamato intelligente, e la dolcezza delle labbra aumenta il sapere.22 Il senno, per chi lo possiede, è fonte di vita, ma la stoltezza è il castigo degli stolti.23 Il cuore del savio gli rende assennata la bocca, e aumenta il sapere sulle sue labbra.24 Le parole soavi sono un favo di miele: dolcezza all’anima, salute al corpo.25 V’è tal via che all’uomo par diritta, ma finisce col menare alla morte.26 La fame del lavoratore lavora per lui, perché la sua bocca lo stimola.27 L’uomo cattivo va scavando ad altri del male, sulle sue labbra c’è come un fuoco divorante.28 L’uomo perverso semina contese, e il maldicente disunisce gli amici migliori.29 L’uomo violento trascina il compagno, e lo mena per una via non buona.30 Chi chiude gli occhi per macchinar cose perverse, chi si morde le labbra, ha già compiuto il male.31 I capelli bianchi sono una corona d’onore; la si trova sulla via della giustizia.32 Chi è lento all’ira val più del prode guerriero; chi padroneggia sé stesso val più di chi espugna città.33 Si gettan le sorti nel grembo, ma ogni decisione vien dall’Eterno.