1 Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál,2 Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre,3 Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled,4 Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt:5 Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.6 Mert az Úr ád bölcseséget, az õ szájából tudomány és értelem [származik.]7 Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak,8 Hogy megõrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja.9 Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat.10 Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörûséges lesz.11 Meggondolás õrködik feletted, értelem õriz téged,12 Hogy megszabadítson téged a gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól;13 A kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain.14 A kik örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz álnokságokon.15 A kiknek ösvényeik görbék, és a kik az õ útaikban gonoszok.16 Hogy megszabadítson téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentõl, a ki az õ beszédével hizelkedik,17 A ki elhagyja az õ ifjúságának férjét, és az õ Istenének szövetségérõl elfelejtkezik;18 Mert a halálra hanyatlik az õ háza, és az õ ösvényei az élet nélkül valókhoz.19 Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek útait.20 Hogy járj a jóknak útjokon, és az igazaknak ösvényeit kövessed.21 Mert az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta.22 A gonoszok pedig a földrõl kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedõk kiszaggattatnak abból.

1 Figliuol mio, se ricevi le mie parole e serbi con cura i miei comandamenti,2 prestando orecchio alla sapienza e inclinando il cuore all’intelligenza;3 sì, se chiami il discernimento e rivolgi la tua voce all’intelligenza,4 se la cerchi come l’argento e ti dài a scavarla come un tesoro,5 Allora intenderai il timor dell’Eterno, e troverai la conoscenza di Dio.6 Poiché l’Eterno dà la sapienza; dalla sua bocca procedono la scienza e l’intelligenza.7 Egli tiene in serbo per gli uomini retti un aiuto potente, uno scudo per quelli che camminano integramente,8 affin di proteggere i sentieri della equità e di custodire la via dei suoi fedeli.9 Allora intenderai la giustizia, l’equità, la rettitudine, tutte le vie del bene.10 Perché la sapienza t’entrerà nel cuore, e la scienza sarà gradevole all’anima tua;11 la riflessione veglierà su te, e l’intelligenza ti proteggerà;12 ti scamperà così dalla via malvagia, dalla gente che parla di cose perverse,13 da quelli che lasciano i sentieri della rettitudine per camminare nella via delle tenebre,14 che godono a fare il male e si compiacciono delle perversità del malvagio,15 che seguono sentieri storti e battono vie tortuose.16 Ti scamperà dalla donna adultera, dalla infedele che usa parole melate,17 che ha abbandonato il compagno della sua giovinezza e ha dimenticato il patto del suo Dio.18 Poiché la sua casa pende verso la morte, e i suoi sentieri menano ai defunti.19 Nessuno di quelli che vanno da lei ne ritorna, nessuno riprende i sentieri della vita.20 Così camminerai per la via dei buoni, e rimarrai nei sentieri dei giusti.21 Ché gli uomini retti abiteranno la terra, e quelli che sono integri vi rimarranno;22 ma gli empi saranno sterminati di sulla terra e gli sleali ne saranno divelti.