1 És folytatá Elihu, és monda:2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtõmnek igazat adok.4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású [ember áll] melletted.5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az õ lelkének ereje.6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.7 Nem veszi le az igazról szemeit, sõt a királyok mellé, a trónba ülteti õket örökre, hogy felmagasztaltassanak.8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak [rajtok].10 Megnyitja füleiket a feddõzésnek és megparancsolja, hogy a vétekbõl megtérjenek:11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az õ esztendeiket gyönyörûségekben.12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.13 De az álnok szívûek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi õket.14 Azért ifjúságukban hal meg az õ lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.15 A nyomorultat megszabadítja az õ nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezõre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erõfeszítésre!20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökbõl.21 Vigyázz! ne pártolj a bûnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.22 Ímé, mily fenséges az Isten az õ erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint õ?23 Kicsoda szabta meg az õ útjait, vagy ki mondhatja [azt]: Igazságtalanságot cselekedtél?24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az õ cselekedetét, a melyrõl énekelnek az emberek!25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük õt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködébõl mint esõ cseperegnek alá,28 A melyet a fellegek [özönnel] öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.29 De sõt értheti-é valaki a felhõ szétoszlását, az õ sátorának zúgását?30 Ímé, szétterjeszti magára az õ világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bõségesen.32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.33 Az õ dörgése ad hírt felõle, mint a barom a közeledõ viharról. [ (Job 36:34) Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyébõl. ]

1 I korero ano a Erihu, i mea,2 Tukua ahau, kia iti nei, a ka whakaatu ahau ki a koe; he kupu ano hoki aku mo ta te Atua.3 Ka tikina atu e ahau toku mohio i tawhiti, ka whakatikaia e ahau ta toku Kaihanga.4 E kore rawa hoki aku kupu e teka: tenei kei a koe te tangata kua tino nui tona matauranga.5 Nana, he pakari te Atua, e kore ano ia e whakahawea: pakari tonu te kaha o tona matauranga.6 E kore te tangata kino e whakaorangia e ia; mana te hunga mate e whiwhi ai ki nga mea e tika ana ma ratou.7 E kore e mutu tana titiro ki te tangata tika; engari ka whakanohoia ngatahitia ratou e ia me nga kingi ki runga ki te torona ake ake, a ka whakanekehia ake hoki ratou.8 Ki te mea kua herea ratou ki te mekameka, mau pu i te rahiri, ara i nga mate,9 Na ka whakakitea e ia ki a ratou ta ratou mahi, me o ratou he, i mea ai ratou i nga mea whakapehapeha.10 Ka whakapuaretia ano e ia o ratou taringa ki te ako, a ka ki kia hoki i te kino.11 Ki te rongo ratou, a ka mahi ki a ia, ka pau o ratou ra i runga i te pai, o ratou tau i runga i nga ahuareka.12 Otira ki te kore ratou e rongo, ka ngaro ratou i te hoari, hemo iho ratou, kahore hoki he matauranga.13 Ko te hunga whakaponokore o ratou ngakau, puranga rawa i a ratou te riri; kahore a ratou karanga awhina ina herea ratou e ia.14 Ka mate ratou i te taitamarikitanga, a ka ngaro to ratou ora i roto i te hunga poke.15 Ko tana he whakaora i te rawakore ina mate, e whakapuaretia ana e ia o ratou taringa ina tukinotia.16 Ae ra, me koe ano, tera koe e riro i a ia i roto i te kuititanga ki te wahi whanui; a ki tonu i te ngako te mea e whakatakotoria ki runga ki tau tepu.17 Otiia ki tonu koe i te tikanga a te tangata kino; a mau pu koe i nga tikanga, i te whakarite whakawa.18 Na i te mea he riri tenei, kia tupato kei riro koe i te nui o au rawa; aua hoki koe e whakapeautia e te nui o te utu.19 E ranea ranei ou rawa, e kore ai koe e taka he? nga uaua katoa ranei o tou kaha?20 Kaua e hiahiatia te po, te wa e riro ai nga tangata i runga i to ratou whai.21 Kia tupato, kaua e tahuri ki te kino; ki tau hoki he pai ake tenei i nga mate.22 Nana, ko te Atua, ko tona kaha hei whakanui, ko wai te kaiwhakaako hei rite mona?23 Ko wai te kaitohutohu i te ara mona? Ko wai hei mea, Kua he tau mahi?24 Kia mahara kia whakanuia e koe tana mahi, e waiatatia nei e te tangata.25 Kua tirohia nei e nga tangata katoa e matakitakina mai nei e te tangata i tawhiti.26 Nana, he nui te Atua, e kore ano e mohiotia e tatou; e kore ano hoki te maha o ona tau e taea te rapu atu.27 Ko ia nei hei ngongo ake i nga pata wai, ka tauia i tona kohu hei awha:28 Ka ringihia iho nei e nga kapua, a ka maturuturu nui ki runga ki te tangata.29 Ae ra, e mohiotia ana ranei e tetahi nga horahanga o nga kapua, te ngangau o tona tapenakara?30 Nana, e horahia ana e ia tona marama a tawhio noa i a ia; e hipokina ana hoki e ia te takere o te moana.31 Ko ana mea hoki ena hei whakawa mo nga iwi, nui tonu te kai e homai ana e ia.32 E hipokina ana e ia ona ringa ki te uira, a whakahaua iho e ia te wahi e pa atu ai.33 Hei kaiwhakaatu i a ia tona haruru, e waitohu ana hoki ki nga kararehe i te tupuhi meake puta mai.