1 Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem.

2 Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem [volna], megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.

3 És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.

4 És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok.

5 Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat?

6 Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.

7 Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek õt, és láttátok õt.

8 Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk!

9 Monda néki Jézus: Annyi idõ óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? a ki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?

10 Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, a melyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, a ki én bennem lakik, õ cselekszi e dolgokat.

11 Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem.

12 Bizony, bizony mondom néktek: A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.

13 És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsõíttessék az Atya a Fiúban.

14 Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.

15 Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.

16 És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.

17 Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja õt és nem ismeri õt; de ti ismeritek õt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.

18 Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.

19 Még egy kevés idõ és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok.

20 Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.

21 A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.

22 Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?

23 Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.

24 A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.

25 Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.

26 Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.

27 Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!

28 Hallottátok, hogy én azt mondtam néktek: Elmegyek, és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy azt mondtam: Elmegyek az Atyához; mert az én Atyám nagyobb nálamnál.

29 És most mondtam meg néktek, mielõtt meglenne: hogy a mikor majd meglesz, higyjetek.

30 Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije;

31 De, hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát és úgy cselekszem, a mint az én Atyám parancsolta nékem: keljetek fel, menjünk el innen.

1 Let not your heart be troubled: ye believe in God, believe also in me. 2 In my Father’s house are many mansions: if it were not so, I would have told you. I go to prepare a place for you. 3 And if I go and prepare a place for you, I will come again, and receive you unto myself; that where I am, there ye may be also. 4 And whither I go ye know, and the way ye know. 5 Thomas saith unto him, Lord, we know not whither thou goest; and how can we know the way? 6 Jesus saith unto him, I am the way, the truth, and the life: no man cometh unto the Father, but by me. 7 If ye had known me, ye should have known my Father also: and from henceforth ye know him, and have seen him. 8 Philip saith unto him, Lord, shew us the Father, and it sufficeth us. 9 Jesus saith unto him, Have I been so long time with you, and yet hast thou not known me, Philip? he that hath seen me hath seen the Father; and how sayest thou then, Shew us the Father? 10 Believest thou not that I am in the Father, and the Father in me? the words that I speak unto you I speak not of myself: but the Father that dwelleth in me, he doeth the works. 11 Believe me that I am in the Father, and the Father in me: or else believe me for the very works’ sake. 12 Verily, verily, I say unto you, He that believeth on me, the works that I do shall he do also; and greater works than these shall he do; because I go unto my Father. 13 And whatsoever ye shall ask in my name, that will I do, that the Father may be glorified in the Son. 14 If ye shall ask any thing in my name, I will do it.

15 If ye love me, keep my commandments. 16 And I will pray the Father, and he shall give you another Comforter, that he may abide with you for ever; 17 Even the Spirit of truth; whom the world cannot receive, because it seeth him not, neither knoweth him: but ye know him; for he dwelleth with you, and shall be in you. 18 I will not leave you comfortless: I will come to you. 19 Yet a little while, and the world seeth me no more; but ye see me: because I live, ye shall live also. 20 At that day ye shall know that I am in my Father, and ye in me, and I in you. 21 He that hath my commandments, and keepeth them, he it is that loveth me: and he that loveth me shall be loved of my Father, and I will love him, and will manifest myself to him. 22 Judas saith unto him, not Iscariot, Lord, how is it that thou wilt manifest thyself unto us, and not unto the world? 23 Jesus answered and said unto him, If a man love me, he will keep my words: and my Father will love him, and we will come unto him, and make our abode with him. 24 He that loveth me not keepeth not my sayings: and the word which ye hear is not mine, but the Father’s which sent me. 25 These things have I spoken unto you, being yet present with you. 26 But the Comforter, which is the Holy Ghost, whom the Father will send in my name, he shall teach you all things, and bring all things to your remembrance, whatsoever I have said unto you. 27 Peace I leave with you, my peace I give unto you: not as the world giveth, give I unto you. Let not your heart be troubled, neither let it be afraid. 28 Ye have heard how I said unto you, I go away, and come again unto you. If ye loved me, ye would rejoice, because I said, I go unto the Father: for my Father is greater than I. 29 And now I have told you before it come to pass, that, when it is come to pass, ye might believe. 30 Hereafter I will not talk much with you: for the prince of this world cometh, and hath nothing in me. 31 But that the world may know that I love the Father; and as the Father gave me commandment, even so I do. Arise, let us go hence.