1 Felele pedig Jób, és monda:2 Még most is keserû az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.3 Oh ha tudnám, hogy megtalálom õt, elmennék szinte az õ székéig.4 Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentõ erõsségekkel.5 Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.6 Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!7 Ott egy igaz perelne õ vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!8 Ámde kelet felé megyek és nincsen õ, nyugot felé és nem veszem õt észre.9 Bal kéz felõl cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felõl rejtõzködik és nem láthatom.10 De õ jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.11 Lábam az õ nyomdokát követte; utát megõriztem és nem hajoltam el.12 Az õ ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.13 Õ azonban [megmarad] egy mellett. Kicsoda téríthetné el õt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.14 Bizony végbe viszi, a mi felõlem elrendeltetett, és ilyen még sok van õ nála.15 Azért rettegek az õ színe elõtt, és ha csak rá gondolok is, félek tõle.16 Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.17 Miért is nem pusztultam el e sötétség elõtt, vagy miért nem takarta el elõlem e homályt?!
1 Katahi ka whakautua e Hopa, i mea ia,2 I tenei ra nei ano e amuamu ana taku tangi: nui noa atu i taku aue te taimaha o te patunga i ahau.3 Aue, me i mohio ahau ki te wahi e kite ai ahau i a ia, kia tae rawa atu ai ahau ki tona nohoanga!4 Ka ata whakatakotoria e ahau aku korero ki tona aroaro, ka whakakiia hoki toku mangai ki nga kupu tautohetohe.5 Ka mohio ahau ki nga kupu e whakahokia mai e ia ki ahau, ka marama hoki tana e mea ai ki ahau.6 E whakaputaina mai ranei tona kaha nui ina tautohetohe ki ahau? Kahore; engari ka whai whakaaro ia ki ahau.7 Ko reira te tangata tika tautohetohe ai ki a ia: a ora tonu ake ahau i toku kaiwhakawa ake tonu atu.8 Nana, haere ana ahau ki mua, a kahore ia i reira; ki muri, heoi kahore ahau e kite i a ia:9 Ki maui, ina ka mahi ia, heoi kahore ahau e kite i a ia; e huna ana ia i a ia ano i te taha ki matau, te kite ahau i a ia.10 Otiia e mohio ana ia ki te ara e anga atu ai ahau: kia oti ahau te titiro iho e ia, ano he koura ahau i toku putanga mai.11 Mau pu ona takahanga i toku waewae; u pu ahau ki tona ara, kihai hoki i peka ke.12 Kihai hoki i mahue i ahau te whakahau a ona ngutu; ko nga kupu a tona mangai rongoa rawa ki ahau, nui atu i te kai i rite maku.13 Ko ia, kotahi tonu tona whakaaro, a ma wai ia e whakatahuri ke? Ko ta tona ngakau hoki i hiahia ai e meatia ana e ia.14 E whakaotia ana hoki e ia nga mea i whakaritea moku: he maha ano hoki ana mahi pera.15 Koia ahau i ohorere ai i tona aroaro: ka whakaaroaro ahau, ka wehi i a ia.16 Ngohe noa hoki toku ngakau i te Atua, ohorere ana ahau i te Kaha Rawa.17 Kihai nei hoki ahau i whakangaromia i mua o te pouri, kihai hoki i hipokina e ia te pouri i toku aroaro.