1 Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét.2 Mert õ mondja: Kellemetes idõben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idõ, ímé itt az üdvösség napja.3 Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék.4 Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tûrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban.5 Vereségben, tömlöczben, háborúságban, küzködésben, virrasztásban, bõjtölésben.6 Tisztaságban, tudományban, hosszútûrésben, szívességben, Szent Lélekben, tettetés nélkül való szeretetben,7 Igazmondásban, Isten erejében; az igazságnak jobb és bal felõl való fegyvereivel;8 Dicsõség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint hitetõk, és igazak;9 Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek; mint megholtak, és ím élõk; mint ostorozottak, és meg nem ölöttek;10 Mint bánkódók, noha mindig örvendezõk; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók.11 A mi szánk megnyílt ti néktek, korinthusiak, a mi szívünk kitárult.12 Nem mi bennünk vagytok szorosságban, hanem szorosságban vagytok a ti szívetekben.13 Viszonzásul (mint gyermekeimnek szólok) tárjátok ki ti is szíveteket.14 Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?15 És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívõnek hitetlenhez?16 Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élõ Istennek temploma vagytok, a mint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és õk én népem lesznek.17 Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket,18 És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.

1 Na qualidade de colaboradores seus, exortamo-vos a que não recebais a graça de Deus em vão.2 Pois ele diz: Eu te ouvi no tempo favorável e te ajudei no dia da salvação {Is 49,8}. Agora é o tempo favorável, agora é o dia da salvação.3 A ninguém damos qualquer motivo de escândalo, para que o nosso ministério não seja criticado.4 Mas em todas as coisas nos apresentamos como ministros de Deus, por uma grande constância nas tribulações, nas misérias, nas angústias,5 nos açoites, nos cárceres, nos tumultos populares, nos trabalhos, nas vigílias, nas privações;6 pela pureza, pela ciência, pela longanimidade, pela bondade, pelo Espírito Santo, por uma caridade sincera,7 pela palavra da verdade, pelo poder de Deus; pelas armas da justiça ofensivas e defensivas,8 através da honra e da desonra, da boa e da má fama.9 Tidos por impostores, somos, no entanto, sinceros; por desconhecidos, somos bem conhecidos; por agonizantes, estamos com vida; por condenados e, no entanto, estamos livres da morte.10 Somos julgados tristes, nós que estamos sempre contentes; indigentes, porém enriquecendo a muitos; sem posses, nós que tudo possuímos!11 Ó coríntios, acabamos de vos falar com toda a franqueza. O nosso coração está todo ele aberto.12 Não é estreito o lugar que nele ocupais. Estreito, isso sim, é vosso íntimo.13 Correspondei-me com igual ternura. Falo como a meus filhos: também vós outros abri largamente os vossos corações.14 Não vos prendais ao mesmo jugo com os infiéis. Que união pode haver entre a justiça e a iniqüidade? Ou que comunidade entre a luz e as trevas?15 Que compatibilidade pode haver entre Cristo e Belial? Ou que acordo entre o fiel e o infiel?16 Como conciliar o templo de Deus e os ídolos? Porque somos o templo de Deus vivo, como o próprio Deus disse: Eu habitarei e andarei entre eles, e serei o seu Deus e eles serão o meu povo {Lv 26,11s}.17 Portanto, saí do meio deles e separai-vos, diz o Senhor. Não toqueis no que é impuro, e vos receberei.18 Serei para vós um Pai e vós sereis para mim filhos e filhas, diz o Senhor todo-poderoso {Is 52,11; Jr 31,9}.