1 Abban az idõben hírét hallá Heródes negyedes fejedelem Jézusnak,2 És monda szolgáinak: Ez ama Keresztelõ János; õ támadt fel a halálból, és azért mûködnek benne az erõk.3 Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén, tömlöczbe vetette vala Heródiásért, az õ testvérének, Fülöpnek feleségéért.4 Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked õvele élned.5 De mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát úgy tartják vala õt.6 Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, tánczola a Heródiás leánya õ elõttük, és megtetszék Heródesnek;7 Azért esküvéssel fogadá, hogy a mit kér, megadja néki.8 A leány pedig, anyja rábeszélésére, monda: Add ide nékem egy tálban a Keresztelõ János fejét.9 És megszomorodék a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá, hogy adják oda.10 És elküldvén, fejét véteté Jánosnak a tömlöczben.11 És elõhozák az õ fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig vivé az õ anyjának.12 És elõjövén az õ tanítványai, elvivék a testet, és eltemeték azt; és elmenvén, megjelenték Jézusnak.13 És mikor ezt meghallotta Jézus, elméne onnét hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallva, gyalog követé õt a városokból.14 És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná õket, és azoknak betegeit meggyógyítá.15 Mikor pedig estveledék, hozzá menének az õ tanítványai, mondván: Puszta hely ez, és az idõ már elmúlt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba és vegyenek magoknak eleséget.16 Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniök; adjatok nékik ti enniök.17 Azok pedig mondának néki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk.18 Õ pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám.19 És mikor megparancsolá a sokaságnak, hogy üljenek le a fûre, vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada; és megszegvén a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak.20 És mindnyájan evének, és megelégedének; és felszedék a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral.21 A kik pedig ettek vala, mintegy ötezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.22 És mindjárt kényszeríté Jézus az õ tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át elõre a túlsó partra, míg õ elbocsátja a sokaságot.23 És a mint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre, magánosan imádkozni. Mikor pedig beestveledék, egyedül vala ott.24 A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala.25 Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván.26 És mikor látták a tanítványok, hogy õ a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának.27 De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!28 Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.29 Õ pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen.30 De látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem!31 Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá õt, és monda néki: Kicsinyhitû, miért kételkedél?32 És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél.33 A hajóban levõk pedig hozzámenvén, leborulának elõtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy!34 És általkelvén, eljutának Genezáret földére.35 És mikor megismerték õt annak a helynek lakosai, szétküldének abba az egész környékbe, és minden beteget hozzá hozának;36 És kérik vala õt, hogy csak az õ ruhájának peremét illethessék. És a kik illeték vala, mindnyájan meggyógyulának.

1 Por aquela mesma época, o tetrarca Herodes ouviu falar de Jesus.2 E disse aos seus cortesãos: É João Batista que ressuscitou. É por isso que ele faz tantos milagres.3 Com efeito, Herodes havia mandado prender e acorrentar João, e o tinha mandado meter na prisão por causa de Herodíades, esposa de seu irmão Filipe.4 João lhe tinha dito: Não te é permitido tomá-la por mulher!5 De boa mente o mandaria matar; temia, porém, o povo que considerava João um profeta.6 Mas, na festa de aniversário de nascimento de Herodes, a filha de Herodíades dançou no meio dos convidados e agradou a Herodes.7 Por isso, ele prometeu com juramento dar-lhe tudo o que lhe pedisse.8 Por instigação de sua mãe, ela respondeu: Dá-me aqui, neste prato, a cabeça de João Batista.9 O rei entristeceu-se, mas como havia jurado diante dos convidados, ordenou que lha dessem;10 e mandou decapitar João na sua prisão.11 A cabeça foi trazida num prato e dada à moça, que a entregou à sua mãe.12 Vieram, então, os discípulos de João transladar seu corpo, e o enterraram. Depois foram dar a notícia a Jesus.13 A essa notícia, Jesus partiu dali numa barca para se retirar a um lugar deserto, mas o povo soube e a multidão das cidades o seguiu a pé.14 Quando desembarcou, vendo Jesus essa numerosa multidão, moveu-se de compaixão para ela e curou seus doentes.15 Caía a tarde. Agrupados em volta dele, os discípulos disseram-lhe: Este lugar é deserto e a hora é avançada. Despede esta gente para que vá comprar víveres na aldeia.16 Jesus, porém, respondeu: Não é necessário: dai-lhe vós mesmos de comer.17 Mas, disseram eles, nós não temos aqui mais que cinco pães e dois peixes. _18 Trazei-mos, disse-lhes ele.19 Mandou, então, a multidão assentar-se na relva, tomou os cinco pães e os dois peixes e, elevando os olhos ao céu, abençoou-os. Partindo em seguida os pães, deu-os aos seus discípulos, que os distribuíram ao povo.20 Todos comeram e ficaram fartos, e, dos pedaços que sobraram, recolheram doze cestos cheios.21 Ora, os convivas foram aproximadamente cinco mil homens, sem contar as mulheres e crianças.22 Logo depois, Jesus obrigou seus discípulos a entrar na barca e a passar antes dele para a outra margem, enquanto ele despedia a multidão.23 Feito isso, subiu à montanha para orar na solidão. E, chegando a noite, estava lá sozinho.24 Entretanto, já a boa distância da margem, a barca era agitada pelas ondas, pois o vento era contrário.25 Pela quarta vigília da noite, Jesus veio a eles, caminhando sobre o mar.26 Quando os discípulos o perceberam caminhando sobre as águas, ficaram com medo: É um fantasma! disseram eles, soltando gritos de terror.27 Mas Jesus logo lhes disse: Tranqüilizai-vos, sou eu. Não tenhais medo!28 Pedro tomou a palavra e falou: Senhor, se és tu, manda-me ir sobre as águas até junto de ti!29 Ele disse-lhe: Vem! Pedro saiu da barca e caminhava sobre as águas ao encontro de Jesus.30 Mas, redobrando a violência do vento, teve medo e, começando a afundar, gritou: Senhor, salva-me!31 No mesmo instante, Jesus estendeu-lhe a mão, segurou-o e lhe disse: Homem de pouca fé, por que duvidaste?32 Apenas tinham subido para a barca, o vento cessou.33 Então aqueles que estavam na barca prostraram-se diante dele e disseram: Tu és verdadeiramente o Filho de Deus.34 E, tendo atravessado, chegaram a Genesaré.35 As pessoas do lugar o reconheceram e mandaram anunciar por todos os arredores. Apresentaram-lhe, então, todos os doentes,36 rogando-lhe que ao menos deixasse tocar na orla de sua veste. E, todos aqueles que nele tocaram, foram curados.