1 Akkor írástudók és farizeusok jõnek vala Jézushoz, Jeruzsálembõl, mondván:2 Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak.3 Õ pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által?4 Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.5 Ti pedig ezt mondjátok: A ki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, a mivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az õ atyját vagy anyját.6 És erõtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által.7 Képmutatók, igazán prófétált felõletek Ésaiás, mondván:8 Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tõlem.9 Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.10 És elõszólítván a sokaságot, monda nékik: Halljátok és értsétek meg:11 Nem az fertõzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy, hanem a mi kijön a szájból, az fertõzteti meg az embert.12 Akkor hozzájárulván az õ tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak?13 Õ pedig felelvén, monda: Minden plánta, a melyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik.14 Hagyjátok õket; vakoknak vak vezetõi õk: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.15 Péter pedig felelvén, monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a példázatot.16 Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-é még?17 Mégsem értitek-é, hogy minden, a mi a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik?18 A mik pedig a szájból jõnek ki, a szívbõl származnak, és azok fertõztetik meg az embert.19 Mert a szívbõl származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások.20 Ezek fertõztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertõzteti meg az embert.21 És elmenvén onnét Jézus, Tirus és Sidon vidékeire tére.22 És ímé egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtõl gonoszul gyötörtetik.23 Õ pedig egy szót sem felele néki. És az õ tanítványai hozzá menvén, kérik vala õt, mondván: Bocsásd el õt, mert utánunk kiált.24 Õ pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz.25 Az asszony pedig odaérvén, leborula elõtte, mondván: Uram, légy segítségül nékem!26 Õ pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.27 Az pedig monda: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, a mik az õ uroknak asztaláról aláhullanak.28 Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És meggyógyula az õ leánya attól a pillanattól fogva.29 És onnét távozva, méne Jézus a Galilea tengere mellé; és felmenvén a hegyre, ott leüle.30 És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magokkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezék õket a Jézus lábai elé; és meggyógyítá õket,31 Úgy hogy a sokaság álmélkodik vala, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak: és dicsõíték Izráel Istenét.32 Jézus pedig elõszólítván az õ tanítványait, monda: Szánakozom e sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniök. Éhen pedig nem akarom õket elbocsátani, hogy valamiképen ki ne dõljenek az úton.33 És mondának néki az õ tanítványai: Honnét volna e pusztában annyi kenyerünk, hogy megelégítsünk ily nagy sokaságot?34 És monda nékik Jézus: Hány kenyeretek van? Õk pedig mondának: Hét, és néhány halunk.35 És parancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földön.36 És vevén a hét kenyeret és a halakat, és hálákat adván, megtöré, és adá az õ tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak.37 És mindnyájan evének, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat hét teli kosárral.38 A kik pedig ettek vala, négyezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.39 És elbocsátván a sokaságot, beszálla a hajóba, és elméne Magdala határaiba.

1 Alguns fariseus e escribas de Jerusalém vieram um dia ter com Jesus e lhe disseram:2 Por que transgridem teus discípulos a tradição dos antigos? Nem mesmo lavam as mãos antes de comer.3 Jesus respondeu-lhes: E vós, por que violais os preceitos de Deus, por causa de vossa tradição?4 Deus disse: Honra teu pai e tua mãe; aquele que amaldiçoar seu pai ou sua mãe será castigado de morte {Ex 20,12; 21,17}.5 Mas vós dizeis: Aquele que disser a seu pai ou a sua mãe: aquilo com que eu vos poderia assistir, já ofereci a Deus,6 esse já não é obrigado a socorrer de outro modo a seus pais. Assim, por causa de vossa tradição, anulais a palavra de Deus.7 Hipócritas! É bem de vós que fala o profeta Isaías:8 Este povo somente me honra com os lábios; seu coração, porém, está longe de mim.9 Vão é o culto que me prestam, porque ensinam preceitos que só vêm dos homens {Is 29,13}.10 Depois, reuniu os assistentes e disse-lhes:11 Ouvi e compreendei. Não é aquilo que entra pela boca que mancha o homem, mas aquilo que sai dele. Eis o que mancha o homem.12 Então se aproximaram dele seus discípulos e disseram-lhe: Sabes que os fariseus se escandalizaram com as palavras que ouviram?13 Jesus respondeu: Toda planta que meu Pai celeste não plantou será arrancada pela raiz.14 Deixai-os. São cegos e guias de cegos. Ora, se um cego conduz a outro, tombarão ambos na mesma vala.15 Tomando então a palavra, Pedro disse: Explica-nos esta parábola.16 Jesus respondeu: Sois também vós de tão pouca compreensão?17 Não compreendeis que tudo o que entra pela boca vai ao ventre e depois é lançado num lugar secreto?18 Ao contrário, aquilo que sai da boca provém do coração, e é isso o que mancha o homem.19 Porque é do coração que provêm os maus pensamentos, os homicídios, os adultérios, as impurezas, os furtos, os falsos testemunhos, as calúnias.20 Eis o que mancha o homem. Comer, porém, sem ter lavado as mãos, isso não mancha o homem.21 Jesus partiu dali e retirou-se para os arredores de Tiro e Sidônia.22 E eis que uma cananéia, originária daquela terra, gritava: Senhor, filho de Davi, tem piedade de mim! Minha filha está cruelmente atormentada por um demônio.23 Jesus não lhe respondeu palavra alguma. Seus discípulos vieram a ele e lhe disseram com insistência: Despede-a, ela nos persegue com seus gritos.24 Jesus respondeu-lhes: Não fui enviado senão às ovelhas perdidas da casa de Israel.25 Mas aquela mulher veio prostrar-se diante dele, dizendo: Senhor, ajuda-me!26 Jesus respondeu-lhe: Não convém jogar aos cachorrinhos o pão dos filhos. _27 Certamente, Senhor, replicou-lhe ela; mas os cachorrinhos ao menos comem as migalhas que caem da mesa de seus donos...28 Disse-lhe, então, Jesus: Ó mulher, grande é tua fé! Seja-te feito como desejas. E na mesma hora sua filha ficou curada.29 Jesus saiu daquela região e voltou para perto do mar da Galiléia. Subiu a uma colina e sentou-se ali.30 Então numerosa multidão aproximou-se dele, trazendo consigo mudos, cegos, coxos, aleijados e muitos outros enfermos. Puseram-nos aos seus pés e ele os curou,31 de sorte que o povo estava admirado ante o espetáculo dos mudos que falavam, daqueles aleijados curados, de coxos que andavam, dos cegos que viam; e glorificavam ao Deus de Israel.32 Jesus, porém, reuniu os seus discípulos e disse-lhes: Tenho piedade esta multidão: eis que há três dias está perto de mim e não tem nada para comer. Não quero despedi-la em jejum, para que não desfaleça no caminho.33 Disseram-lhe os discípulos: De que maneira procuraremos neste lugar deserto pão bastante para saciar tal multidão?34 Pergunta-lhes Jesus: Quantos pães tendes? Sete, e alguns peixinhos, responderam eles.35 Mandou, então, a multidão assentar-se no chão,36 tomou os sete pães e os peixes e abençoou-os. Depois os partiu e os deu aos discípulos, que os distribuíram à multidão.37 Todos comeram e ficaram saciados, e, dos pedaços que restaram, encheram sete cestos.38 Ora, os que se alimentaram foram quatro mil homens, sem contar as mulheres e as crianças.39 Jesus então despediu o povo, subiu para a barca e retornou à região de Magadã.