1 Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az õ testvérének, Márthának falujából.2 Az a Mária volt pedig az, a kinek a testvére Lázár beteg vala, a ki megkente vala az Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait.3 Küldének azért a testvérek õ hozzá, mondván: Uram, ímé, a kit szeretsz, beteg.4 Jézus pedig, a mikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsõségére való, hogy dicsõíttessék általa az Istennek Fia.5 Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nõtestvérét, és Lázárt.6 Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, a hol vala.7 Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába.8 Mondának néki a tanítványok: Mester, most akarnak vala téged megkövezni a Júdabeliek, és újra oda mégy?9 Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.10 De a ki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.11 Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem õt.12 Mondának azért az õ tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul.13 Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de õk azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól.14 Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt.