1 "Šitie yra įsakymai ir paliepimai, kuriuos privalote vykdyti žemėje, kurią Viešpats, jūsų tėvų Dievas, jums duoda; vykdykite juos, kol gyvensite žemėje.

2 Sugriaukite nugalėtų tautų visas dievų garbinimo vietas: kalnuose, kalvose ir po žaliuojančiais medžiais.

3 Išardykite jų aukurus, sutrupinkite stabus, sudeginkite šventąsias giraites, sudaužykite jų drožtus dievų atvaizdus ir išnaikinkite jų vardus iš tų vietų.

4 Viešpačiui, savo Dievui, to nedarysite!

5 Eikite į vietą, kurią Viešpats, jūsų Dievas, išsirinks tarp jūsų giminių, kad ten būtų garbinamas Jo vardas.

6 Toje vietoje aukokite deginamąsias ir kitas aukas, dešimtines ir pirmųjų vaisių aukas, įžadų ir laisvos valios aukas, jaučių ir avių pirmagimius.

7 Ten valgykite Viešpaties, jūsų Dievo, akivaizdoje, džiaukitės viskuo, ką įsigysite jūs ir jūsų šeimos, kuo Viešpats, jūsų Dievas, jus palaimins.

8 Tada nedarysite to, ką mes čia šiandien darome, kiekvienas kas jam atrodo teisinga;

9 nes dar neįėjote į poilsį ir paveldą, kurį Viešpats, jūsų Dievas, jums duoda.

10 Bet kai pereisite per Jordaną ir apsigyvensite žemėje, kurią Viešpats, jūsų Dievas, jums duoda, ir kai turėsite taiką ir gyvensite ramybėje,

11 tada į tą vietą, kurią Viešpats, jūsų Dievas, išsirinks savo vardui, atnešite visa, ką įsakiau: deginamąsias aukas, dešimtines, jūsų pirmųjų vaisių aukas ir visa, ką būsite pažadėję Viešpačiui.

12 Ten Viešpaties, jūsų Dievo, akivaizdoje, džiaugsitės jūs, jūsų sūnūs ir dukterys, tarnai ir tarnaitės, taip pat ir levitai, gyvenantys jūsų miestuose, nes jie neturi jokios dalies nei paveldėjimo tarp jūsų.

13 Neaukok deginamųjų aukų kiekvienoje vietoje, kurią pamatai,

14 bet tik Viešpaties pasirinktoje vietoje. Ten aukok aukas ir daryk viską, ką tau įsakau.

15 Jei norėsi valgyti, pasipjauk gyvulį ir valgyk Viešpačiui, tavo Dievui, laiminant ten, kur tu gyveni. Ten galės valgyti švarus ir nešvarus taip, kaip leista valgyti stirną ir briedį.

16 Tačiau kraujo nevalgykite, jį išliekite žemėn kaip vandenį.

17 Savo miestuose negali valgyti javų, vyno ir aliejaus dešimtinių, galvijų ir avių pirmagimių, viso, ką pažadėsi aukoti ar norėsi aukoti laisva valia, taip pat pirmųjų vaisių.

18 Tai turi valgyti Viešpaties, savo Dievo, akivaizdoje toje vietoje, kurią Viešpats, tavo Dievas, išsirinks: tu, tavo sūnus ir duktė, tarnas ir tarnaitė, taip pat ir levitas, gyvenantis su tavimi. Džiaukis Viešpaties, savo Dievo, akivaizdoje viskuo, ką padarei.

19 Niekada neužmiršk levito savo žemėje.

20 Kai Viešpats, tavo Dievas, išplės sienas, kaip pažadėjo, ir tu norėsi valgyt mėsos, gali valgyti mėsos, kokios tik tavo siela geidžia.

21 Jei vieta, kurią Viešpats, tavo Dievas, išsirinks savo vardui, bus toli, pasipjauk galvijų arba avių, kuriuos Viešpats tau davė, kaip įsakiau, ir valgyk savo vietoje, ko tavo siela geidžia.

22 Kaip valgoma stirna ir briedis, taip valgykite visi, švarūs ir nešvarūs.

23 Atidžiai žiūrėk, kad nevalgytum kraujo, nes kraujas yra gyvybė; neleistina valgyti gyvybės drauge su mėsa,

24 išpilk jį žemėn kaip vandenį.

25 Nevalgyk jo, kad gerai sektųsi tau ir tavo vaikams, kai darysi, kas patinka Viešpačiui.

26 Ką pašvęsi ir pažadėsi Viešpačiui, atnešk į vietą, kurią Viešpats išsirinks.

27 Ten aukok deginamąsias aukas, mėsą ir kraują ant Viešpaties, tavo Dievo, aukuro: aukų kraujas bus išlietas ant aukuro, o mėsą valgyk.

28 Laikykis visko, ką įsakiau, kad gerai sektųsi tau ir tavo vaikams per amžius, kai darysi, kas gera ir kas patinka Viešpačiui, tavo Dievui.

29 Kai Viešpats, tavo Dievas, išnaikins tautas, kurių žemės eini užimti, ir kai jas nugalėjęs, gyvensi jų žemėje,

30 žiūrėk, kad nepatektum į spąstus sekdamas jomis, kai jos bus pirma tavęs išnaikintos, kad neieškotum tų tautų dievų, sakydamas: ‘Kaip šios tautos tarnavo savo dievams, taip ir aš tarnausiu’.

31 Nedaryk taip Viešpačiui, savo Dievui. Nes jos darė savo dievams tai, kas bjauru Viešpaties akyse ir tai, ko Jis nekenčia; net savo sūnus ir dukteris jos degindavo savo dievams.

32 Ką įsakau, daryk: nieko nepridėk ir neatimk".

1 Ezek a rendelések és a végzések, a melyeket meg kell tartanotok, azok szerint cselekedvén azon a földön, a melyet az Úr, a te atyáidnak Istene ád néked, hogy bírjad azt minden idõben a míg éltek a földön:

2 Pusztára pusztítsátok el mind azokat a helyeket, a hol azok a nemzetek, a kiknek ti urai lesztek, szolgáltak az õ isteneiknek a magas hegyeken, a halmokon, és minden zöldelõ fa alatt.

3 És rontsátok el azoknak oltárait, törjétek össze oszlopaikat, tûzzel égessétek meg berkeiket, és vagdaljátok szét az õ isteneiknek faragott képeit, a nevöket is pusztítsátok ki arról a helyrõl.

4 Ne cselekedjetek így az Úrral, a ti Istenetekkel;

5 Hanem azt a helyet, a melyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek minden ti törzsetek közül, hogy az õ nevét oda helyezze [és] ott lakozzék, [azt] gyakoroljátok és oda menjetek.

6 És oda vigyétek egészen égõáldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket, kezeiteknek felemelt áldozatát, mind fogadásból, mind szabad akaratból való adományaitokat, és a ti barmaitoknak és juhaitoknak elsõ fajzását.

7 És ott egyetek az Úrnak, a ti Isteneteknek színe elõtt, és örvendezzetek ti és a ti házatok minden népe, kezetek minden keresményének, a melyekkel megáld téged az Úr, a te Istened.

8 Ne cselekedjetek ott mind a szerint, a mint mi cselekszünk itt most, mindenik [azt,] a mi jónak látszik néki.

9 Mert még ez ideig nem mentetek be a nyugodalmas helyre, és az örökségbe, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.

10 Mikor pedig átmentek a Jordánon, és lakozni fogtok azon a földön, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád néktek örökségül, és megnyugtat titeket minden ellenségetektõl, a kik körületek vannak, és bátorsággal fogtok lakozni:

11 Akkor arra a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek, hogy ott lakozzék az õ neve, oda vigyetek mindent, a mit én parancsolok néktek: egészen égõáldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket és kezeiteknek felemelt áldozatát, és minden megkülönböztetett fogadástokat, a melyeket fogadtok az Úrnak.

12 És örvendezzetek az Úrnak, a ti Isteneteknek színe elõtt, mind ti, mind a ti fiaitok, és leányaitok, mind a ti szolgáitok és szolgálóleányaitok, mind a lévita, a ki a ti kapuitokon belõl lészen; mert nincs néki része vagy öröksége ti veletek.

13 Vigyázz, hogy a te egészen égõáldozataidat ne áldozzad minden helyen, a melyet meglátsz;

14 Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égõáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, a mit én parancsolok néked.

15 Mindazáltal a te lelkednek teljes kívánsága szerint vághatsz barmot és ehetel húst, minden te kapuidon belõl, az Úrnak, a te Istenednek áldásához képest, a melyet ád néked; mind a tisztátalan, mind a tiszta eheti azt, ép úgy mint az õzet és a szarvast.

16 Csakhogy a vért meg ne egyétek; a földre öntsd azt, mint a vizet.

17 Nem eheted meg a te kapuidon belõl sem gabonádnak, sem mustodnak, sem olajodnak tizedét, sem barmaidnak és juhaidnak elsõ fajzását; sem semmi fogadási [áldozatodat,] a melyet fogadsz, sem szabad akarat szerint való adományaidat, sem a te kezednek felemelt áldozatát;

18 Hanem az Úrnak a te Istenednek színe elõtt egyed azokat azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te Istened: te és a te fiad, leányod, szolgád, szolgálóleányod és a lévita, a ki a te kapuidon belõl van; és örvendezzél az Úrnak, a te Istenednek színe elõtt mindenben, a mire kezedet veted.

19 Vigyázz, hogy el ne hagyjad a lévitát valameddig élsz a te földeden.

20 Mikor az Úr, a te Istened kiszélesíti a te határodat, a miképen igérte vala néked, és ezt mondod: Húst ehetném! mivelhogy a te lelked húst kíván enni: egyél húst a te lelkednek teljes kívánsága szerint.

21 Ha messze van tõled a hely, a melyet az Úr, a te Istened választ, hogy oda helyezze az õ nevét, és leölsz, a mint parancsoltam néked, a te barmaidból és juhaidból, a melyeket az Úr ád majd néked: akkor egyél [azokból] a te kapuidban a te lelkednek teljes kívánsága szerint.

22 De, a mint az õzet és a szarvast eszik, úgy egyed azokat; a tisztátalan és a tiszta egyaránt ehetik abból.

23 Csakhogy abban állhatatos légy, hogy a vért meg ne egyed; mert a vér, az a lélek: azért a lelket a hússal együtt meg ne egyed!

24 Meg ne egyed azt, a földre öntsd azt, mint a vizet.

25 Meg ne egyed azt, hogy jól legyen dolgod néked és a te gyermekeidnek is utánad, mivelhogy azt cselekszed, a mi igaz az Úr szemei elõtt.

26 De ha valamit megszentelsz a tiéidbõl, vagy fogadást teszesz: vedd fel, és vidd [azt] arra a helyre, a melyet kiválaszt az Úr.

27 És az Úrnak, a te Istenednek oltárán áldozd meg a te egészen égõáldozataidat, azoknak húsát és vérét; [egyéb] áldozataidnak vérét azonban öntsd az Úrnak, a te Istenednek oltárára, a húsát pedig megeheted.

28 Vigyázz és hallgasd meg mindezeket az ígéket, a melyeket én parancsolok néked, hogy jól legyen dolgod, néked és a te gyermekeidnek utánad mind örökké; mivelhogy azt cselekszed, a mi jó és igaz az Úrnak, a te Istenednek szemei elõtt.

29 Mikor kiirtja elõled az Úr, a te Istened a nemzeteket, a kikhez bemégy, hogy bírjad õket, és bírni fogod õket, és lakozol majd az õ földükön:

30 Vigyázz magadra, hogy õket követvén tõrbe ne essél, miután már kivesztek elõled; és ne tudakozzál az õ isteneik felõl, mondván: Miképen tisztelik e nemzetek az õ isteneiket? én is akképen cselekszem.

31 Ne cselekedjél így az Úrral, a te Isteneddel, mert mind azt az útálatosságot, a mit gyûlöl az Úr, megcselekedték az õ isteneikkel; mert még fiaikat és leányaikat is megégetik vala tûzzel az õ isteneiknek.

32 Mindazt, a mit én parancsolok néktek, megtartsátok, és a szerint cselekedjetek: semmit ne tégy ahhoz, és el se végy abból!