1 Jėzus kalbėjo savo mokiniams: "Papiktinimai neišvengiami, bet vargas tam, per kurį jie ateina.

2 Jam būtų geriau, jei ant kaklo užkabintų girnų akmenį ir įmestų jūron, negu jis papiktintų nors vieną iš šitų mažutėlių.

3 Saugokitės! Jei tavo brolis nusideda prieš tave, sudrausk jį ir, jeigu jis atgailauja, atleisk jam.

4 Jei jis septynis kartus per dieną tau nusidėtų ir septynis kartus kreiptųsi į tave, sakydamas: ‘Atgailauju’,­atleisk jam".

5 Apaštalai tarė Viešpačiui: "Sustiprink mūsų tikėjimą".

6 O Viešpats atsakė: "Jei turėtumėte tikėjimą kaip garstyčios grūdelį, galėtumėte sakyti šitam šilkmedžiui: ‘Išsirauk ir pasisodink jūroje’,­ir jis paklausytų jūsų".

7 "Kas iš jūsų, turėdamas ariantį ar ganantį vergą, jam grįžus iš lauko, sakys: ‘Tuojau sėsk prie stalo’?

8 Argi nesakys jam: ‘Paruošk man vakarienę. Susijuosk ir patarnauk, kol aš valgysiu ir gersiu, o paskui tu pavalgysi ir atsigersi’?

9 Argi vergui dėkojama, kad jis atliko tai, kas jam liepta? Nemanau.

10 Taigi jūs, atlikę visa, kas jums pavesta, sakykite: ‘Esame nenaudingi vergai. Padarėme, ką privalėjome padaryti’ ".

11 Keliaujant į Jeruzalę, teko Jėzui eiti tarp Samarijos ir Galilėjos.

12 Jam įeinant į vieną kaimą, Jį pasitiko dešimt raupsuotų vyrų. Jie sustojo atstu

13 ir garsiai šaukė: "Jėzau, Mokytojau, pasigailėk mūsų!"

14 Pamatęs juos, Jis tarė: "Eikite, pasirodykite kunigams!" Ir beeidami jie pasveiko.

15 Vienas iš jų, patyręs, kad išgijo, sugrįžo atgal, garsiai garbindamas Dievą.

16 Jis dėkodamas parpuolė Jėzui po kojų. Tai buvo samarietis.

17 Jėzus paklausė: "Argi ne dešimt pasveiko? Kur dar devyni?

18 Ar neatsirado nė vieno, kuris grįžtų atiduoti Dievui garbę, išskyrus šitą svetimtautį?"

19 Ir tarė jam: "Kelkis, eik! Tavo tikėjimas išgydė tave".

20 Fariziejų paklaustas, kada ateis Dievo karalystė, Jėzus atsakė: "Dievo karalystė neateina regimai.

21 Niekas nepasakys: ‘Žiūrėk, ji čia’, arba: ‘Žiūrėk, ji ten!’ Nes štai Dievo karalystė yra tarp jūsų".

22 Ir Jis tarė mokiniams: "Ateis dienos, kai norėsite išvysti bent vieną Žmogaus Sūnaus dieną, ir nepamatysite.

23 Jums sakys: ‘Žiūrėkite čia! Žiūrėkite ten!’­Nesekite jais ir neikite paskui juos.

24 Kaip tvykstelėjęs žaibas nušviečia viską nuo vieno dangaus pakraščio iki kito, taip savo dieną pasirodys ir Žmogaus Sūnus.

25 Bet pirmiau Jis turės daug iškentėti ir būti šitos kartos atmestas.

26 Kaip buvo Nojaus dienomis, taip bus ir Žmogaus Sūnaus dienomis.

27 Jie valgė, gėrė, tuokėsi ir tuokė, kol atėjo diena, kai Nojus įlipo į laivą. Tada užėjo tvanas ir visus sunaikino.

28 Taip pat buvo ir Loto dienomis. Jie valgė ir gėrė, pirko ir pardavinėjo, sodino ir statė.

29 O tą dieną, kada Lotas paliko Sodomą, iš dangaus krito ugnis ir siera ir visus sunaikino.

30 Šitaip bus ir tą dieną, kai pasirodys Žmogaus Sūnus.

31 Kas tą dieną bus ant stogo, o jo daiktai viduje, tenelipa žemyn jų pasiimti, o kas laukuose, tenegrįžta namo.

32 Prisiminkite Loto žmoną!

33 Kas stengsis išgelbėti savo gyvybę, tas ją praras, o kas ją praras, tas atgaivins ją.

34 Sakau jums: tą naktį dviese miegos vienoje lovoje, ir vienas bus paimtas, o kitas paliktas.

35 Dvi mals drauge, ir viena bus paimta, o kita palikta.

36 Du bus lauke, ir vienas bus paimtas, kitas paliktas".

37 Tada jie atsiliepė: "O kurgi, Viešpatie?" Jis atsakė: "Kur tik bus lavonų, ten sulėks ir maitvanagiai".

1 Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, a ki által esnek.

2 Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson.

3 Õrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg õt; és ha megtér, bocsáss meg néki.

4 És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki.

5 És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket!

6 Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestõl, és plántáltassál a tengerbe; és engede néktek.

7 Kicsoda pedig ti közületek az, a ki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezõrõl megjõ: Jer elõ, ülj asztalhoz?

8 Sõt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te?

9 Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, a mit néki parancsolt? Nem gondolom.

10 Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.

11 És lõn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy õ Samariának és Galileának közepette méne által.

12 És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megállának:

13 És felemelék szavokat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!

14 És mikor õket látta, monda nékik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak. És lõn, hogy míg odamenének, megtisztulának.

15 Egy pedig õ közülök, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsõítvén az Istent nagy szóval;

16 És arczczal leborula az õ lábainál hálákat adván néki: és az Samariabeli vala.

17 Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilencze pedig hol van?

18 Nem találkoztak a kik visszatértek volna dicsõséget adni az Istennek, csak ez az idegen?

19 És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott.

20 Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jõ el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jõ el.

21 Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott [van]; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.

22 Monda pedig a tanítványoknak: Eljõ az idõ, mikor kívántok látni egyet az ember Fiának napjai közül, és nem láttok.

23 És mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: Ímé amott [van]; de ne menjetek el, és ne kövessétek:

24 Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik; úgy lesz az embernek Fia is az õ napján.

25 De elõbb sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtõl.

26 És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.

27 Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, a melyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte.

28 Hasonlóképen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek;

29 De a mely napon kiment Lót Sodomából, tûz és kénkõ esett az égbõl, és mindenkit elvesztett:

30 Ezenképen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.

31 Az nap, a ki a háztetõn lesz, és az õ holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye; és a ki a mezõn, azonképen ne forduljon hátra.

32 Emlékezzetek Lót feleségére!

33 Valaki igyekezik az õ életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt.

34 Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.

35 Két asszony õröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.

36 Ketten lesznek a mezõn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.

37 És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Õ pedig monda nékik: a hol a test, oda gyûlnek a saskeselyûk.