1 Penkioliktais ciesoriaus Tiberijaus viešpatavimo metais, Poncijui Pilotui valdant Judėją, Erodui esant Galilėjos tetrarchu, jo broliui Pilypui­Iturėjos bei Trachonitidės krašto tetrarchu, Lisanijui­Abilenės tetrarchu,

2 prie vyriausiųjų kunigų Ano ir Kajafo, buvo Viešpaties žodis Zacharijo sūnui Jonui dykumoje.

3 Jis apėjo visą Pajordanę, skelbdamas atgailos krikštą nuodėmėms atleisti,

4 kaip parašyta pranašo Izaijo žodžių knygoje: "Dykumoje šaukiančiojo balsas: ‘Paruoškite Viešpačiui kelią, ištiesinkite Jam takus!

5 Kiekvienas slėnis tebūna užpiltas, kiekvienas kalnas bei kalnelis­nulygintas. Kreivi keliai tetampa tiesūs, o duobėti­išlyginti.

6 Ir kiekvienas kūnas išvys Dievo išgelbėjimą’ ".

7 Ateinančioms pas jį krikštytis minioms Jonas sakė: "Angių išperos, kas perspėjo jus bėgti nuo besiartinančios rūstybės?

8 Duokite vaisių, vertų atgailos! Ir nebandykite ramintis: ‘Mūsų tėvas­Abraomas’. Aš jums sakau, kad Dievas gali pažadinti Abraomui vaikų iš šitų akmenų.

9 Štai kirvis jau prie medžių šaknų. Kiekvienas medis, kuris neduoda gerų vaisių, yra nukertamas ir įmetamas į ugnį".

10 Minios jį klausė: "Ką gi mums daryti?!"

11 Jis joms atsakė: "Kas turi dvi tunikas, tepasidalina su neturinčiu, ir kas turi maisto, tegul taip pat daro".

12 Ėjo ir muitininkai krikštytis ir klausė: "Mokytojau, ką mums daryti?"

13 Jis sakė jiems: "Nereikalaukite daugiau, kaip jums nustatyta".

14 Taip pat ir kariai klausė: "Ką mums daryti?" Jis jiems atsakė: "Nieko neskriauskite, melagingai neskųskite, tenkinkitės savo alga".

15 Žmonėms esant apimtiems lūkesčio ir visiems mąstant širdyse apie Joną, ar kartais jis ne Kristus,

16 Jonas visiems kalbėjo: "Aš, tiesa, krikštiju jus vandeniu, bet ateina už mane galingesnis, kuriam aš nevertas atrišti sandalų dirželio. Jis krikštys jus Šventąja Dvasia ir ugnimi.

17 Jo rankoje vėtyklė: Jis kruopščiai išvalys savo kluoną ir surinks kviečius į klėtį, o pelus sudegins neužgesinama ugnimi".

18 Ir dar daug kitų paraginimų jis davė tautai, skelbdamas Gerąją naujieną.

19 Tetrarchas Erodas, Jono baramas dėl Erodiados, savo brolio žmonos, ir dėl visų piktadarybių, kurias buvo padaręs,

20 pridėjo prie jų dar ir tai, kad uždarė Joną į kalėjimą.

21 Kai, visai tautai krikštijantis, ir Jėzus pakrikštytas meldėsi, atsivėrė dangus,

22 ir Šventoji Dvasia kūnišku pavidalu nusileido ant Jo tarsi balandis, o balsas iš dangaus prabilo: "Tu mano mylimasis Sūnus, Tavimi Aš gėriuosi".

23 Jėzui buvo apie trisdešimt metų, kai Jis pradėjo veikti. Jis buvo laikomas sūnumi Juozapo, Helio,

24 Matato, Levio, Melchio, Janajo, Juozapo,

25 Matatijo, Amoso, Naumo, Heslio, Nagajo,

26 Maato, Matatijo, Semeino, Josecho, Jodos,

27 Joanano, Resos, Zorobabelio, Salatielio, Nerio,

28 Melchio, Adijo, Kosamo, Elmadamo, Ero,

29 Jėzaus, Eliezero, Jorimo, Matato, Levio,

30 Simeono, Judo, Juozapo, Jonamo, Eliakimo,

31 Melėjo, Menos, Matatos, Natano, Dovydo,

32 Jesės, Jobedo, Boozo, Salmono, Naasono,

33 Aminadabo, Aramo, Esromo, Faro, Judo,

34 Jokūbo, Izaoko, Abraomo, Taros, Nachoro,

35 Serucho, Ragaujo, Faleko, Ebero, Salos,

36 Kainamo, Arfaksado, Semo, Nojaus, Lamecho,

37 Matūzalio, Henocho, Jareto, Maleleelio, Kainamo,

38 Eno, Seto, Adomo, Dievo.

1 Tibérius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében pedig, mikor Júdeában Ponczius Pilátus volt a helytartó, és Galileának negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitis tartományának pedig negyedes fejedelme az õ testvére Filep, Abiléné negyedes fejedelme meg Lisániás,

2 Annás és Kajafás fõpapsága alatt, lõn az Úrnak szava Jánoshoz, a Zakariás fiához, a pusztában,

3 És méne a Jordán mellett lévõ minden tartományba prédikálván a megtérés keresztségét a bûnöknek bocsánatjára;

4 A mint meg van írva Ésaiás próféta beszédeinek könyvében, ki [ezt] mondja: Kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek az õ ösvényeit.

5 Minden völgy betöltetik, minden hegy és halom megalacsonyíttatik; és az egyenetlenek egyenesekké, és a göröngyös útak símákká lesznek;

6 És meglátja minden test az Istennek szabadítását.

7 Monda azért a sokaságnak, a mely kiméne hozzá, hogy általa megkereszteltessék: Viperák fajzati, kicsoda intett meg titeket, hogy a bekövetkezõ harag elõl meneküljetek?

8 Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne mondogassátok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! mert mondom néktek, hogy az Isten ezekbõl a kövekbõl is támaszthat fiakat Ábrahámnak.

9 Immár pedig a fejsze is rávettetett a fák gyökerére: minden fa azért, a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és a tûzre vettetik.

10 És megkérdé õt a sokaság, mondván: Mit cselekedjünk tehát?

11 Õ pedig felelvén, monda nékik: A kinek két köntöse van, egyiket adja annak, a kinek nincs; és a kinek van eledele, hasonlókép cselekedjék.

12 És eljövének a vámszedõk is, hogy megkeresztelkedjenek, és mondának néki: Mester, mit cselekedjünk?

13 Õ pedig monda nékik: Semmi többet ne követeljetek, mint a mi elõtökbe rendeltetett.

14 És megkérdék õt a vitézek is, mondván: Hát mi mit cselekedjünk? És monda nékik: Senkit se háborítsatok, se ne patvarkodjatok; és elégedjetek meg zsoldotokkal.

15 Mikor pedig a nép várt és szívökben mind azon gondolkoztak János felõl, hogy vajjon nem õ-é a Krisztus;

16 Felele János mindeneknek, mondván: Én ugyan keresztellek titeket vízzel; de eljõ, a ki nálamnál erõsebb, a kinek nem vagyok méltó, hogy sarujának kötõjét megoldjam: az majd keresztel titeket Szent Lélekkel és tûzzel:

17 Kinek szórólapátja kezében van, és megtisztítja szérûjét; és a gabonát az õ csûrébe takarja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tûzzel.

18 És még sok egyebekre is intvén [õket], hirdeté az evangyéliomot a népnek.

19 Mikor pedig Heródes, a negyedes fejedelem, megfeddetett õ tõle Heródiásért, az õ testvérének, Filepnek feleségéért és mindama gonoszságokért, a miket Heródes cselekedett,

20 [Ez] még azzal tetézte mindezeket, hogy Jánost tömlöczbe vetteté.

21 Lõn pedig, hogy mikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkereszteltetett, és imádkozott, megnyilatkozék az ég,

22 És leszálla õ reá a Szent Lélek testi ábrázatban mint egy galamb, és szózat lõn mennybõl, ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes Fiam, te benned gyönyörködöm!

23 Maga Jézus pedig mintegy harmincz esztendõs volt, mikor [tanítani] kezdett, ki, a mint állítják vala, a József fia vala, [ez pedig] a Hélié,

24 [Ez] Mattáté, [ez] Lévié, [ez] Melkié, [ez ]Jannáé, [ez] Józsefé,

25 [Ez] Matthatiásé[, ez] Ámosé, [ez] Naumé, [ez] Eslié, [ez] Naggaié,

26 [Ez] Maáté, [ez] Matthatiásé, [ez] Sémeié, [ez ]Józsefé, [ez] Júdáé,

27 [Ez] Joannáé, [ez] Rhésáé, [ez] Zorobábelé, [ez ]Saláthielé, [ez] Nérié,

28 Ez Melkié, [ez] Addié[, ez] Hosámé[, ez] Elmodámé[, ez] Éré,

29 [Ez] Jóséé, [ez] Eliézeré, [ez] Jórimé, [ez] Mattáté, [ez] Lévié,

30 [Ez] Simeoné, [ez] Júdáé, [ez] Józsefé, [ez] Jónáné, [ez] Eliákimé,

31 [Ez] Méleáé, [ez] Maináné, [ez] Mattátáé, [ez] Nátáné, [ez] Dávidé,

32 [Ez] Jesséé, [ez] Obedé, [ez] Boázé, [ez] Sálmoné, [ez] Naássoné,

33 [Ez] Aminádábé, [ez] Arámé, [ez] Esroné, [ez] Fáresé, [ez] Júdáé.

34 [Ez] Jákóbé, [ez] Izsáké, [ez] Ábrahámé, [ez] Táréé, [ez] Nákhoré,

35 [Ez] Sárukhé, [ez] Ragávé, [ez] Fáleké, [ez] Eberé, [ez] Saláé,

36 [Ez] Kajnáné, [ez] Arfaksádé, [ez] Semé, [ez] Noéé, [ez] Lámekhé,

37 [Ez] Mathuséláé, [ez] Énókhé, [ez] Járedé, [ez] Mahalaléelé, [ez] Kajnáné,

38 [Ez] Énósé, [ez] Sethé, [ez] Ádámé, [ez pedig] az Istené.