1 Anomis dienomis pasirodė Jonas Krikštytojas ir pamokslavo Judėjos dykumoje,

2 skelbdamas: "Atgailaukite, nes prisiartino dangaus karalystė".

3 O jis buvo tas, apie kurį pranašas Izaijas yra pasakęs: "Dykumoje šaukiančiojo balsas: ‘Paruoškite Viešpačiui kelią! Ištiesinkite Jam takus!’ "

4 Pats Jonas vilkėjo kupranugario vilnų apdaru, o strėnas buvo susijuosęs odiniu diržu. Jis maitinosi skėriais ir lauko medumi.

5 Tuomet Jeruzalė, visa Judėja ir visa Pajordanė ėjo pas jį.

6 Žmonės buvo jo krikštijami Jordano upėje ir išpažindavo savo nuodėmes.

7 Pamatęs daug fariziejų ir sadukiejų, einančių pas jį krikštytis, jis jiems sakė: "Angių išperos, kas perspėjo jus bėgti nuo ateinančios rūstybės?

8 Duokite vaisių, vertų atgailos!

9 Ir nebandykite ramintis: ‘Mūsų tėvas­Abraomas’. Aš jums sakau, kad Dievas gali pažadinti Abraomui vaikų iš šitų akmenų.

10 Štai kirvis jau prie medžių šaknų, ir kiekvienas medis, kuris neduoda gerų vaisių, yra nukertamas ir įmetamas į ugnį.

11 Aš jus krikštiju vandeniu atgailai, bet Tas, kuris ateina po manęs,­galingesnis už mane, aš nevertas net Jo sandalų nuauti. Jis krikštys jus Šventąja Dvasia ir ugnimi.

12 Jo rankoje vėtyklė, ir Jis kruopščiai išvalys savo kluoną. Kviečius surinks į klėtį, o pelus sudegins neužgesinama ugnimi".

13 Tuomet Jėzus iš Galilėjos atėjo prie Jordano pas Joną krikštytis.

14 Jonas Jį atkalbinėjo: "Aš turėčiau būti Tavo pakrikštytas, o Tu ateini pas mane!"

15 Bet Jėzus jam atsakė: "Šį kartą paklausyk! Taip mudviem dera įvykdyti visą teisumą". Tada Jonas sutiko.

16 Pakrikštytas Jėzus tuoj išbrido iš vandens. Ir štai Jam atsivėrė dangus, ir Jis pamatė Dievo Dvasią, sklendžiančią žemyn it balandį ir nusileidžiančią ant Jo.

17 Ir štai balsas iš dangaus prabilo: "Šitas yra mano mylimas Sūnus, kuriuo Aš gėriuosi".

1 Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelõ János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában.

2 És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.

3 Mert ez az, a kirõl Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az õ ösvényeit.

4 Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszõrbõl vala, és bõröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz.

5 Ekkor kiméne õ hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.

6 És megkeresztelkednek vala õ általa a Jordán vizében, vallást tevén az õ bûneikrõl.

7 Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és sadduceusok közül sokan mennek õ hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, monda nékik: Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendõ haragjától megmeneküljetek?

8 Teremjetek hát megtéréshez illõ gyümölcsöket.

9 És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekbõl is támaszthat fiakat Ábrahámnak.

10 A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tûzre vettetik.

11 Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de a ki utánam jõ, erõsebb nálamnál, a kinek saruját hordozni sem vagyok méltó; õ Szent Lélekkel és tûzzel keresztel majd titeket.

12 A kinek szóró lapát van az õ kezében, és megtisztítja az õ szérûjét; és az õ gabonáját csûrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tûzzel.

13 Akkor eljöve Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék õ általa.

14 János azonban visszatartja vala õt, mondván: Nékem kell általad megkeresztelkednem, és te jõsz én hozzám?

15 Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk. Ekkor engede néki.

16 És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijöve a vízbõl; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és õ látá az Istennek Lelkét alájõni mintegy galambot és õ reá szállani.

17 És ímé egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.