1 Tuomet Jėzus buvo Dvasios nuvestas į dykumą, kad būtų velnio gundomas.

2 Išpasninkavęs keturiasdešimt dienų ir keturiasdešimt naktų, Jis buvo alkanas.

3 Prie Jo prisiartino gundytojas ir tarė: "Jei Tu Dievo Sūnus, liepk, kad šie akmenys pavirstų duona".

4 Bet Jėzus atsakė: "Parašyta: ‘Žmogus gyvens ne viena duona, bet kiekvienu žodžiu, išeinančiu iš Dievo lūpų’ ".

5 Tada velnias paėmė Jį į šventąjį miestą, pastatė ant šventyklos šelmens

6 ir tarė Jam: "Jei Tu Dievo Sūnus, pulk žemyn, nes parašyta: ‘Jis lieps savo angelams globoti Tave, ir jie nešios Tave ant rankų, kad neužsigautum kojos į akmenį’ ".

7 Jėzus jam atsakė: "Taip pat parašyta: ‘Negundyk Viešpaties, savo Dievo’ ".

8 Velnias vėl paėmė Jį į labai aukštą kalną ir, rodydamas viso pasaulio karalystes bei jų šlovę,

9 tarė Jam: "Visa tai aš Tau atiduosiu, jei parpuolęs pagarbinsi mane".

10 Tada Jėzus jam atsakė: "Eik šalin nuo manęs, šėtone! Nes parašyta: ‘Viešpatį, savo Dievą, tegarbink ir Jam vienam tetarnauk!’ "

11 Tuomet velnias nuo Jo atsitraukė, ir štai angelai prisiartino ir Jam tarnavo.

12 Išgirdęs, kad Jonas suimtas, Jėzus pasitraukė į Galilėją.

13 Jis paliko Nazaretą ir apsigyveno Kafarnaume, prie ežero, kur susieina Zabulono ir Neftalio sritys,

14 kad išsipildytų, kas buvo pasakyta per pranašą Izaiją:

15 "Zabulono ir Neftalio žeme! Paežerės juosta, žeme už Jordano­pagonių Galilėja!

16 Tamsybėje sėdinti tauta išvydo skaisčią šviesą, gyvenantiems mirties šalyje ir šešėlyje užtekėjo šviesa".

17 Nuo to laiko Jėzus pradėjo pamokslauti, skelbdamas: "Atgailaukite, nes prisiartino dangaus karalystė!"

18 Vaikščiodamas palei Galilėjos ežerą, Jėzus pamatė du brolius­ Simoną, vadinamą Petru, ir jo brolį Andriejų­metančius tinklą į ežerą; mat jie buvo žvejai.

19 Jis tarė jiems: "Sekite paskui mane, ir Aš padarysiu jus žmonių žvejais".

20 Tuodu tuojau paliko tinklus ir nusekė paskui Jį.

21 Paėjęs toliau, Jis pamatė kitus du brolius­Zebediejaus sūnų Jokūbą ir jo brolį Joną. Jiedu su savo tėvu Zebediejumi valtyje taisė tinklus. Jėzus juos pašaukė,

22 ir tie, tučtuojau palikę valtį ir tėvą, nusekė paskui Jį.

23 Jėzus vaikščiojo po visą Galilėją, mokydamas sinagogose, pamokslaudamas karalystės Evangeliją ir gydydamas visas žmonių ligas bei negalias.

24 Garsas apie Jį pasklido visoje Sirijoje. Žmonės nešė pas Jį visus sergančius, įvairiausių ligų bei kentėjimų suimtus, demonų apsėstus, nakvišas bei paralyžiuotus,­ir Jis išgydydavo juos.

25 Paskui Jį sekė didelės minios žmonių iš Galilėjos, Dekapolio, Jeruzalės, Judėjos ir Užjordanės.

1 Akkor Jézus viteték a Lélektõl a pusztába, hogy megkisértessék az ördögtõl.

2 És mikor negyven nap és negyven éjjel bõjtölt vala, végre megéhezék.

3 És hozzámenvén a kisértõ, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké.

4 Õ pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik.

5 Ekkor vivé õt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére.

6 És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az õ angyalainak parancsol felõled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kõbe.

7 Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet.

8 Ismét vivé õt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsõségét,

9 És monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem.

10 Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.

11 Ekkor elhagyá õt az ördög. És ímé angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki.

12 Mikor pedig meghallotta Jézus, hogy János börtönbe vettetett, visszatére Galileába;

13 És odahagyva Názáretet, elméne és lakozék a tengerparti Kapernaumban, a Zebulon és Naftali határain;

14 Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván:

15 Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a Jordánon túl, a pogányok Galileája,

16 A nép, a mely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és a kik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada.

17 Ettõl fogva kezde Jézus prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa.

18 Mikor pedig a galileai tenger mellett jár vala Jézus, láta két testvért, Simont, a kit Péternek neveznek, és Andrást az õ testvérét, a mint a tengerbe hálót vetnek vala; mert halászok valának.

19 És monda nékik: Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok.

20 Azok pedig azonnal otthagyván a hálókat, követék õt.

21 És onnan tovább menve, láta más két testvért, Jakabot a Zebedeus fiát, és Jánost amannak testvérét, a mint a hajóban atyjukkal Zebedeussal a hálóikat kötözgetik vala; és hívá õket.

22 Azok pedig azonnal otthagyván a hajót és atyjukat, követék õt.

23 És bejárá Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítva a nép között minden betegséget és minden erõtlenséget.

24 És elterjede az õ híre egész Siriában: és hozzávivék mindazokat, a kik rosszul valának, a különféle betegségekben és kínokban sínlõdõket, ördöngösöket, holdkórosokat és gutaütötteket; és meggyógyítja vala õket.

25 És nagy sokaság követé õt Galileából és a Tízvárosból és Jeruzsálembõl és Júdeából és a Jordánon túlról.