1 Josias [était] âgé de huit ans quand il commença à régner, et il régna trente et un ans à Jérusalem.

2 Il fit ce qui est droit devant l'Eternel, et suivit la voie de David son père, et ne s'en détourna ni à droite ni à gauche.

3 Et la huitième année de son règne, lorsqu'il était jeune, il commença à rechercher le Dieu de David son père, et en la douzième année il commença à nettoyer Juda et Jérusalem des hauts lieux, des bocages, et des images de taille et de fonte.

4 Et on démolit en sa présence les autels des Bahalins, et on mit en pièces les tabernacles qui étaient au dessus d'eux; il coupa aussi les bocages, et brisa les images de taille et de fonte, et les ayant réduites en poudre, il répandit cette poudre sur les tombeaux de ceux qui leur avaient sacrifié.

5 Il brûla aussi les os des Sacrificateurs sur leurs autels; et purifia Juda et Jérusalem.

6 Il fit la même chose dans les villes de Manassé, d'Ephraïm, et de Siméon, et jusqu'à Nephthali, tout autour, avec leurs propres marteaux.

7 Il abattit les autels et les bocages, et brisa les images jusqu'à les réduire en poudre, et mit en pièces tous les tabernacles par tout le pays d'Israël; puis il revint à Jérusalem.

8 Et la dix-huitième année de son règne, depuis qu'il eut nettoyé le pays, et le Temple, il envoya Saphan fils d'Atsalja, et Mahaséja le capitaine de la ville, et Joah fils de Joachaz, commis sur les registres, pour réparer la maison de l'Eternel son Dieu;

9 Et ils vinrent vers Hilkija le grand Sacrificateur, et on délivra l'argent qu'on apportait dans la maison de Dieu, lequel les Lévites, gardes des vaisseaux, avaient amassé de la main de Manassé, et d'Ephraïm, et de tout le reste d'Israël, et de tout Juda, et de Benjamin; puis ils s'en retournèrent à Jérusalem;

10 On le délivra, [dis-je], entre les mains de ceux qui avaient la charge de l'ouvrage, [et] qui étaient commis sur la maison de l'Eternel; et ceux qui avaient la charge de l'ouvrage, [et] qui travaillaient dans la maison de l'Eternel, le distribuaient pour refaire et réparer le Temple.

11 Et ils le distribuaient aux charpentiers et aux maçons, pour acheter des pierres de taille, et du bois pour les lambris, et pour planchéier les maisons que les Rois de Juda avaient gâtées.

12 Et ces gens-là s'employaient fidèlement à cet ouvrage. Or Jahath et Hobadia Lévites, d'entre les enfants de Mérari, étaient commis sur eux; et Zacharie et Mésullam, d'entre les enfants des Kéhathites, [avaient la charge] de les solliciter [au travail]; et ces Lévites étaient tous intelligents dans les instruments de musique.

13 [Il y en avait] aussi [qui étaient commis] sur ceux qui portaient les faix, et des solliciteurs sur tous ceux qui vaquaient à l'ouvrage dans quelque service que ce fût; les Scribes, les prévôts, et les portiers étaient d'entre les Lévites.

14 Or comme on tirait l'argent qui avait été apporté dans la maison de l'Eternel, Hilkija le Sacrificateur trouva le Livre de la Loi de l'Eternel, donné par le moyen de Moïse.

15 Alors Hilkija prenant la parole dit à Saphan le Secrétaire : J'ai trouvé le Livre de la Loi dans la maison de l'Eternel. Et Hilkija donna le Livre à Saphan.

16 Et Saphan apporta le Livre au Roi; et il fit le rapport de tout au Roi, en disant : Tes serviteurs font tout ce qu'on leur a donné à faire.

17 Et ils ont amassé l'argent qui a été trouvé dans la maison de l'Eternel, et l'ont livré entre les mains des commissaires, et entre les mains de ceux qui ont la charge de l'ouvrage.

18 Saphan le Secrétaire fit aussi entendre au Roi, en disant : Hilkija le Sacrificateur m'a donné un Livre; et Saphan le lut devant le Roi.

19 Et il arriva que dès que le Roi eut entendu les paroles de la Loi, il déchira ses vêtements;

20 Et commanda à Hilkija, à Ahikam fils de Saphan, à Habdon fils de Mica, à Saphan le Secrétaire, et à Hasaja serviteur du Roi, en disant :

21 Allez, enquérez-vous de l'Eternel pour moi, et pour ce qui est de reste en Israël, et en Juda, touchant les paroles de ce Livre qui a été trouvé; car la colère de l'Eternel est grande, et elle a fondu sur nous, parce que nos pères n'ont point gardé la parole de l'Eternel, pour faire selon tout ce qui est écrit dans ce Livre.

22 Hilkija donc et les gens du Roi s'en allèrent vers Hulda la Prophétesse, femme de Sallum, fils de Tokhath, fils de Hasra, Garde des vêtements, laquelle demeurait à Jérusalem au collège, et lui parlèrent selon ces choses.

23 Et elle leur répondit : Ainsi a dit l'Eternel le Dieu d'Israël : Dites à l'homme qui vous a envoyés vers moi :

24 Ainsi a dit l'Eternel : Voici, je m'en vais faire venir du mal sur ce lieu-ci et sur ses habitants, [savoir] toutes les exécrations du serment qui sont écrites au Livre qu'on a lu devant le Roi de Juda.

25 Parce qu'ils m'ont abandonné, et qu'ils ont fait des encensements aux autres dieux, pour m'irriter par toutes les œuvres de leurs mains, ma colère a fondu sur ce lieu-ci, et elle ne sera point éteinte.

26 Mais quant au Roi de Juda qui vous a envoyés pour s'enquérir de l'Eternel, vous lui direz ainsi : L'Eternel le Dieu d'Israël dit ainsi, touchant les paroles que tu as entendues;

27 Parce que ton cœur s'est amolli, et que tu t'es humilié devant Dieu, quand tu as entendu ces paroles contre ce lieu-ci, et contre ses habitants, et que t'étant humilié devant moi, tu as déchiré tes vêtements, et as pleuré devant moi, je t'ai aussi exaucé, dit l'Eternel.

28 Voici, je vais te retirer avec tes pères, et tu seras retiré dans tes sépulcres en paix, et tes yeux ne verront point tout ce mal que je vais faire venir sur ce lieu-ci, et sur ses habitants; et ils rapportèrent le tout au Roi.

29 Alors le roi envoya assembler tous les Anciens de Juda et de Jérusalem.

30 Et le Roi monta en la maison de l'Eternel avec tous les hommes de Juda, et les habitants de Jérusalem, et les Sacrificateurs et les Lévites, et tout le peuple, depuis le plus grand jusqu'au plus petit, et on lut devant eux toutes les paroles du Livre de l'alliance, qui avait été trouvé dans la maison de l'Eternel.

31 Et le Roi se tint debout en sa place, et traita devant l'Eternel cette alliance-ci; qu'ils suivraient l'Eternel, et qu'ils garderaient ses commandements, ses témoignages, et ses statuts, [chacun] de tout son cœur, et de toute son âme, en faisant les paroles de l'alliance écrites dans ce Livre.

32 Et il fit tenir debout tous ceux qui se trouvèrent à Jérusalem et en Benjamin; et ceux qui étaient à Jérusalem firent selon l'alliance de Dieu, le Dieu de leurs pères.

33 Josias donc ôta de tous les pays [qui appartenaient] aux enfants d'Israël toutes les abominations; et obligea tous ceux qui se trouvèrent en Israël à servir l'Eternel leur Dieu; [et] ils ne se détournèrent point de l'Eternel, le Dieu de leurs pères, pendant qu'il vécut.

1 Nyolcz esztendõs vala Jósiás, mikor uralkodni kezdett volt, és uralkodott harminczegy esztendeig Jeruzsálemben.

2 És jó dolgot cselekedék az Úr elõtt, és jára az õ atyjának Dávidnak útjain, és nem hajolt el sem jobbra, sem balra;

3 Mert az õ királyságának nyolczadik esztendejében, mikor még gyermek volna, kezdé keresni az õ atyjának Dávidnak Istenét; tizenkettedik esztendejében pedig Júdát és Jeruzsálemet kezdé megtisztítani a magaslatoktól, Aseráktól, bálványoktól és öntött képektõl.

4 Leronták õ elõtte a Baálok oltárait és az azokon levõ szobrokat lehányatá; az Aserákot is a bálványokkal és öntött képekkel egyetembe szétrombolá és apróra töreté, és elhinteté azoknak temetõhelyén, a kik azoknak áldoztak vala.

5 A papok csontjait megégeté azoknak oltárain, és megtisztítá Júdát és Jeruzsálemet.

6 [Így cselekedék] Manassénak, Efraimnak és Simeonnak városaiban is, mind Nafthaliig, azoknak pusztáiban köröskörül.

7 Lehányatá azért az oltárokat; az Aserákat és a bálványokat összetördelé mind porrá, és minden naposzlopot elpusztított Izráel egész földén; azután megtére Jeruzsálembe.

8 Királyságának tizennyolczadik esztendejében pedig, minekutána a földet és a házat megtisztítá, elküldé Sáfánt az Asália fiát, és Maaséját a város elõljáróját, és Joát a Joákház fiát, az emlékírót, hogy kijavíttatnák az Úrnak, az õ Istenének házát.

9 És menének Hilkiás fõpaphoz, és átadták [néki] az Isten házába begyült pénzt, a melyet a Léviták, az ajtónállók gyûjtöttek Manassétól, Efraimtól és az egész Izráel maradékaitól, és egész Júdától és Benjámintól, és Jeruzsálem lakóitól.

10 És adák a munkavezetõknek, a kik felvigyáztak az Úr házában, hogy adják azt a munkásoknak, a kik dolgoztak az Úr házában, hogy kijavítsák és helyreállítsák a házat.

11 És adának [pénzt] az ácsoknak és a kõmûveseknek, hogy vegyenek faragott köveket, és fákat a kapcsolásokra, és a házak gerendázására, a melyeket elrontottak a Júda királyai.

12 És az emberek hûségesen végzik vala a munkát; a kikre felügyelének Jáhát és Obádia Léviták, a Mérári fiai közül valók; és Zakariás, Mésullám, a Kéhátiták fiai közül valók, a kik szorgalmazzák vala õket. E Léviták pedig mindnyájan mesterek valának az éneklõszerszámokban.

13 A teherhordókat pedig (mert voltak felügyelõk a munkások felett mindenféle dologban) szorgalmazák a Léviták közül való íródeákok, igazgatók és ajtónállók.

14 Mikor pedig kihozák azok a pénzt, a mely az Úr házában gyûlt össze: megtalálá Hilkia pap az Úr törvénykönyvét, a melyet Mózes által [adott] volt.

15 Szóla pedig Hilkia, és monda Sáfánnak, az íródeáknak: A törvénykönyvet megtalálám az Úr házában. És adá Hilkia a könyvet Sáfánnak.

16 És vivé Sáfán a könyvet a királyhoz, és elbeszélé néki a dolgot, mondván: Valamit bíztál a te szolgáidra, abban híven eljárnak;

17 Mert az Úr házában talált pénzt összeszedvén, adák a felügyelõknek és munkásoknak kezébe.

18 Továbbá jelenté Sáfán íródeák a királynak, mondván: Hilkia pap nékem egy könyvet ada; és olvasott abból Sáfán a király elõtt.

19 Mikor pedig a király hallotta a törvény beszédit, ruháit megszaggatá.

20 És parancsola a király Hilkia papnak és Ahikámnak a Sáfán fiának, Abdonnak a Mika fiának, és az íródeáknak Sáfánnak, és Asájának a király szolgájának, mondván:

21 Menjetek el, és keressétek meg az Urat én érettem, s az Izráel és Júda maradékaiért, a könyv beszédei felõl, a mely megtaláltatott, mert nagy az Úr haragja, a mely mi reánk szállott azért, hogy a mi atyáink nem tartották meg az Úrnak beszédét, hogy mind a szerint cselekedtek volna, a mint e könyvben megíratott.

22 Elméne azért Hilkia és a király embere Húlda prófétaasszonyhoz, a Sallum feleségéhez, a ki Thókéhát fia vala, a ki Hasrának, a ruhák gondviselõjének fia vala (õ pedig Jeruzsálemben, a második utczában lakik vala) és a szerint szólának néki.

23 Ki monda nékik: Így szól az Úr, Izráel Istene: Mondjátok meg a férfinak, a ki titeket hozzám küldött;

24 Ezt mondja az Úr: Ímé én veszedelmet hozok e helyre és ennek lakosira, mindazokat az átkokat, a melyek meg vannak írva a könyvben, a melyet felolvastak a Júda királya elõtt;

25 Mivel elhagytak engem, és idegen isteneknek tömjéneztek, hogy engem haragra gerjeszszenek az õ kezeiknek minden cselekedetei által. Felgerjedt az én haragom e hely ellen, és el sem oltatik.

26 A Júda királyának pedig, a ki titeket küldött, hogy az Urat megkérdjétek, így szóljatok: Így szól az Úr, Izráel Istene: A mi a beszédeket illeti, a melyeket hallottál:

27 Mivel a te szíved meglágyult, és magadat megaláztad az Isten elõtt, mikor hallád az õ beszédeit e hely ellen és az õ lakosai ellen; mivel magadat megaláztad elõttem, és ruháidat megszaggattad és sírtál elõttem: én is meghallgattalak, ezt mondja az Úr.

28 Ímé én téged a te atyáid közé takarítlak, és tétetel a te sírodba békességben, és nem látják a te szemeid azt a veszedelmet, a melyet én hozok e helyre és ennek lakóira. És e szerint beszélték el ezt a királynak.

29 Akkor a király elkülde, és összegyûjteté Júdának és Jeruzsálemnek minden véneit.

30 És felméne a király az Úr házába, és õ vele Júdának minden férfiai, és Jeruzsálem lakosai, a papok, a Léviták és az egész nép kicsinytõl fogva nagyig, és elolvasá fülök hallására a szövetség könyvének minden beszédeit, a melyet találtak vala az Úr házában.

31 Azután felállván a király az õ helyén, fogadást tõn az Úr elõtt, hogy õ az Urat követendi, és hogy parancsolatait, bizonyságtételeit és rendeléseit teljes szívébõl és teljes lelkébõl megõrzendi, cselekedvén a szövetség beszédeit, a melyek megirattak abban a könyvben.

32 És felfogadtatá e dolgot mindazokkal, a kik Jeruzsálembõl és Benjáminból valók. És Jeruzsálem lakói az Istennek, az õ atyáik Istenének szövetsége szerint cselekedének.

33 Akkor elpusztított Jósiás minden útálatos bálványt Izráel fiainak egész földjérõl, és kényszeríte mindenkit, valaki találtatik vala Izráelben, hogy szolgáljon az Úrnak, az õ Istenöknek; [és] az õ egész életében nem szakadának el az Úrtól, atyáik Istenétõl.