1 Alors je vis un autre Ange puissant, qui descendait du ciel, environné d'une nuée, sur la tête duquel était l'arc-en-ciel; et son visage était comme le soleil, et ses pieds comme des colonnes de feu.

2 Et il avait en sa main un petit Livre ouvert, et il mit son pied droit sur la mer, et le gauche sur la terre;

3 Et il cria à haute voix, comme lorsqu'un lion rugit; et quand il eut crié, les sept tonnerres firent entendre leurs voix.

4 Et après que les sept tonnerres eurent fait entendre leurs voix, j'allais [les] écrire; mais j'entendis une voix du ciel qui me disait : cachette les choses que les sept tonnerres ont fait entendre, et ne les écris point.

5 Et l'Ange que j'avais vu se tenant sur la mer et sur la terre, leva sa main vers le ciel,

6 Et jura par celui qui est vivant aux siècles des siècles, lequel a créé le ciel avec les choses qui y sont, et la terre avec les choses qui y sont, et la mer avec les choses qui y sont, qu'il n'y aurait plus de temps;

7 Mais qu'aux jours de la voix du septième Ange, quand il commencera à sonner de la trompette, le mystère de Dieu sera consommé, comme il l'a déclaré à ses serviteurs les prophètes.

8 Et la voix du ciel que j'avais ouïe, me parla encore, et me dit : va, et prends le petit Livre ouvert, qui est en la main de l'Ange qui se tient sur la mer et sur la terre.

9 Je m'en allai donc vers l'Ange, et je lui dis : donne-moi le petit Livre; et il me dit : prends-le, et le dévore; et il remplira tes entrailles d'amertume, mais il sera doux dans ta bouche comme du miel.

10 Je pris donc le petit Livre de la main de l'Ange, et je le dévorai : et il était doux dans ma bouche comme du miel; mais quand je l'eus dévoré, mes entrailles furent remplies d'amertume.

11 Alors il me dit : il faut que tu prophétises encore à plusieurs peuples, et [à plusieurs] nations, Langues et Rois.

1 És láték egy másik, erõs angyalt az égbõl leszállani, a ki felhõbe vala öltözve; és a fején szivárvány vala, és az orczája olyan vala, mint a nap, és a lábai mint a tûzoszlopok;

2 És a kezében egy nyitott könyvecske vala; és tevé a jobb lábát a tengerre, a bal lábát pedig a földre;

3 És kiálta nagy szóval, mint mikor az oroszlán ordít; és mikor kiálta, megszólaltatá a hét mennydörgés az õ szavát.

4 És mikor a hét mennydörgés megszólaltatta az õ szavát, le akarám írni; és az égbõl szózatot hallék, a mely ezt mondá nékem: Pecsételd be, a miket a hét mennydörgés szóla, és azokat meg ne írd.

5 És az angyal, a kit láték állani a tengeren és a földön, felemelé kezét az égre,

6 És megesküvék arra, a ki örökkön örökké él, a ki teremtette az eget és a benne valókat, és a földet és a benne valókat, és a tengert és a benne valókat, hogy idõ többé nem lészen:

7 Hanem a hetedik angyal szavának napjaiban, mikor trombitálni kezd, akkor elvégeztetik az Istennek titka, a mint megmondotta az õ szolgáinak a prófétáknak.

8 És a szózat, a melyet hallottam az égbõl, ismét szóla nékem, és monda: Menj el, és vedd el azt a nyitott könyvecskét, [mely] a tengeren és a földön álló angyal kezében [van.]

9 Elmenék azért az angyalhoz, mondván néki: Add nékem a könyvecskét. És monda nékem: Vedd el és edd meg; és megkeseríti a te gyomrodat, de a te szádban édes lesz, mint a méz.

10 Elvevém azért a könyvecskét az angyal kezébõl, és megevém azt; és az én számban olyan édes vala mint a méz; és mikor megettem azt, megkeseredék az én gyomrom.

11 És monda nékem: Ismét prófétálnod kell néked sok népek és nemzetek, és nyelvek és királyok felõl.