1 Paul et Timothée, Serviteurs de Jésus-Christ, à tous les Saints en Jésus-Christ qui sont à Philippes, avec les Evêques et les Diacres.

2 Que la grâce et la paix vous soient données de par Dieu, notre Père, et de par le Seigneur Jésus-Christ.

3 Je rends grâces à mon Dieu toutes les fois que je fais mention de vous.

4 En priant toujours pour vous tous avec joie dans toutes mes prières.

5 A cause de votre attachement à l'Evangile, depuis le premier jour jusqu'à maintenant.

6 Etant assuré de cela même, que celui qui a commencé cette bonne œuvre en vous, l'achèvera jusqu'à la journée de Jésus-Christ :

7 Comme il est juste que je pense ainsi de vous tous, parce que je retiens dans mon cœur que vous avez tous été participants de la grâce avec moi dans mes liens, et dans la défense et la confirmation de l'Evangile.

8 Car Dieu m'est témoin que je vous aime tous tendrement, conformément à la charité de Jésus-Christ.

9 Et je lui demande cette grâce, que votre charité abonde encore de plus en plus avec connaissance et toute intelligence.

10 Afin que vous discerniez les choses contraires, pour être purs et sans achoppement jusqu'à la journée de Christ;

11 Etant remplis de fruits de justice, qui [sont] par Jésus-Christ, à la gloire et à la louange de Dieu.

12 Or mes frères, je veux bien que vous sachiez que les choses qui me sont arrivées, sont arrivées pour un plus grand avancement de l'Evangile.

13 De sorte que mes liens en Christ ont été rendus célèbres dans tout le Prétoire, et partout ailleurs;

14 Et que plusieurs de nos frères en [notre] Seigneur étant rassurés par mes liens, osent annoncer la parole plus hardiment, et sans crainte.

15 Il est vrai que quelques-uns prêchent Christ par envie et par un esprit de dispute; et que les autres le font, au contraire, par une bonne volonté.

16 Les uns, dis-je, annoncent Christ par un esprit de dispute, et non pas purement; croyant ajouter de l'affliction à mes liens.

17 Mais les autres le font par charité, sachant que je suis établi pour la défense de l'Evangile.

18 Quoi donc? toutefois en quelque manière que ce soit, par ostentation, ou par amour de la vérité, Christ est annoncé; et c'est de quoi je me réjouis, et je me réjouirai.

19 Or je sais que ceci me tournera à salut par votre prière, et par le secours de l'Esprit de Jésus-Christ :

20 Selon ma ferme attente et mon espérance, que je ne serai confus en rien; mais qu'en toute assurance, Christ sera maintenant, comme il l'a toujours été, glorifié en mon corps, soit par la vie, soit par la mort.

21 Car Christ m'est gain à vivre et à mourir.

22 Mais s'il m'est utile de vivre en la chair, et ce que je dois choisir, je n'en sais rien.

23 Car je suis pressé des deux [côtés] : mon désir tendant bien à déloger, et à être avec Christ, ce qui m'est beaucoup meilleur;

24 Mais il est plus nécessaire pour vous que je demeure en la chair.

25 Et je sais cela comme tout assuré, que je demeurerai, et que je continuerai d'être avec vous tous pour votre avancement, et pour la joie de [votre] foi;

26 Afin que vous ayez en moi un sujet de vous glorifier de plus en plus en Jésus-Christ, par mon retour au milieu de vous.

27 Seulement conduisez-vous dignement comme il est séant selon l'Evangile de Christ; afin que soit que je vienne, et que je vous voie; soit que je sois absent, j'entende quant à votre état, que vous persistez en un même esprit, combattant ensemble d'un même courage par la foi de l'Evangile, et n'étant en rien épouvantés par les adversaires.

28 Ce qui leur est une démonstration de perdition, mais à vous, de salut; et cela de la part de Dieu.

29 Parce qu'il vous a été gratuitement donné dans ce qui a du rapport à Christ, non seulement de croire en lui, mais aussi de souffrir pour lui;

30 Ayant [à soutenir] le même combat que vous avez vu en moi, et que vous apprenez être maintenant en moi.

1 Pál és Timótheus, Jézus Krisztus szolgái, minden szenteknek a Krisztus Jézusban, a kik Filippiben vannak, a püspökökkel és diakónusokkal egyetemben:

2 Kegyelem néktek és békesség Istentõl, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.

3 Hálát adok az én Istenemnek, minden ti rólatok való emlékezésemben,

4 Mindenkor minden én könyörgésemben mindenitekért nagy örömmel könyörögvén,

5 Mivelhogy résztvettetek az evangyéliom ügyében az elsõ naptól fogva mind ez ideig;

6 Meg lévén gyõzõdve arról, hogy a ki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig:

7 A mint hogy méltó, hogy én ilyen értelemben legyek mindenitek felõl, azért, mert én szívemben hordalak titeket, mint a kik mind az én fogságomban, mind az evangyéliomnak oltalmazásában és megbizonyításában mindnyájan részestársaim vagytok a nékem adott kegyelemben.

8 Mert bizonyságom az Isten, mely igen vágyakozom mindnyájatok után a Krisztus Jézus szerelmében.

9 És azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban-jobban bõvölködjék ismeretben és minden értelmességben;

10 Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára;

11 Teljesek lévén az igazságnak gyümölcsével, melyet Jézus Krisztus [teremt] az Isten dicsõségére és magasztalására.

12 Tudtotokra akarom pedig adni, atyámfiai, hogy az én dolgaim inkább elõmenetelére lõnek az evangyéliomnak;

13 Annyira, hogy a Krisztusban híressé lett az én fogságom a testõrség egész házában és minden mások elõtt;

14 És többen az Úrban való atyafiak közül bízván az én fogságomban, nagyobb bátorsággal merik szólani az ígét.

15 Némelyek ugyan irígységbõl és versengésbõl is, de mások jóakaratból is hirdetik a Krisztust.

16 Némelyek versengésbõl prédikálják a Krisztust, nem tiszta lélekkel, azt hivén, hogy fogságom nyomorúságait [így] megnevelik;

17 De mások szeretetbõl, tudván, hogy én az evangyéliomnak oltalmazására rendeltettem.

18 Mert mit [mondjak?] csakhogy minden módon, akár színbõl, akár szívbõl, a Krisztus prédikáltatik: és én ennek örülök, sõt örülni is fogok.

19 Mert tudom, hogy ez nékem idvességemre lesz a ti könyörgéstek által és a Jézus Krisztus Lelkének segedelme által,

20 Amaz én esengõ várásom és reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök, hanem mint mindenkor, úgy most is nagy bátorsággal fog magasztaltatni Krisztus az én testemben, akár életem, akár halálom által.

21 Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.

22 De ha e testben való életem munkámat gyümölcsözteti: hogy melyiket válaszszam, meg sem mondhatom.

23 Mert szorongattatom e kettõ között, kívánván elköltözni és a Krisztussal lenni; mert ez sokkal inkább jobb;

24 De e testben megmaradnom szükségesebb ti érettetek.

25 És ebben bízva, tudom, hogy megmaradok és együtt maradok mindnyájatokkal a ti hitben való gyarapodástokra és örömötökre;

26 Hogy bõven dicsekedhessetek velem Krisztus Jézusban az én ti nálatok való újabb megjelenésem által.

27 Csakhogy a Krisztus evangyéliomához méltóan viseljétek magatokat, hogy akár oda menvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felõl, hogy megállotok egy lélekben, egy érzéssel viaskodván az evangyéliom hitéért;

28 És meg nem félemlvén semmiben az ellenségek elõtt: a mi azoknak a veszedelem jele, néktek pedig az üdvösségé, és ez az Istentõl [van;]

29 Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higyjetek Õ benne, hanem hogy szenvedjetek is Õ érette:

30 Ugyanolyan tusakodástok lévén, a milyent láttatok én nálam, és most hallotok én felõlem.