1 Malheur à toi qui fourrages, et qui n'as point été fourragé, et à toi, qui agis avec perfidie, et envers qui on n'a point usé de perfidie; sitôt que tu auras achevé de fourrager, tu seras fourragé; et sitôt que tu auras achevé d'agir avec perfidie, on te traitera avec perfidie.

2 Eternel aie pitié de nous; nous nous sommes attendus à toi; sois leur bras dès le matin, et notre délivrance au temps de la détresse.

3 Les peuples se sont écartés à cause du son bruyant, les nations se sont dispersées à cause que tu t'es élevé.

4 Et votre butin sera ramassé comme l'on ramasse les vermisseaux, on sautera sur lui comme sautellent les sauterelles.

5 L'Eternel s'en va être exalté, car il habite en un lieu haut élevé; il remplira Sion de jugement et de justice.

6 Et la certitude de ta durée, et la force de tes délivrances sera la sagesse et la science; la crainte de l'Eternel sera son trésor.

7 Voici, leurs hérauts crient dehors, et les messagers de paix pleurent amèrement.

8 Les chemins ont été réduits en désolation, les passants ne passent plus par les sentiers; il a rompu l'alliance, il a rejeté les villes, il ne fait pas même cas des hommes.

9 On mène deuil; la terre languit, le Liban est sec et coupé; Saron est devenu comme une lande; et Basan et Carmel ont été ébranlés.

10 Maintenant je me lèverai, dira l'Eternel, maintenant je serai exalté, maintenant je serai élevé.

11 Vous concevrez de la balle, et vous enfanterez du chaume; votre souffle vous dévorera [comme] le feu.

12 Et les peuples seront [comme] des fourneaux de chaux ; ils seront brûlés au feu comme des épines coupées.

13 Vous qui êtes loin, écoutez ce que j'ai fait; et vous qui êtes près, connaissez ma force.

14 Les pécheurs seront effrayés dans Sion, et le tremblement saisira les hypocrites, [tellement qu'ils diront]; Qui est-ce d'entre nous qui pourra séjourner avec le feu dévorant? Qui est-ce d'entre nous qui pourra séjourner avec les ardeurs éternelles?

15 Celui qui observe la justice, et qui profère des choses droites; celui qui rejette le gain déshonnête d'extorsion , et qui secoue ses mains pour ne prendre point de présents; celui qui bouche ses oreilles pour n'ouïr point le sang, et qui ferme ses yeux pour ne voir point le mal;

16 Celui-là habitera en des lieux haut élevés; des forteresses assises sur des rochers seront sa haute retraite; son pain lui sera donné, et ses eaux ne lui manqueront point.

17 Tes yeux contempleront le Roi en sa beauté; et ils regarderont la terre éloignée.

18 Ton cœur méditera-t-il la frayeur? [en disant]; où [est] le secrétaire? où est celui qui pèse? où est celui qui tient le compte des tours?

19 Tu ne verras point le peuple fier, peuple de langage inconnu, qu'on n'entend point; et de langue bégayante, qu'on ne comprend point.

20 Regarde Sion, la ville de nos fêtes solennelles, que tes yeux voient Jérusalem, séjour tranquille, tabernacle qui ne sera point transporté, et dont les pieux ne seront jamais ôtés, ni aucun de ses cordeaux ne sera rompu.

21 Car [c'est là] vraiment que l'Eternel nous est magnifique; c'est le lieu des fleuves, et des rivières très larges, dans lequel n'ira point de navire à rame, et où aucun gros navire ne passera point.

22 Parce que l'Eternel est notre Juge, l'Eternel est notre Législateur, l'Eternel est notre Roi; c'est lui qui vous sauvera.

23 Tes cordages sont lâchés, et ainsi ils ne tiendront point ferme leur mât, et on n'étendra point la voile; alors la dépouille d'un grand butin sera partagée; les boiteux [même] pilleront le butin.

24 Et celui qui fera sa demeure dans la maison, ne dira point; je suis malade; le peuple qui habitera en elle, sera déchargé d'iniquité.

1 Jaj néked pusztító és el nem pusztított, te csalárd, a kit még meg nem csaltak! Ha bevégzed a pusztítást, el fogsz pusztíttatni; ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni.

2 Uram, könyörülj rajtunk! Téged várunk; légy karjuk reggelenként, és szabadítónk a szorongatásnak idején!

3 Egy zendülõ szózattól elfutnak a népek; ha te felemelkedel, elszélednek a népségek.

4 És elpusztítják zsákmánytokat sáska pusztításával, szöcske-ugrással ugrálnak reá.

5 Felmagasztaltatott az Úr, mert magasságban lakozik, betölté Siont ítélettel és igazsággal.

6 És békés lesz a te idõd, gazdag boldogságban, bölcseségben és tudományban; az Úr félelme lesz kincse.

7 Ímé, erõseik ott künn kiáltanak, a békesség követei keservesen sírnak.

8 Puszták az ösvények, megszünt az úton járó; megszegte a frigyet, lenézte a városokat, nem gondolt az emberrel!

9 Sírt, meghervadt a föld, a Libánon megszégyenült, ellankadt; olyan lett Sáron, mint egy puszta, és lombtalan Básán és Karmel.

10 Most fölkelek, így szól az Úr, most föltámadok, most fölemelkedem!

11 Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tûz, megemészt titeket.

12 A népek égetett mészszé lesznek, levágott tövisekké; tûzben hamvadnak el.

13 Halljátok meg távol valók, a mit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat!

14 Megrettentek a bûnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztõ tûzzel, ki lakhatik közülünk örök hõséggel?

15 A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson:

16 Az magasságban lakozik, kõszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy.

17 A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot.

18 Szíved elgondolja a [mult] félelmét: hol az író, hol a mérlegelõ, hol a tornyok összeírója?

19 A gõgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthetõ.

20 Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak;

21 Sõt az Úr, a dicsõséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, a melyekbe nem jõ evezõs hajó, és nehéz gálya rajtok át nem megy.

22 Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Õ tart meg minket!

23 Megtágultak köteleid, árbóczfájok alapját nem tartják erõsen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, [még] a sánták [is] zsákmányt vetnek.

24 És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, a mely benne lakozik, bûnbocsánatot nyer.