1 Alors les hommes d'Ephraïm lui dirent : Que veut dire ce que tu nous as fait, de ne nous avoir pas appelés quand tu es allé à la guerre contre Madian; et ils s'emportèrent fortement contre lui.

2 Et il leur répondit : Qu'ai-je fait maintenant au prix de ce que vous avez fait? Les grappillages d'Ephraïm ne sont-ils pas meilleurs que la vendange d'Abihézer?

3 Dieu a livré entra vos mains les chefs de Madian, Horeb et Zééb; or qu'ai-je pu faire au prix de ce que vous avez fait? et leur esprit fut apaisé envers lui quand il leur eut ainsi parlé.

4 Or Gédeon étant arrivé au Jourdain le passa, lui et les trois cents hommes qui étaient avec lui, lesquels tout las qu'ils étaient, poursuivaient [l'ennemi].

5 C'est pourquoi il dit aux gens de Succoth : Donnez, je vous prie, au peuple qui me suit, quelques pains car ils sont las; et ainsi je poursuivrai Zébah et Tsalmunah, Rois de Madian.

6 Mais les principaux de Succoth répondirent : La paume de Zébah et celle de Tsalmunah sont-elles maintenant en ta main, que nous donnions du pain à ton armée?

7 Et Gédeon dit : Quand donc l'Eternel aura livré Zébah et Tsalmunah en ma main, je froisserai alors votre chair avec des épines du désert, et avec des chardons.

8 Puis de là il monta à Pénuël, et il tint les mêmes discours à ceux de Pénuël. Et les gens de Pénuël lui répondirent comme les gens de Succoth avaient répondu.

9 Il parla donc aussi aux hommes de Pénuël, en disant : Quand je retournerai en paix, je démolirai cette tour.

10 Or Zébah et Tsalmunah étaient à Karkor, et leurs armées avec eux, environ quinze mille hommes, qui étaient tous ceux qui étaient restés de toute l'armée des Orientaux; car il en était tombé morts six vingt mille hommes tirant l'épée.

11 Et Gédeon monta par le chemin de ceux qui habitent dans les tentes, du côté oriental de Nobah et de Jogbeha, et défit l'armée, qui se croyait assurée.

12 Et comme Zébah et Tsalmunah s'enfuyaient, il les poursuivit, et prit les deux Rois de Madian, Zébah et Tsalmunah, et mit en déroute toute l'armée.

13 Puis Gédeon fils de Joas retourna de la bataille de la montée de Hèrés.

14 Et prenant un garçon de Succoth, il l'interrogea; [et] ce garçon lui donna par écrit les principaux de Succoth, et ses Anciens, [au nombre] de soixante dix-sept hommes.

15 Et il s'en vint aux gens de Succoth, et leur dit : Voici Zébah et Tsalmunah, au sujet desquels vous m'avez insulté, en disant : La paume de Zébah et celle de Tsalmunah sont-elles maintenant en ta main, que nous donnions du pain à tes gens fatigués?

16 Il prit donc les Anciens de la ville, et des épines du désert, et des chardons, et il en froissa les hommes de Succoth.

17 Or il avait démoli la tour de Pénuël, et mis à mort les gens de la ville.

18 Puis il dit à Zébah et à Tsalmunah : Comment [étaient faits] ces hommes que vous avez tués sur le Tabor? Ils répondirent : Ils étaient entièrement comme toi; chacun d'eux avait l'air d'un fils de Roi.

19 Et il leur dit : C'étaient mes frères, enfants de ma mère; l'Eternel est vivant, si vous leur eussiez sauvé la vie, je ne vous tuerais pas.

20 Puis il dit à Jéther son premier-né : Lève-toi, tue-les; mais le jeune garçon ne tira point son épée, car il avait peur, parce qu'il était encore jeune garçon.

21 Et Zébah et Tsalmunah dirent : Lève-toi toi-même, et te jette sur nous; car tel qu'est l'homme, telle est sa force. Et Gédeon se leva, et tua Zébah et Tsalmunah, et prit les colliers qui étaient aux cous de leurs chameaux.

22 Et ceux d'Israël dirent tous d'un accord à Gédeon : Domine sur nous, tant toi que ton fils, et le fils de ton fils; car tu nous as délivrés de la main de Madian.

23 Et Gédeon leur répondit : Je ne dominerai point sur vous, ni mon fils ne dominera point sur vous; l'Eternel dominera sur vous.

24 Mais Gédeon leur dit : Je vous ferai une prière, qui est que vous me donniez chacun de vous les bagues qu'il a eues du butin; car les ennemis avaient des bagues d'or, parce qu'ils étaient Ismaélites.

25 Et ils répondirent : Nous les donnerons très-volontiers; et étendant un manteau ils y jetèrent chacun les bagues qu'ils avaient eues du butin.

26 Et le poids des bagues d'or qu'il avait demandées, fut de mille sept cents [sicles] d'or, sans les colliers, les bœttes de senteur, et les vêtements d'écarlate qui étaient sur les Rois de Madian, et sans les chaînes qui étaient aux cous de leurs chameaux.

27 Puis Gédeon en fit un Ephod; et le mit en sa ville, qui était Hophra; et tout Israël paillarda après lui en ce lieu-là; ce qui tourna en piège à Gédeon, et à sa maison.

28 Ainsi Madian fut humilié devant les enfants d'Israël, et n'éleva plus sa tête; et le pays fut en repos quarante ans aux jours de Gédeon.

29 Jérubbahal donc fils de Joas s'en vint [en sa ville], et se tint en sa maison.

30 Or Gédeon eut soixante et dix fils, sortis de sa hanche, parce qu'il eut plusieurs femmes.

31 Et sa concubine, qui était à Sichem, lui enfanta aussi un fils, et il le nomma Abimélec.

32 Puis Gédeon, fils de Joas, mourut en bonne vieillesse, et fut enseveli au sépulcre de Joas son père à Hophra des Abihézérites.

33 Et il arriva après que Gédeon fut mort, que les enfants d'Israël se détournèrent, et paillardèrent après les Bahalins, et s'établirent Bahal-bérith pour Dieu.

34 Ainsi les enfants d'Israël ne se souvinrent point de l'Eternel leur Dieu, qui les avait délivrés de la main de tous leurs ennemis qui les environnaient.

35 Et ils n'usèrent d'aucune gratuité envers la maison de Jérubbahal Gédeon, selon tout le bien qu'il avait fait à Israël.

1 És mondának az Efraim férfiai néki: Miért cselekedted azt mi velünk, hogy el nem hívtál minket, mikor a Midián ellen való hadakozásra indultál? És erõsen feddõzének vele.

2 Õ pedig monda nékik: Vajjon cselekedtem-é én olyan dolgot, mint ti? Nem többet ér-é Efraim szõlõmezgerlése, mint Abiézer [egész] szüretje?

3 Kezetekbe adta az Isten Midiánnak fejedelmeit, Orebet és Zéebet; hát mit cselekedhettem én olyat, mint ti?! Akkor lecsendesedék az õ felháborodott lelkök, mikor e beszédet mondotta vala.

4 Mikor pedig Gedeon a Jordánhoz ére, átkele azzal a háromszáz férfiúval, a kik vele valának, az üldözéstõl kifáradottan.

5 És monda a Sukkót férfiainak: Adjatok, kérlek, e népnek, mely engem követ, kenyeret, mert fáradtak, én pedig ûzöm Zébát és Sálmunáht, Midiánnak királyait.

6 És mondának Sukkót elõljárói: Zébának és Sálmunáhnak öklét már kezedben tartod-é, hogy kenyeret adjunk a te seregednek?

7 Gedeon pedig monda: Ha kezembe adja az Úr Zébát és Sálmunáht, a pusztának tüskéivel és csalánjaival csépelem meg testeteket.

8 És felmenvén onnan Pénuelbe, hasonlóképen szóla azoknak is, és Pénuel férfiai [épen] úgy feleltek néki, a mint feleltek volt a Sukkót férfiai.

9 És szóla a Pénuel férfiainak is, mondván: Mikor békességben visszatérek, lerontom ezt a tornyot.

10 Zéba pedig és Sálmunáh Kárkorban valának, és az õ seregök velök, mintegy tizenötezeren, mind a kik megmaradtak a Napkeletieknek egész táborából. Az elesettek [száma] százhúszezer fegyverfogható férfiú [volt.]

11 És felméne Gedeon a sátorban lakók útján keletre Nobahtól és Jogbehától, és szétverte a tábort, pedig a tábor biztonságban [érezte magát].

12 És Zéba és Sálmunáh elfutottak; de õ utánok ment, és elfogta a Midián két királyát: Zébát és Sálmunáht, és szétszórta az egész tábort.

13 Mikor pedig Gedeon, a Joás fia, visszatért a harczból a Heresz hágójától:

14 Megfogott egy gyermeket a sukkótbeliek közül, és tudakozódott tõle. Ez pedig felírta néki Sukkótnak elõljáróit és véneit, hetvenhét férfiút.

15 Mikor aztán a Sukkót férfiaihoz ment vala, monda: Ímhol Zéba és Sálmunáh, a kik miatt gúnyolódtatok velem, mondván: Vajjon Zéba és Sálmunáh öklét már kezedben tartod-é, hogy kenyeret adjunk kifáradott embereidnek?

16 És elõfogá a város véneit, és a pusztának töviseit és csalánjait [vévén], megtanítá azokkal Sukkótnak férfiait.

17 Azután Pénuel tornyát rontá le, és a város férfiait ölte meg.

18 És monda Zébának és Sálmunáhnak: Milyenek voltak azok a férfiak, a kiket a Thábor [hegyén] megöltetek? Õk pedig mondának: Mint a milyen te vagy, olyanok voltak õk is, és mindenik olyan arczú, mint egy-egy királyfi.

19 És monda: Az én atyámfiai, az én anyámnak fiai voltak azok. Él az Úr! ha életben hagytátok volna õket, én sem ölnélek meg titeket!

20 És monda Jéthernek, az õ elsõszülöttjének: Kelj fel, öld meg õket. De a fiú nem húzta ki kardját, mert fél vala, mivelhogy még gyermek vala.

21 És monda Zéba és Sálmunáh: Kelj fel te és [te] ölj meg minket, mert a milyen a férfiú, olyan az õ ereje. És felkele Gedeon, és megölé Zébát és Sálmunáht, és elvevé az õ tevéiknek nyakán levõ ékességeket.

22 És mondának az Izráel férfiai Gedeonnak: Uralkodjál felettünk te és a te fiad és a te fiadnak fia, mert megszabadítottál bennünket a Midiániták kezébõl.

23 És monda nékik Gedeon: Én nem uralkodom felettetek, sem az én fiam nem fog uralkodni rajtatok. Az Úr uralkodik ti felettetek!

24 Azután monda nékik Gedeon: Egyet kívánok [csak] tõletek, hogy adja nékem mindenikõtök a zsákmányul ejtett fülön függõket; mert arany fülön függõik voltak azoknak, mivelhogy Izmaeliták valának.

25 És mondának: Örömest néked adjuk. És leterítettek egy ruhát, és mindenki arra dobá a fülön függõket, melyeket prédául ejtett.

26 Az arany fülön függõknek pedig, a melyeket elkért, súlya ezerhétszáz arany [siklus] volt, amaz ékességeken, függõkön és bíborruhákon kívül, a melyek a Midián királyain voltak, és az aranylánczok nélkül, a melyek tevéik nyakán valának.

27 És készíte abból Gedeon efódot, és helyhezteté azt a maga városában, Ofrában, és ott paráználkodott azután az egész Izráel, és lõn [ez] Gedeonnak és házanépének tõrbeejtésére.

28 Így aláztattak meg a Midiániták az Izráel fiai elõtt, és nem is emelték fel azután már fejüket, és megnyugovék a föld negyven esztendeig Gedeon idejében.

29 És [haza]tért Jerubbaál, a Joás fia, és megtelepedett otthon.

30 És Gedeonnak volt hetven fia, kik az õ ágyékából származtak, mert sok felesége volt néki.

31 És az õ ágyasa is, a ki Sikemben volt, szült néki egy fiat, és nevezé azt Abiméleknek.

32 És meghala Gedeon, a Joás fia, késõ vénségében, és eltemetteték atyjának, Joásnak sírjába, Ofrában, Abiezer [városában.

33 Lõn pedig, hogy mikor meghalt Gedeon, elfordulának az Izráel fiai [az Úrtól], és a Baálokkal paráználkodának, és a Baál-Beritet tevék istenökké.

34 És nem emlékezének meg az Izráel fiai az Úrról, az õ Istenökrõl, a ki õket megszabadította minden ellenségeik kezébõl köröskörül.

35 És nem cselekedének irgalmasságot a Jerubbaál Gedeon házával mind ama jók szerint, a melyeket õ tett vala az Izráellel.