1 Moisés disse ao povo:

— Então continuamos a viagem pelo deserto na direção do golfo de Ácaba, conforme o Senhor Deus me havia ordenado. E por muito tempo caminhamos sem rumo pela região montanhosa de Edom. 2 Então o Senhor me disse: 3 "Já faz muito tempo que vocês andam por aí sem rumo. Agora vão na direção do norte." 4 E Deus ordenou que eu lhes dissesse: "Vocês vão passar pelo país de Edom, que é dos seus parentes , os descendentes de Esaú. Eles ficarão com medo de vocês, mas tomem cuidado 5 para não provocarem uma luta com eles. Eu não darei a vocês nem mesmo um pedacinho da terra deles, pois foi aos descendentes de Esaú que eu dei o território de Edom. 6 Vocês poderão comprar deles a comida e a água que precisarem."

7 — Lembrem que o Senhor, nosso Deus, abençoou tudo o que vocês fizeram. Ele não esqueceu vocês durante os quarenta anos em que caminharam por esse enorme deserto. Ele sempre cuidou de vocês, dando-lhes tudo o que precisavam.

8 — Assim rodeamos o país de Edom, deixando o caminho que vai de Elate e Eziom-Geber até o mar Morto e seguindo o caminho que vai até o deserto de Moabe. 9 E o Senhor Deus me disse: "Não ataque os moabitas, que são descendentes de Ló, nem entre em luta com eles. Eu dei a eles a cidade de Ar e não darei a você nenhuma parte do país deles."

10 (Antigamente uma raça numerosa de gigantes fortes, chamados emins, vivia em Ar. Eles eram tão altos como os anaquins, outra raça de gigantes. 11 Tanto os anaquins como os emins eram conhecidos como refains; mas os moabitas os chamavam de emins. 12 Naquele tempo os horeus viviam em Edom, mas os descendentes de Esaú os expulsaram dali, acabaram com eles e ficaram morando no seu território. Os descendentes de Esaú fizeram a mesma coisa que os israelitas fizeram mais tarde, quando estes tomaram posse da terra que o Senhor lhes tinha dado.)

13 — Depois atravessamos o riacho de Zerede, conforme Deus havia mandado. 14 Isso foi trinta e oito anos depois de termos saído de Cades-Barneia. Durante esses anos aconteceu aquilo que o Senhor nos tinha dito: morreram todos os homens daquela geração que tinham idade para ir à guerra. 15 O Senhor ficou contra eles e os foi matando, até que não sobrou mais nenhum deles no acampamento dos israelitas.

16 — Depois da morte de todos aqueles homens, 17 o Senhor Deus me disse: 18 "Passe hoje pela cidade de Ar, na fronteira com Moabe. 19 Quando chegar à terra dos amonitas, que são descendentes de Ló, não os ataque, nem entre em luta com eles. Eu entreguei a eles a terra de Amom e não darei a você nenhuma parte do país deles."

20 (Essa região é conhecida também como a terra dos refains, uma raça de gigantes que antigamente moravam ali; os amonitas os chamavam de zanzumins. 21 Havia muitos deles, e eram altos e fortes, como os anaquins. Deus destruiu os zanzumins, e os amonitas ocuparam a região e ficaram morando ali. 22 Deus havia feito a mesma coisa em favor dos edomitas, que são descendentes de Esaú: ele acabou com os horeus, e os edomitas ocuparam a terra deles e ali moram até hoje. 23 Os cretenses fizeram a mesma coisa: eles saíram da ilha de Creta, invadiram a terra dos avins, no litoral do mar Mediterrâneo, e foram na direção do sul até a cidade de Gaza. Os cretenses acabaram com os avins e ficaram morando nas cidades deles.)

24 — Depois que atravessamos o país de Moabe, Deus nos disse: "Continuem avançando e atravessem o rio Arnom, pois eu deixarei que vocês derrotem Seom, o rei dos amorreus, que mora na cidade de Hesbom. Lutem contra Seom e tomem posse da terra dele." 25 E Deus me disse: "De hoje em diante eu vou fazer com que todos os povos do mundo tenham medo de você. Você será famoso, e, quando ouvirem falar a seu respeito, todos ficarão tão assustados, que tremerão de medo."

26 E Moisés continuou, dizendo:

— Depois, quando estávamos no deserto de Quedemote, mandei que alguns mensageiros levassem ao rei Seom, que morava na cidade de Hesbom, um tratado de paz, com as seguintes condições: 27 "Pedimos licença para passar pelo seu país. Prometemos andar somente pela estrada, sem sair dela; 28 e também pagaremos pela comida e pela bebida que precisarmos. A única coisa que queremos é licença para passarmos pelo seu país 29 até chegarmos ao rio Jordão. Então atravessaremos o rio para entrar na terra que o Senhor, nosso Deus, nos está dando. Os descendentes de Esaú, que moram em Edom, e os moabitas, que moram em Ar, já nos deram licença para passarmos pelos países deles." 30 Mas o rei Seom não deixou, pois o Senhor, nosso Deus, fez com que Seom ficasse teimoso e rebelde. Deus fez isso para que nós pudéssemos derrotar o rei Seom e conquistar a terra dele, que é nossa até hoje.

31 — Então o Senhor Deus me disse: "Veja! Eu vou deixar que você derrote Seom; ataque-o imediatamente e tome posse da terra dele." 32 Seom saiu com o seu exército para lutar contra nós na cidade de Jasa. 33 O Senhor, nosso Deus, nos deu a vitória, e nós derrotamos Seom, os seus filhos e todo o seu exército. 34 Além disso conquistamos e destruímos todas as suas cidades e matamos todos os homens, mulheres e crianças. Não escapou ninguém. 35 Mas ficamos com o gado e com os objetos de valor que encontramos nas cidades. 36 O Senhor, nosso Deus, deixou que conquistássemos todas as cidades, desde Aroer, que fica perto do vale do rio Arnom, e desde a cidade que está no vale, até a região de Gileade. Nós conquistamos todas as cidades, mesmo as que tinham muralhas altas e fortes. 37 Não invadimos a terra dos amonitas, nem as cidades que ficam nas margens do rio Jaboque, nem as que ficam na região montanhosa, nem os outros lugares que o Senhor, nosso Deus, havia proibido.

1 Ezután megfordultunk, és elindultunk a pusztába, a Vörös-tenger felé, ahogyan meghagyta nekem az ÚR, és sokáig kerülgettük a Széír hegyet.

2 Majd ezt mondta nekem az ÚR:

3 Elég sokáig kerülgettétek ezt a hegyet, forduljatok észak felé!

4 Parancsold meg azért a népnek: Ti most elmentek testvéreiteknek, Ézsau fiainak a határa mellett, akik Széírben laknak. Ők félnek ugyan tőletek, de azért nagyon vigyázzatok!

5 Ne harcoljatok ellenük, mert egy talpalatnyi földet sem adok nektek az övékből, mert Ézsau birtokába adtam a Széír hegységet.

6 Ha enni akartok, pénzen vásároljatok tőlük ennivalót, és ha inni akartok, vizet is pénzen vásároljatok tőlük.

7 Mert megáldotta kezed minden munkáját Istened, az ÚR, tudta, hogy itt jársz e nagy pusztában. Negyven esztendeje már, hogy veled van Istened, az ÚR, és nem szűkölködtél semmiben.

8 Így vonultunk el tehát testvéreink, Ézsau fiai mellett, akik Széírben laknak, a síkságon át vezető úton, amely Élatból és Ecjón-Geberből indul ki. Majd megfordultunk, és továbbmentünk Móáb pusztája felé.

9 Akkor ezt mondta nekem az ÚR: Ne támadjátok meg Móábot, és ne kezdjetek harcot ellenük, mert nem adok neked birtokot az ő földjéből, hiszen Árt Lót fiainak a birtokába adtam.

10 Az émiek laktak ott azelőtt, olyan nagy, számos és szálas nép, mint az anákok.

11 A refáiak közé tartoztak ők is, mint az anákok, csak a móábiak émieknek nevezték őket.

12 Széírben meg a hóriak laktak azelőtt, de Ézsau fiai kiűzték, és kiirtották őket, és a helyükre telepedtek, ugyanúgy, ahogyan Izráel bánt azzal a földdel, amelyet az ÚR adott neki birtokul.

13 Most azért induljatok, keljetek át a Zered patakon! Át is keltünk a Zered patakon.

14 Harmincnyolc év telt el azóta, hogy elindultunk Kádés-Barneából addig, hogy átkeltünk a Zered patakon, míg ki nem veszett a táborból a harcosok egész nemzedéke, ahogyan megesküdött nekik az ÚR.

15 Bizony az ÚR keze volt rajtuk, és kiirtotta őket a táborból mind egy szálig.

16 Amikor ezek a harcosok mind egy szálig kihaltak a nép közül,

17 így szólt hozzám az ÚR:

18 Te ma átvonulsz Árnál Móáb határán.

19 Amikor Ammón fiai közelébe jutsz, ne támadd meg őket, és ne kezdj harcot velük! Nem adok neked birtokot Ammón fiainak a földjéből, mert Lót fiainak a birtokába adtam azt.

20 Ez is a refáiak földjéhez tartozott, refáiak laktak ott azelőtt, csak az ammóniak zamzummiaknak nevezték őket.

21 Olyan nagy, számos és szálas nép volt ez, mint az anákok, de az ÚR kipusztította őket az ammóniak elől&#59; és ezek elfoglalták a birtokukat, és a helyükbe telepedtek,

22 ugyanúgy, ahogyan a Széírben lakó Ézsau fiaival tette az ÚR: kiirtotta előlük a hóriakat, ezek pedig elfoglalták a birtokukat, és azoknak a helyén laknak ma is.

23 Az avviak falvakban laktak Gáza környékén, de kiirtották őket a kaftóriak, akik Kaftórból jöttek, és a helyükbe telepedtek.

24 Induljatok hát útnak, és keljetek át az Arnón patakon, mert kezedbe adom az emóri Szíhónt, Hesbón királyát országával együtt. Ott kezdd el a honfoglalást, indíts háborút ellene!

25 Most kezdek rettegést és félelmet támasztani a népekben az egész ég alatt, hogy ha híredet hallják, remegjenek és reszkessenek tőled.

26 Akkor követeket küldtem a Kedémót-pusztából Szíhónhoz, Hesbón királyához ezzel a békés üzenettel:

27 Szeretnék átvonulni országodon. Mindig csak az úton megyek, nem térek le se jobbra, se balra.

28 Ha enni akarok, pénzért adj nekem ennivalót, ha inni akarok, vizet is pénzért adj nekem. Éppen csak át szeretnék gyalogolni.

29 Ugyanígy jártak el Ézsau fiai is, akik Széírben laknak, meg a móábiak is, akik Árban laknak. Így akarok majd átkelni a Jordánon arra a földre, amelyet Istenünk, az ÚR akar nekünk adni.

30 De Szíhón, Hesbón királya nem akarta megengedni, hogy átvonuljunk, mert megkeményítette lelkét Istened, az ÚR, és makaccsá tette a szívét, hogy kezedbe adja országát, ahogyan van ma is.

31 Akkor ezt mondta nekem az ÚR: Lásd, én elhatároztam, hogy neked adom Szíhónt és országát, fogj hozzá tehát országának a birtokbavételéhez!

32 De Szíhón kivonult ellenünk Jahacba egész hadinépével együtt, hogy megütközzék velünk.

33 Istenünk, az ÚR azonban kezünkbe adta őt, úgyhogy megvertük fiaival és egész hadinépével együtt.

34 Elfoglaltuk abban az időben valamennyi városát, és kiirtottuk minden városában a férfiakat, asszonyokat és gyermekeket, nem hagytunk megmenekülni senkit.

35 Csak az állatokat tartottuk meg zsákmányként és ami az elfoglalt városokban prédára került.

36 Az Arnón patak partján fekvő Aróértól, ettől a patak menti várostól Gileádig egyetlen város sem tudott nekünk ellenállni. Valamennyit nekünk adta Istenünk, az ÚR.

37 De Ammón fiainak a földjéhez nem közeledtél, sem a Jabbók patak egész partjához, sem a hegyvidék városaihoz, mert mindettől eltiltott téged Istenünk, az ÚR.