A vida é ilusão

1 São estas as palavras do Sábio, que era filho de Davi e rei em Jerusalém.

2 É ilusão, é ilusão, diz o Sábio. Tudo é ilusão. 3 A gente gasta a vida trabalhando, se esforçando e afinal que vantagem leva em tudo isso? 4 Pessoas nascem, pessoas morrem, mas o mundo continua sempre o mesmo. 5 O sol continua a nascer, e a se pôr, e volta ao seu lugar para começar tudo outra vez. 6 O vento sopra para o sul, depois para o norte, dá voltas e mais voltas e acaba no mesmo lugar. 7 Todos os rios correm para o mar, porém o mar não fica cheio. A água volta para onde nascem os rios, e tudo começa outra vez. 8 Todas as coisas levam a gente ao cansaço — um cansaço tão grande, que nem dá para contar. Os nossos olhos não se cansam de ver, nem os nossos ouvidos, de ouvir. 9 O que aconteceu antes vai acontecer outra vez. O que foi feito antes será feito novamente. Não há nada de novo neste mundo. 10 Será que existe alguma coisa de que a gente possa dizer: "Veja! Isto nunca aconteceu no mundo"? Não! Tudo já aconteceu antes, bem antes de nós nascermos. 11 Ninguém lembra do que aconteceu no passado; quem vier depois das coisas que vão acontecer no futuro também não vai lembrar delas.

A experiência do Sábio

12 Eu, o Sábio, fui rei de Israel, em Jerusalém. 13 E resolvi examinar e estudar tudo o que se faz neste mundo. Que serviço cansativo é este que Deus nos deu!

14 Eu tenho visto tudo o que se faz neste mundo e digo: tudo é ilusão. É tudo como correr atrás do vento. 15 Ninguém pode endireitar o que é torto, nem fazer contas quando faltam os números. 16 E pensei assim: "Eu me tornei um grande homem, muito mais sábio do que todos os que governaram Jerusalém antes de mim. Eu realmente sei o que é a sabedoria e o que é o conhecimento." 17 Assim, procurei descobrir o que é o conhecimento e a sabedoria, o que é a tolice e a falta de juízo. Mas descobri que isso é o mesmo que correr atrás do vento. 18 Quanto mais sábia é uma pessoa, mais aborrecimentos ela tem; e, quanto mais sabe, mais sofre.

1 A Prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei:

2 Igen nagy hiábavalóság - mondja a Prédikátor -, igen nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!

3 Mi haszna van az embernek minden fáradozásából, ha fáradozik a nap alatt?

4 Nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek, de a föld örökké megmarad.

5 Fölkel a nap, és lemegy a nap, siet vissza arra a helyre, ahol majd újból fölkel.

6 A szél fúj délre, majd északnak fordul, körbefordul a szél járása, és visszatér oda, ahonnan elindult.

7 Minden folyó a tengerbe ömlik, és a tenger mégsem telik meg, pedig ugyanoda folynak a folyók, újra meg újra oda folynak.

8 Minden dolog fárasztó, el sem tudja mondani az ember. Szemünk nem győz eleget nézni, fülünk nem tud eleget hallani.

9 Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt.

10 Ha van is olyan dolog, amiről azt mondják, hogy új, az is megvolt már régen, megvolt már jóval előttünk.

11 Nem emlékszünk az elmúltakra, de ami ezután következik, arra sem fognak emlékezni, akik majd azután lesznek.

12 Én, a Prédikátor, Izráel királya voltam Jeruzsálemben,

13 és rászántam magam arra, hogy megvizsgálok, és bölcsen kikutatok mindent, ami az ég alatt történik. Rossz foglalkozás ez&#59; azért adta Isten az embereknek, hogy bajlódjanak vele.

14 Láttam, hogy mindaz, amit véghez visznek a nap alatt, csak hiábavalóság és hasztalan erőlködés.

15 Ami görbe, azt nem lehet kiegyenesíteni, és ami nincs, azt nem lehet számba venni.

16 Így gondolkodtam magamban: Én sokkal nagyobb bölcsességre tettem szert, mint azok, akik elődeim voltak Jeruzsálemben&#59; sok bölcsességet és ismeretet szereztem.

17 Amikor azonban rászántam magam, hogy megismerjem a bölcsességet, megismertem az esztelenséget és oktalanságot is. Megtudtam, hogy ez is hasztalan erőlködés.

18 Mert ahol sok a bölcsesség, sok a bosszúság is&#59; és aki gyarapítja az ismeretet, gyarapítja a szenvedést is.