1 David assembla encore tous les hommes d'élite d'Israël, au nombre de trente mille.

2 Puis David se leva, ainsi que tout le peuple qui était avec lui, et partit de Baalé de Juda, pour transporter de là l'arche de Dieu, devant laquelle est invoqué le nom de l'Éternel des armées qui habite entre les chérubins.

3 Et ils mirent l'arche de Dieu sur un chariot neuf, et ils l'emmenèrent de la maison d'Abinadab, qui était sur la colline; et Uzza et Achjo, fils d'Abinadab, conduisaient le chariot neuf.

4 Ils l'emmenèrent donc de la maison d'Abinadab, sur la colline, avec l'arche de Dieu, et Achjo allait devant l'arche.

5 Et David et toute la maison d'Israël jouaient devant l'Éternel de toute sorte d'instruments de bois de cyprès, de harpes, de lyres, de tambours, de sistres et de cymbales.

6 Or quand ils furent venus jusqu'à l'aire de Nacon, Uzza porta la main sur l'arche de Dieu et la saisit, parce que les bœufs regimbaient.

7 Et la colère de l'Éternel s'embrasa contre Uzza, et Dieu le frappa à cause de sa témérité, et il mourut là, près de l'arche de Dieu.

8 Et David fut affligé de ce que l'Éternel avait fait une brèche en la personne d'Uzza, et jusqu'à ce jour on a appelé ce lieu-là Pérets-Uzza (brèche d'Uzza).

9 David eut donc peur de l'Éternel en ce jour-là, et il dit: Comment l'arche de l'Éternel entrerait-elle chez moi?

10 Et David ne voulut point retirer l'arche de l'Éternel chez lui, dans la cité de David; mais il la fit conduire dans la maison d'Obed-Édom, de Gath.

11 Et l'arche de l'Éternel demeura dans la maison d'Obed-Édom, le Guitthien, trois mois; et l'Éternel bénit Obed-Édom et toute sa maison.

12 Puis on vint dire à David: L'Éternel a béni la maison d'Obed-Édom et tout ce qui est à lui, à cause de l'arche de Dieu. Alors David s'y rendit, et fit monter l'arche de Dieu, de la maison d'Obed-Édom en la cité de David, avec joie.

13 Et quand ceux qui portaient l'arche de Dieu eurent fait six pas, on sacrifia des taureaux et des béliers gras.

14 Et David sautait de toute sa force devant l'Éternel; et il était ceint d'un éphod de lin.

15 David et toute la maison d'Israël firent ainsi monter l'arche de l'Éternel, avec des cris de joie et au son des trompettes.

16 Mais comme l'arche de l'Éternel entrait dans la cité de David, Mical, fille de Saül, regardant par la fenêtre, vit le roi David qui sautait et dansait devant l'Éternel, et elle le méprisa en son cœur.

17 Ils amenèrent donc l'arche de l'Éternel et la posèrent en son lieu, dans la tente que David lui avait dressée; et David offrit des holocaustes et des sacrifices de prospérités devant l'Éternel.

18 Quand David eut achevé d'offrir les holocaustes et les sacrifices de prospérités, il bénit le peuple au nom de l'Éternel des armées;

19 Et il distribua à tout le peuple, à toute la multitude d'Israël, tant aux hommes qu'aux femmes, à chacun un pain, une portion de viande et un gâteau de raisin. Puis tout le peuple s'en retourna chacun en sa maison.

20 David s'en retourna aussi pour bénir sa maison; mais Mical, fille de Saül, vint au-devant de lui, et dit: Quel honneur s'est fait aujourd'hui le roi d'Israël, en se découvrant aux yeux des servantes de ses serviteurs, comme se découvrirait un homme de rien!

21 Mais David dit à Mical: C'est devant l'Éternel, qui m'a choisi plutôt que ton père et que toute sa maison, pour m'établir conducteur de son peuple d'Israël, c'est devant l'Éternel que je me suis réjoui.

22 Et je m'abaisserai encore plus que cela, et je serai humilié à mes yeux; mais je serai en honneur auprès des servantes dont tu parles.

23 Or Mical, fille de Saül, n'eut point d'enfants jusqu'au jour de sa mort.

1 Összegyûjté ezek után Dávid az egész Izráelnek színét, harmincezer [embert.

2 És felkelvén, elméne Dávid az egész néppel együtt, mely vele vala, Júdának [városába], Bahalába, hogy elhozza onnét az Isten ládáját, mely Névrõl, a Seregek Urának nevérõl neveztetik, ki ül a Kérubok között.

3 És tevék az Isten ládáját új szekérre, és elhozák azt Abinádábnak házától, mely vala a dombon, és Uzza és Ahió, Abinádáb fiai vezetik az új szekeret.

4 Elvivék azért azt az Abinádáb házából, mely a dombon vala, az Isten ládájával, és Ahió a láda elõtt megyen.

5 Dávid pedig és az egész Izráel népe örvendeznek vala az Úr elõtt, jegenyefából való minden [szerszámokkal,] hegedûkkel, lantokkal, dobokkal, sípokkal és czimbalmokkal.

6 És mikor Nákonnak szérûjére jutának, kinyújtá Uzza [az õ kezét] az Isten ládájára, és megtartá [azt;] mert az ökrök félremozdították vala.

7 Ennekokáért felgerjede az Úr haragja Uzza ellen, és megölé ott õt az Isten vakmerõségéért: és meghala ott az Isten ládája mellett.

8 És bosszankodék Dávid, hogy az Úr ilyen romlással rontotta meg Uzzát, és nevezé azt a helyet Péres Uzzának, mind e mai napig.

9 Megfélemlék azért Dávid azon a napon az Úrtól, és monda: Hogyan jõjjön az Úr ládája én hozzám?

10 És nem akará Dávid magához vinni az Úrnak ládáját Dávidnak városába, hanem letéteté azt Dávid a Gitteus Obed Edom házánál.

11 És lõn az Úrnak ládája a Gitteus Obed Edom házánál három hónapig, és megáldá az Úr Obed Edomot és egész háznépét.

12 És megmondák Dávid királynak ilyen szóval: Megáldotta az Úr az Obed Edom házát és mindenét, a mije van, az Isten ládájáért. És elmenvén Dávid, elvivé az Isten ládáját az Obed Edom házától Dávid városába vígassággal.

13 Mikor pedig [azok,] a kik az Úr ládáját vitték, hat lépést mentek, áldozék [ott egy] ökröt és hízott borjút.

14 Dávid pedig teljes erejébõl tánczol vala az Úr elõtt, és gyolcs efódot övedzett magára Dávid.

15 Dávid azért és Izráelnek egész háza felvivék az Úr ládáját énekléssel és trombitaszóval.

16 Lõn pedig, hogy mikor az Úr ládája Dávid városába ért, Mikál, Saulnak leánya kinéz vala az ablakon, és látván, hogy Dávid király ugrál és tánczol az Úr elõtt, megútálá õt szívében.

17 Mikor pedig bevitték az Úr ládáját, és elhelyezék azt az õ helyére a sátornak közepére, melyet számára Dávid felállíttatott: akkor áldozott Dávid egészen égõáldozatokat és hálaadó áldozatokat, az Úr elõtt.

18 Mikor pedig elvégezte Dávid az egészen égõáldozatot, és a hálaadó áldozatot, megáldá a népet a Seregek Urának nevében.

19 És osztogattata Dávid mind az egész népnek, Izráel egész seregének, férfiaknak és asszonyoknak, mindenkinek egy-egy lepényt, egy-egy darab húst, és egy-egy kalácsot; és elméne mind az egész nép, kiki az õ házához.

20 Mikor pedig Dávid hazament, hogy megáldja az õ háznépét [is:] kijöve Mikál, a Saul leánya Dávid eleibe, és monda: Mily dicsõséges vala ma Izráel királya, ki az õ szolgáinak szolgálói elõtt felfosztózott vala ma, mint a hogy egy esztelen szokott felfosztózni!

21 És monda Dávid Mikálnak: Az Úr elõtt, ki inkább engem választott, mint atyádat és az õ egész házanépét, hogy az Úr népének, Izráelnek fejedelme legyek, igen, az Úr elõtt örvendezém.

22 Sõt minél inkább megalázom magamat és minél alábbvaló leszek a magam szemei elõtt: annál dicséretreméltóbb leszek a szolgálók elõtt, a kikrõl te szólasz.

23 Ennekokáért Mikálnak, Saul leányának nem lõn soha gyermeke az õ halálának napjáig.