1 Mais toi, ô Job, écoute mes discours, et prête l'oreille à toutes mes paroles.
2 Voici, j'ouvre la bouche, ma langue parle en mon palais.
3 Mes paroles exprimeront la droiture de mon cœur; mes lèvres diront franchement ce que je sais.
4 C'est l'Esprit de Dieu qui m'a fait; c'est le souffle du Tout-Puissant qui m'a donné la vie.
5 Si tu le peux, réponds-moi; résiste-moi en face, et tiens-toi bien.
6 Voici, je suis ton égal devant Dieu; j'ai été tiré de la boue, moi aussi.
7 Voici, ma terreur ne te troublera point, et ma majesté ne pèsera pas sur toi.
8 Vraiment, tu as dit à mes oreilles, et j'ai entendu le son de tes paroles:
9 Je suis pur, sans péché; je suis net, et il n'y a point d'iniquité en moi.
10 Voici, Dieu me cherche querelle, il me tient pour son ennemi;
11 Il met mes pieds dans les ceps, il surveille tous mes mouvements.
12 Voici, en cela, tu n'as pas été juste, te répondrai-je; car Dieu est plus grand que l'homme.
13 Pourquoi as-tu plaidé contre lui? Il ne rend pas compte de ce qu'il fait.
14 Dieu parle cependant une fois, deux fois, mais on n'y prend pas garde;
15 En songe, par des visions nocturnes, quand le sommeil tombe sur les humains, pendant qu'ils dorment sur leur couche;
16 Alors il ouvre l'oreille de l'homme, et il met le sceau sur ses réprimandes,
17 Afin de détourner l'homme de son œuvre, et d'éloigner de lui l'orgueil,
18 Afin de préserver son âme de la fosse, et sa vie de l'épée.
19 L'homme est aussi châtié par des douleurs, sur son lit, par l'agitation continuelle de ses os.
20 Alors sa vie prend en horreur le pain, et son âme les mets les plus désirés.
21 Sa chair se consume et disparaît; ses os qu'on ne voyait pas, sont mis à nu.
22 Son âme approche de la fosse, et sa vie de ceux qui font mourir.
23 S'il y a pour cet homme quelque ange médiateur, un entre mille, pour lui faire connaître ce qu'il doit faire,
25 Sa chair prend plus de fraîcheur que dans son enfance; il revient aux jours de sa jeunesse.
26 Il supplie Dieu, et Dieu lui est favorable. Il lui fait contempler avec joie sa face, et il lui rend sa justice.
29 Voilà ce que Dieu fait deux, trois fois, envers l'homme,
30 Pour ramener son âme de la fosse, pour qu'elle soit éclairée de la lumière des vivants.
31 Sois attentif, Job, écoute-moi! Tais-toi, et je parlerai.
32 Si tu as quelque chose à dire, réponds-moi; parle, car je désire te justifier.
33 Sinon, écoute-moi; tais-toi, et je t'enseignerai la sagesse.
1 No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
2 Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
3 Igaz szívbõl [származnak] beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
4 Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
5 Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elõ!
6 Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
7 Ímé, a tõlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
8 Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
9 Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bûn nincsen bennem.
10 Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
11 Békóba veti lábaimat, és õrzi minden ösvényemet.
12 Ímé, ebben nincsen igazad - azt felelem néked - mert nagyobb az Isten az embernél!
13 Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
14 Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
15 Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
16 Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
17 Hogy eltérítse az embert a [rossz] cselekedettõl, és elrejtse a kevélységet a férfi elõl.
18 Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
19 Fájdalommal is bünteti az õ ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
20 Úgy, hogy az õ ínye undorodik az ételtõl, és lelke az õ kedves ételétõl.
21 Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
22 És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
23 Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
24 És [az Isten] könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg õt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
25 Akkor teste fiatal, erõtõl duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
26 Imádkozik Istenhez és õ kegyelmébe veszi, hogy az õ színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az õ igazságát.
27 Az emberek elõtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
28 Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
29 Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
30 Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
31 Figyelj Jób, [és] hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
32 Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
33 Ha [pedig] nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!