1 Alors Éliphaz, de Théman, prit la parole, et dit:

2 Le sage répond-il par une science vaine, et remplit-il de vent sa poitrine?

3 Discute-t-il avec des propos qui ne servent de rien, et avec des paroles sans profit?

4 Bien plus, tu abolis la piété, et tu détruis la prière qui s'adresse à Dieu.

5 Ton iniquité inspire ta bouche, et tu as choisi le langage des rusés.

6 Ta bouche te condamne, et non pas moi; et tes lèvres témoignent contre toi.

7 Es-tu le premier-né des hommes, et as-tu été formé avant les montagnes?

8 As-tu entendu ce qui s'est dit dans le conseil de Dieu, et as-tu pris pour toi la sagesse?

9 Que sais-tu que nous ne sachions? Quelle connaissance as-tu que nous n'ayons aussi?

10 Il y a aussi parmi nous des cheveux blancs, des vieillards, plus riches de jours que ton père.

11 Est-ce donc peu de chose pour toi que les consolations de Dieu et les paroles dites avec douceur?

12 Pourquoi ton cœur s'emporte-t-il? Et pourquoi tes yeux regardent-ils de travers?

13 C'est contre Dieu que tu tournes ta colère, et que tu fais sortir de ta bouche de tels discours!

14 Qu'est-ce qu'un mortel pour qu'il soit pur, et un fils de femme pour qu'il soit juste?

15 Voici, Dieu ne se fie pas à ses saints, et les cieux ne sont pas purs à ses yeux.

16 Combien plus est abominable et corrompu, l'homme qui boit l'iniquité comme l'eau!

17 Je t'instruirai, écoute-moi. Je te raconterai ce que j'ai vu,

18 Ce que les sages ont proclamé, ce qu'ils n'ont point caché, l'ayant tenu de leurs pères.

19 A eux seuls ce pays avait été donné, et l'étranger n'avait pas pénétré chez eux:

21 Des bruits effrayants remplissent ses oreilles; en pleine paix, le destructeur vient sur lui.

22 Il ne croit pas pouvoir sortir des ténèbres, et il se voit épié par l'épée;

23 Il court çà et là, cherchant son pain; il sait que le jour des ténèbres lui est préparé.

24 La détresse et l'angoisse l'épouvantent; elles l'assaillent comme un roi prêt au combat;

25 Parce qu'il a levé la main contre Dieu, et a bravé le Tout-Puissant:

26 Il a couru vers lui, avec audace, sous le dos épais de ses boucliers.

27 L'embonpoint avait couvert son visage, et la graisse s'était accumulée sur ses flancs;

28 C'est pourquoi il habite des villes détruites, des maisons désertes, tout près de n'être plus que des monceaux de pierres.

29 Il ne s'enrichira pas, et sa fortune ne subsistera pas, et ses propriétés ne s'étendront pas sur la terre.

30 Il ne pourra pas sortir des ténèbres; la flamme desséchera ses rejetons, et il s'en ira par le souffle de la bouche de Dieu.

31 Qu'il ne compte pas sur la vanité qui le séduit; car la vanité sera sa récompense.

32 Avant le temps, il prendra fin, et ses branches ne reverdiront point.

33 On arrachera ses fruits non mûrs, comme à une vigne; on jettera sa fleur, comme celle d'un olivier.

34 Car la famille de l'hypocrite est stérile, et le feu dévore les tentes de l'homme corrompu.

1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:

2 Vajjon a bölcs felelhet-é [ilyen] szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?

3 Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.

4 Te már semmivé akarod tenni az [Isten] félelmét is; és megkevesbíted az Isten elõtt való buzgólkodást is!

5 Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.

6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.

7 Te születtél-é az elsõ embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?

8 Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?

9 Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?

10 Õsz is, agg is van közöttünk, jóval idõsebb a te atyádnál.

11 Csekélységek-é elõtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?

12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?

13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?

14 Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?

15 Ímé, még az õ szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az õ szemében:

16 Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!

17 Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;

18 A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;

19 A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.

20 Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erõszakoskodó elõtt is rejtve van az õ esztendeinek száma.

21 A félelem hangja [cseng] az õ füleiben; a békesség [ide]jén tör rá a pusztító!

22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségbõl, mert kard hegyére van õ kiszemelve.

23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

24 Háborgatják õt a nyomorúság és rettegés; leverik õt, mint valami háborúra felkészült király.

25 Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erõsködött a Mindenható ellen;

26 [Kinyujtott] nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.

27 Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;

28 És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dûlõfélben vannak:

29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.

30 Nem menekül meg a setétségtõl, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétõl pusztul el.

31 Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.

32 Nem idejében telik el [élete,] és az ága ki nem virágzik.

33 Lehullatja, mint a szõlõvesszõ az õ egresét, elhányja, mint az olajfa az õ virágát.

34 Mert a képmutató házanépe meddõ, és tûz emészti meg az ajándékból való sátrakat.

35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az õ méhök csalárdságot érlel.