1 Élihu reprit la parole, et dit:
2 Vous, sages, écoutez mes discours; et vous, savants, prêtez-moi l'oreille.
3 Car l'oreille juge des discours, comme le palais goûte ce qu'on doit manger.
4 Choisissons ensemble ce qui est juste; voyons, entre nous, ce qui est bon.
7 Y a-t-il un homme tel que Job, qui boit le blasphème comme l'eau,
8 Qui marche dans la compagnie des ouvriers d'iniquité, et qui va avec les hommes pervers?
9 Car il a dit: L'homme ne gagne rien à se plaire avec Dieu.
10 C'est pourquoi, vous qui avez de l'intelligence, écoutez-moi. Loin de Dieu la méchanceté! loin du Tout-Puissant l'injustice!
11 Il rend à l'homme selon ses œuvres, et il fait trouver à chacun selon sa conduite.
12 Certainement Dieu ne commet pas d'injustice, le Tout-Puissant ne fait pas fléchir le droit.
13 Qui lui a commis le soin de la terre? Qui lui a confié l'univers?
14 S'il ne pensait qu'à lui, s'il retirait à lui son esprit et son souffle,
15 Toute chair expirerait à la fois, et l'homme retournerait dans la poussière.
16 Si donc tu as de l'intelligence, écoute cela; prête l'oreille au son de mes paroles.
17 Eh quoi! celui qui haïrait la justice, régnerait-il? Et condamnerais-tu celui qui est souverainement juste?
19 Qui n'a point égard à la personne des grands, qui ne connaît pas le riche plus que le pauvre, car ils sont tous l'ouvrage de ses mains?
20 En un moment ils mourront; au milieu de la nuit, un peuple est ébranlé et passe; le potentat puissant est emporté, et non par une main d'homme.
21 Car les yeux de Dieu sont sur les voies de l'homme, et il regarde tous ses pas.
22 Il n'y a ni ténèbres ni ombre de la mort, où se puissent cacher les ouvriers d'iniquité.
23 Il ne regarde pas à deux fois un homme, pour le faire aller en jugement avec lui.
24 Il brise les puissants, sans enquête, et il en établit d'autres à leur place,
25 Parce qu'il connaît leurs œuvres; il les renverse de nuit, et ils sont brisés.
26 Il les flagelle comme des impies, à la vue de tout le monde,
27 Parce qu'ils se sont détournés de lui, et n'ont pas du tout pris garde à ses voies.
28 Ils ont fait monter jusqu'à lui le cri du pauvre, et il a entendu la clameur des affligés.
29 S'il donne le repos, qui est-ce qui le condamnera? S'il cache sa face, qui le regardera? soit qu'il s'agisse d'un peuple ou d'un particulier,
30 Pour que l'homme impie ne règne pas, pour qu'il ne soit pas en piège au peuple.
33 Est-ce donc d'après tes idées que le mal doit être puni? Car tu as montré du mécontentement. Ainsi, c'est à toi de décider, non à moi! Dis ce que tu sais.
34 Les hommes de sens me diront, ainsi que le sage qui m'aura écouté:
35 Job ne parle pas avec con-naissance, et ses paroles sont sans intelligence.
36 Ah! que Job soit éprouvé jusqu'à la fin, puisqu'il a répondu comme les méchants!
37 Car il ajoute à son péché une transgression nouvelle; il s'applaudit au milieu de nous; il parle de plus en plus contre Dieu.
1 És szóla Elihu, és monda:
2 Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!
3 Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.
4 Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?
5 Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.
6 Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl [talált] hibám nélkül!
7 Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet.
8 És egy társaságban forog a gonosztevõkkel, és az istentelen emberekkel jár!
9 Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él.
10 Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentõl a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!
11 Sõt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az õ útja szerint találja meg, a mit keres.
12 Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!
13 Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?
14 Ha csak õ magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:
15 Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.
16 Ha tehát van eszed, halld meg ezt, [és] a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!
17 Vajjon, a ki gyûlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é?
18 A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a fõembereknek: Te gonosztevõ!
19 A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az õ kezének munkája.
20 Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas [is] eltûnik kéz nélkül!
21 Mert õ szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.
22 Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtõzhessék a gonosztevõ;
23 Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!
24 Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe.
25 Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.
26 Gonosztevõk gyanánt tapodja meg õket olyan helyen, a hol látják.
27 A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,
28 Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és õ a nyomorultak kiáltását meghallja.
29 Ha õ nyugalmat ád, ki kárhoztatja õt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elõl, akár ember elõl egyaránt;
30 Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tõre a népnek.
31 Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;
32 A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!
33 Avagy te szerinted fizessen-é [csak azért], mert ezt megveted, [és] hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd!
34 Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat:
35 Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.
36 Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!
37 Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.