1 Alors Éliphaz, de Théman, prit la parole, et dit:
2 L'homme est-il utile à Dieu?
3 C'est à lui-même que le sage est utile. Le Tout-Puissant a-t-il de l'intérêt à ce que tu sois juste? Gagne-t-il quelque chose à ce que tu marches dans l'intégrité?
4 Est-ce par crainte de toi, qu'il te reprend, et qu'il entre en jugement avec toi?
5 Ta méchanceté n'est-elle pas grande, et tes iniquités ne sont-elles pas sans nombre?
6 Tu exigeais des gages de tes frères, sans motif; tu privais de leurs vêtements ceux qui étaient nus.
7 Tu ne donnais pas d'eau à boire à l'homme altéré, et tu refusais le pain à l'homme affamé.
8 Tu livrais la terre à celui qui était puissant, et celui pour qui tu avais des égards y habitait.
9 Tu renvoyais les veuves les mains vides, et les bras des orphelins étaient brisés.
10 C'est pour cela que les pièges sont autour de toi, qu'une subite frayeur t'épouvante,
11 Ou que les ténèbres t'empêchent de voir, et que le débordement des eaux te submerge.
12 Dieu n'est-il pas là-haut dans les cieux? Regarde le front des étoiles: combien elles sont élevées!
15 Veux-tu suivre l'ancien chemin, où ont marché les hommes d'iniquité,
16 Qui ont été retranchés avant le temps, et dont un fleuve a emporté les fondations,
18 Il avait rempli leurs maisons de biens! (Ah! loin de moi le conseil des méchants! )
19 Les justes le verront et se réjouiront; l'innocent se moquera d'eux:
20 Certainement notre adversaire a été détruit; le feu a dévoré ce qui en restait.
21 Attache-toi donc à Lui, et tu seras en paix, et il t'en arrivera du bien.
22 Reçois de sa bouche l'instruction, et mets ses paroles dans ton cœur.
23 Si tu reviens au Tout-Puissant, tu seras rétabli; éloigne l'iniquité de ta tente,
24 Jette l'or dans la poussière, et l'or d'Ophir dans les rochers des torrents,
25 Et le Tout-Puissant sera ton or, il sera pour toi et argent et trésors.
26 Car alors tu feras tes délices du Tout-Puissant, et tu élèveras ton visage vers Dieu.
27 Tu le supplieras, et il t'exaucera, et tu lui rendras tes vœux.
28 Si tu formes un dessein, il te réussira, et la lumière resplendira sur tes voies.
29 Quand on aura humilié quelqu'un, et que tu diras: Qu'il soit élevé! Dieu délivrera celui qui avait les yeux baissés.
30 Il délivrera le coupable; il sera délivré par la pureté de tes mains.
1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
2 Az Istennek használ-é az ember? Sõt önmagának használ az okos!
3 Gyönyörûségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
4 A te [isteni] félelmedért fedd-é téged, és [azért] perel-é veled?
5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezõtõl megtagadtad a kenyeret.
8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyû volt, az lakik vala rajta.
9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
14 Sûrû felhõk leplezik el õt és nem lát, és az ég körületén jár.
15 Az õsvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
16 A kik idõnap elõtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tõlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
18 Õ pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tõlem.
19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja õket:
20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az õ maradékjokat tûz emészti meg!
21 Bízd csak azért magadat õ reá és légy békességben: ezekbõl jó származik reád.
22 Végy csak oktatást az õ szájából, és vésd szívedbe az õ beszédeit!
23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, [és] az álnokságot távol ûzöd a te sátorodtól.
24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és õ az alázatost megtartja.
30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.