1 Élihu reprit la parole, et dit:

2 As-tu pensé avoir raison de dire: Je suis juste devant Dieu?

3 Car tu as dit: Que m'en revient-il, et qu'y gagnerai-je de plus qu'à mon péché?

4 Je te répondrai en mes discours, et à tes amis avec toi:

5 Regarde les cieux, et les considère; vois les nues, elles sont plus hautes que toi.

6 Si tu pèches, quel effet produis-tu sur lui? et si tes péchés se multiplient, qu'est-ce que tu lui fais?

7 Si tu es juste, que lui donnes-tu, et que reçoit-il de ta main?

8 C'est à un homme tel que toi que ta méchanceté peut nuire, et au fils de l'homme que ta justice peut être utile.

9 On crie sous le poids de l'oppression, on gémit sous la violence des grands,

10 Et l'on ne dit pas: Où est Dieu, mon créateur, celui qui donne de quoi chanter dans la nuit,

11 Qui nous rend plus instruits que les bêtes de la terre, et plus sages que les oiseaux des cieux?

12 Ils crient donc sans être exaucés, à cause de l'orgueil des méchants.

13 Dieu n'écoute pas ce qui n'est que mensonge, et le Tout-Puissant n'y a point égard.

14 Quoique tu aies dit que tu ne le vois pas, le procès est devant lui: attends-le!

15 Et maintenant, parce que sa colère ne punit pas, parce qu'il ne prend pas rigoureusement connaissance du péché,

16 Job ouvre sa bouche pour de vains discours, il entasse paroles sur paroles sans science.

1 Tovább is felele Elihu, és monda:

2 Azt gondolod-é igaznak, ha így szólsz: Az én igazságom nagyobb, mint Istené?

3 Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belõle? Mivel várhatok többet, mintha vétkezném?

4 Én megadom rá néked a feleletet, és barátaidnak te veled együtt.

5 Tekints az égre és lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted!

6 Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene; ha megsokasítod bûneidet, mit ártasz néki?

7 Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedbõl?

8 Az olyan embernek [árt] a te gonoszságod, mint te vagy, és igazságod az ilyen ember fiának [használ.]

9 A sok erõszak miatt kiáltoznak; jajgatnak a hatalmasok karja miatt;

10 De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtõm, a ki hálaénekre indít éjszaka;

11 A ki többre tanít minket a mezei vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég madarainál?

12 Akkor azután kiálthatnak, de õ nem felel a gonoszok kevélysége miatt;

13 Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint.

14 Hátha még azt mondod: Te nem látod õt; az ügy elõtte van és te reá vársz!

15 Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra:

16 Azért tátja fel Jób hívságra a száját, [és] szaporítja a szót értelem nélkül.