1 L'argent a des lieux d'extraction, et l'or a des endroits où on l'affine.

2 Le fer se tire de la poussière, et la pierre fondue donne l'airain.

3 L'homme dissipe les ténèbres; il explore, jusqu'aux extrêmes limites, la pierre qui est dans l'obscurité et l'ombre de la mort.

4 Il creuse un puits, loin des passants; ne se souvenant plus de ses pieds, il est suspendu et balancé loin des humains.

5 C'est de la terre que sort le pain, et elle est bouleversée, dans ses profondeurs, comme par le feu.

6 Ses rochers sont la demeure du saphir, et l'on y trouve la poudre d'or.

7 L'oiseau de proie n'en connaît pas le chemin, et l'œil du milan ne le découvre pas.

8 Les bêtes féroces n'y ont point marché, le lion n'a point passé par là.

9 L'homme met la main sur le granit; il bouleverse les montagnes jusqu'en leurs fondements.

10 Il taille des galeries dans les rochers, et son œil découvre tout ce qu'il y a de précieux.

11 Il arrête la filtration des eaux, et il met au jour ce qui était caché.

12 Mais la sagesse, où la trouvera-t-on? Où donc est le lieu de l'intelligence?

13 L'homme ne connaît pas son prix, et elle ne se trouve pas dans la terre des vivants.

14 L'abîme dit: Elle n'est pas en moi; et la mer dit: Elle n'est pas avec moi.

15 Elle ne se donne pas pour de l'or fin, elle ne s'achète pas au poids de l'argent.

16 On ne la met pas en balance avec l'or d'Ophir; ni avec le précieux onyx, ni avec le saphir.

17 On ne la compare point avec l'or et avec le verre, et on ne l'échange pas pour des vases d'or fin.

18 On ne parle ni du corail ni du cristal, et la possession de la sagesse vaut plus que des perles.

19 On ne la compare pas avec la topaze d'Éthiopie; on ne la met pas en balance avec l'or le plus fin.

20 Mais la sagesse, d'où viendra-t-elle? Et où donc est la demeure de l'intelligence?

21 Elle est cachée aux yeux de tous les vivants; elle se dérobe aux oiseaux des cieux.

22 Le gouffre et la mort disent: Nous avons de nos oreilles entendu parler d'elle.

23 C'est Dieu qui sait son chemin; c'est lui qui connaît sa demeure.

24 Car il regarde, lui, jusqu'aux extrémités du monde; il voit sous tous les cieux.

25 Quand il donnait au vent son poids, quand il pesait et mesurait les eaux,

26 Quand il prescrivait une loi à la pluie, et un chemin à l'éclair des tonnerres,

27 Il la vit alors et la proclama; il l'établit, et même il la sonda;

28 Puis il dit à l'homme: Voici, la crainte du Seigneur, c'est la sagesse, et se détourner du mal, c'est l'intelligence.

1 Bizony az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, a hol tisztítják.

2 A vasat a földbõl hozzák elõ, a követ pedig érczczé olvasztják.

3 Határt vet [az ember] a setétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét.

4 Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektõl messze.

5 Van föld, a melybõl kenyér terem, alant pedig fel van forgatva, mintegy tûz által;

6 Köveiben zafir található, göröngyeiben arany van.

7 Van ösvény, a melyet nem ismer a sas, sem a sólyom szeme nem látja azt.

8 Nem tudják azt büszke vadak, az oroszlán sem lépked azon.

9 Ráveti kezét [az ember] a kovakõre, a hegyeket tövükbõl kiforgatja.

10 A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme.

11 Elköti a folyók szivárgását, az elrejtett dolgot pedig világosságra hozza.

12 De a bölcseség hol található, és az értelemnek hol van a helye?

13 Halandó a hozzá vivõ utat nem ismeri, az élõk földén az nem található.

14 A mélység azt mondja: Nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen.

15 Színaranyért meg nem szerezhetõ, ára ezüsttel meg nem fizethetõ.

16 Nem mérhetõ össze Ofir aranyával, nem drága onikszszal, sem zafirral.

17 Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért be nem cserélhetõ.

18 Korall és kristály említni sem való; a bölcseség ára drágább a gyöngyöknél.

19 Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színaranynyal sem mérhetõ össze.

20 A bölcseség honnan jõ tehát, és hol van helye az értelemnek?

21 Rejtve van az minden élõ szemei elõtt, az ég madarai elõl is fedve van.

22 A pokol és halál azt mondják: [Csak] hírét hallottuk füleinkkel!

23 Isten tudja annak útját, õ ismeri annak helyét.

24 Mert õ ellát a föld határira, õ lát mindent az ég alatt.

25 Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a vizeket mértékre vette;

26 Mikor az esõnek határt szabott, és mennydörgõ villámoknak útat:

27 Akkor látta és kijelentette azt, megalapította és meg is vizsgálta azt.

28 Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.