1 Alors Bildad, de Shuach, prit la parole, et dit:

2 Jusques à quand parleras-tu ainsi, et les paroles de ta bouche ressembleront-elles à un vent impétueux?

3 Dieu ferait-il fléchir le droit, le Tout-Puissant ferait-il fléchir la justice?

4 Si tes fils ont péché contre lui, il les a livrés à leur crime.

5 Mais toi, si tu cherches Dieu, et si tu demandes grâce au Tout-Puissant,

6 Si tu es pur et droit, il veillera certainement sur toi; il restaurera la demeure de ta justice;

7 Tes commencements auront été peu de chose, et ta fin sera très grande.

8 Interroge, en effet, les générations précédentes, et fais attention aux recherches de leurs pères;

9 Car nous sommes d'hier et nous ne savons rien; car nos jours sur la terre sont comme une ombre;

10 Mais eux, ne t'enseigneront-ils pas, ne te parleront-ils pas, ne tireront-ils pas de leur cœur ces discours:

11 Le roseau croît-il hors des marais, et le jonc pousse-t-il sans eau?

12 Il est encore en sa verdure, on ne le coupe pas, et avant toutes les herbes, il est desséché.

13 Telle est la destinée de tous ceux qui oublient Dieu: l'espérance de l'impie périra.

14 Sa confiance sera trompée, et sa sécurité deviendra une toile d'araignée;

15 Il s'appuiera sur sa maison, et elle ne tiendra pas; il s'y cramponnera, et elle ne restera pas debout.

16 Il est plein de vigueur, exposé au soleil, et ses jets poussent par-dessus son jardin;

17 Mais ses racines s'entrelacent sur des monceaux de pierres, il rencontre un sol de rochers,

18 Et si on l'enlève de sa place, celle-ci le renie et lui dit: Je ne t'ai point connu!

19 Telle est la joie qu'il a de sa conduite, et d'autres après lui s'élèveront de la poussière.

20 C'est ainsi que Dieu ne rejette pas l'homme intègre, mais il ne donne pas la main aux méchants.

21 Il remplira encore ta bouche de joie, et tes lèvres de chants d'allégresse.

22 Tes ennemis seront couverts de honte, et la tente des méchants ne sera plus!

1 Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:

2 Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?

3 Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?

4 Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az õ gonoszságuk miatt vetette el õket.

5 De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz [bocsánatért] könyörögsz;

6 Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.

7 És ha elõbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.

8 Mert kérdezd meg csak az azelõtti nemzedéket, és készülj csak fel az õ atyáikról való tudakozódásra!

9 Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.

10 Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!

11 Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?

12 Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fûnél elébb elszárad.

13 Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenrõl elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége [is ]elvész.

14 Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.

15 Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.

16 Bõ nedvességû ez a napfényen [is,] és ágazata túlnõ a kertjén.

17 Gyökerei átfonódnak a kõhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.

18 Ámha kiirtják helyérõl, megtagadja ez õt: Nem láttalak!

19 Ímé ez az õ pályájának öröme! És más hajt ki a porból.

20 Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád elõmenetelt.

21 Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.

22 Gyûlölõid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.