1 Quand l'Agneau eut ouvert le septième sceau, il se fit un silence dans le ciel d'environ une demi-heure.

2 Et je vis les sept anges qui se tiennent devant Dieu, et on leur donna sept trompettes.

3 Et il vint un autre ange qui se tint près de l'autel, ayant un encensoir d'or, et on lui donna beaucoup de parfums pour les offrir, avec les prières de tous les saints, sur l'autel d'or, qui est devant le trône.

4 Et la fumée des parfums, avec les prières des saints, monta de la main de l'ange, devant Dieu.

5 Ensuite, l'ange prit l'encensoir et le remplit du feu de l'autel, et le jeta sur la terre; et il y eut des voix, des tonnerres, des éclairs, et un tremblement de terre.

6 Alors les sept anges, qui avaient les sept trompettes, se préparèrent à sonner des trompettes.

7 Et le premier ange sonna, et il y eut une grêle et du feu mêlés de sang, qui tombèrent sur la terre; et la troisième partie des arbres fut brûlée, et toute l'herbe verte fut brûlée.

8 Et le second ange sonna de la trompette, et comme une grande montagne tout en feu fut jetée dans la mer; et la troisième partie de la mer fut changée en sang.

9 Et la troisième partie des créatures qui étaient dans la mer, et qui avaient vie, mourut; et la troisième partie des navires périt.

10 Et le troisième ange sonna de la trompette, et il tomba du ciel une grande étoile, ardente comme un flambeau, et elle tomba sur la troisième partie des fleuves, et sur les sources des eaux.

11 Et le nom de l'étoile était Absinthe; et la troisième partie des eaux fut changée en absinthe; un grand nombre d'hommes moururent par les eaux, parce qu'elles étaient devenues amères.

12 Ensuite le quatrième ange sonna de la trompette; et la troisième partie du soleil fut frappée, ainsi que la troisième partie de la lune, et la troisième partie des étoiles, de sorte que la troisième partie en fut obscurcie, et que la troisième partie du jour perdit sa lumière, et la nuit de même.

13 Puis je vis et j'entendis un ange qui volait par le milieu du ciel, disant à haute voix: Malheur, malheur, malheur aux habitants de la terre, à cause du son des trompettes des trois anges qui doivent encore sonner!

1 És mikor felnyitotta a hetedik pecsétet, lõn nagy csendesség a mennyben, mintegy fél óráig.

2 És látám azt a hét angyalt, a ki az Isten elõtt álla; és adaték nékik hét trombita.

3 És jöve egy másik angyal, és megálla az oltárnál, arany tömjénezõt tartva; és adaték annak sok tömjén, hogy tegye minden szenteknek könyörgéseihez az arany oltárra, a mely a királyiszék elõtt vala.

4 És felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezébõl az Isten elébe.

5 Azután vevé az angyal a tömjénezõt; és megtölté azt az oltárnak tüzével, és leveté a földre; és lõnek mennydörgések és szózatok és villámlások és földindulás.

6 És a hét angyal, a kinél a hét trombita vala, készüle a trombitáláshoz.

7 Az elsõ angyal azért trombitála, és lõn jégesõ és tûz, vérrel elegy, és vetteték a földre; és a földnek harmadrésze megége, és az élõfáknak harmadrésze megége, és minden zöldelõ fû megége.

8 A második angyal is trombitált, és mint egy tûzzel égõ nagy hegy vetteték a tengerbe; és a tengernek harmadrésze vérré lõn;

9 És meghala a tengerben lévõ teremtett állatoknak harmadrésze, a melyekben élet vala; és a hajóknak harmadrésze elvesze.

10 A harmadik angyal is trombitált, és leesék az égrõl egy nagy csillag, égve, mint egy fáklya, és esék a folyóvizeknek harmadrészére, és a vizek forrásaira;

11 A csillagnak neve pedig üröm: változék azért a folyóvizek harmadrésze ürömmé; és sok ember meghala a vizektõl, mivel keserûkké lõnek.

12 A negyedik angyal is trombitált, és megvereték a napnak harmadrésze, és a holdnak harmadrésze, és a csillagoknak harmadrésze; hogy meghomályosodjék azoknak harmadrésze, és a nap az õ harmadrészében ne fényljék, és az éjszaka hasonlóképen.

13 És láték és hallék az égnek közepette egy angyalt repülni, a ki ezt mondja vala nagy szóval: Jaj, jaj, jaj a föld lakosainak a három angyal trombitájának többi szavai miatt, a kik még trombitálni fognak.