1 Après cela je regardai, et voici une porte était ouverte dans le ciel; et la première voix que j'avais entendue, comme celle d'une trompette, et qui parlait avec moi, dit: Monte ici, et je te ferai voir les choses qui doivent arriver après celles-ci.

2 Et aussitôt je fus ravi en esprit; et voici, un trône était dressé dans le ciel, et quelqu'un était assis sur ce trône.

3 Et celui qui était assis, paraissait semblable à une pierre de jaspe et de sardoine; et le trône était entouré d'un arc-en-ciel, qui paraissait comme une émeraude.

4 Autour du trône il y avait vingt-quatre autres trônes; et je vis sur ces trônes vingt-quatre Anciens assis, vêtus de vêtements blancs, et ayant sur leurs têtes des couronnes d'or.

5 Et du trône sortaient des éclairs, des tonnerres et des voix; et devant le trône brûlaient sept lampes ardentes, qui sont les sept esprits de Dieu.

6 Il y avait aussi devant le trône une mer de verre semblable à du cristal, et au milieu du trône et autour du trône, quatre animaux pleins d'yeux devant et derrière.

7 Le premier animal ressemblait à un lion; le second animal ressemblait à un veau; le troisième animal avait le visage comme un homme; et le quatrième animal ressemblait à un aigle qui vole.

8 Et les quatre animaux avaient chacun six ailes, et à l'entour et au-dedans ils étaient pleins d'yeux; et ils ne cessaient, jour et nuit, de dire: Saint, saint, saint est le Seigneur Dieu tout-puissant, QUI ÉTAIT, QUI EST, et QUI SERA!

9 Et quand les animaux rendaient gloire et honneur et grâce à celui qui était assis sur le trône, à celui qui vit aux siècles des siècles,

10 Les vingt-quatre Anciens se prosternaient devant celui qui était assis sur le trône, et ils adoraient celui qui vit aux siècles des siècles et jetaient leurs couronnes devant le trône, en disant:

11 Seigneur, tu es digne de recevoir la gloire, l'honneur, et la puissance; car tu as créé toutes choses, et c'est par ta volonté qu'elles existent, et ont été créées.

1 Ezek után látám, és ímé egy megnyílt ajtó [vala] a mennyben, és az elsõ szó, a melyet mint egy velem beszélõ trombitának szavát hallék, ezt mondja vala: Jõjj fel ide, és megmutatom néked, a miknek meg kell lenni ezután.

2 És azonnal elragadtatám lélekben: és ímé egy királyiszék vala letéve a mennyben, és üle [valaki] a királyiszékben;

3 És a ki üle, tekintetére nézve hasonló vala a jáspis és sárdius kõhöz; és a királyiszék körül szivárvány [vala,] látszatra smaragdhoz hasonló.

4 És a királyiszék körül huszonnégy királyiszék [vala;] és a királyiszékekben látám ülni a huszonnégy Vénet fehér ruhákba öltözve: és a fejökön arany koronák valának.

5 A királyiszékbõl pedig villámlások és mennydörgések és szózatok jõnek [vala] ki. És hét tûzlámpás ég [vala] a királyiszék elõtt, a mely az Istennek hét lelke;

6 És a királyiszék elõtt üvegtenger [vala,] hasonló a kristályhoz; és a királyiszék közepette és a királyiszék körül négy lelkes állat, szemekkel teljesek elõl és hátul.

7 És az elsõ lelkes állat hasonló [vala] az oroszlánhoz, és a második lelkes állat hasonló a borjúhoz, és a harmadik lelkes állatnak olyan arcza [vala,] mint egy embernek, és a negyedik lelkes állat hasonló [vala] a repülõ sashoz.

8 És a négy lelkes állat, a melyek közül mindeniknek hat-hat szárnya [vala], köröskörül és belül teljes [vala] szemekkel; és meg nem szûnik [vala] nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, a ki vala és a ki van és a ki eljövendõ,

9 És mikor a lelkes állatok dicsõséget, tisztességet és hálát adnak annak, a ki a királyiszékben ül, annak, a ki örökkön örökké él,

10 Leesik a huszonnégy Vén az elõtt, a ki a királyiszékben ül, és imádja azt, a ki örökkön örökké él, és az õ koronáit a királyiszék elé teszi, mondván:

11 Méltó vagy Uram, hogy végy dicsõséget és tisztességet és erõt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek.