1 En ces jours-là, il y avait avec Jésus une grande multitude de gens, et comme ils n'avaient rien à manger, il appela ses disciples, et leur dit:

2 J'ai compassion de ce peuple; car il y a déjà trois jours qu'ils ne me quittent point, et ils n'ont rien à manger.

3 Et si je les renvoie à jeun dans leurs maisons, les forces leur manqueront en chemin; car quelques-uns sont venus de loin.

4 Et ses disciples lui répondirent: D'où pourrait-on avoir des pains pour les rassasier dans ce désert?

5 Et il leur demanda: Combien avez-vous de pains?

6 Et ils dirent: Sept. Alors il commanda aux foules de s'asseoir à terre; et ayant pris les sept pains, et rendu grâces, il les rompit et les donna à ses disciples pour les distribuer; et ils les distribuèrent au peuple.

7 Ils avaient aussi quelques petits poissons; et Jésus, ayant rendu grâces, ordonna qu'on les leur présentât aussi.

8 Ils en mangèrent et furent rassasiés; et on remporta sept corbeilles pleines des morceaux qui étaient restés.

9 Or, ceux qui mangèrent étaient environ quatre mille; après quoi il les renvoya.

10 Puis entrant aussitôt dans la barque avec ses disciples, il alla aux quartiers de Dalmanutha.

11 Et il vint là des pharisiens, qui se mirent à disputer avec lui, lui demandant, en le tentant, un miracle du ciel.

12 Et Jésus, gémissant en son esprit, dit: Pourquoi cette race demande-t-elle un miracle? Je vous dis en vérité, qu'il ne lui en sera donné aucun.

13 Et les ayant laissés, il rentra dans la barque, et passa à l'autre bord.

14 Or, ils avaient oublié de prendre des pains, et n'en avaient qu'un avec eux dans la barque.

15 Et il leur fit cette défense: Gardez-vous avec soin du levain des pharisiens, et du levain d'Hérode.

16 Et ils raisonnaient entre eux, disant: C'est parce que nous n'avons point de pains.

17 Et Jésus, l'ayant connu, leur dit: Pourquoi raisonnez-vous sur ce que vous n'avez point de pains? N'entendez-vous et ne comprenez-vous point encore? Avez-vous toujours le cœur aveuglé?

18 Ayant des yeux, ne voyez-vous point? Ayant des oreilles, n'entendez-vous point? Et n'avez-vous point de mémoire?

19 Lorsque je rompis les cinq pains pour les cinq mille hommes, combien remportâtes-vous de paniers pleins de morceaux? Ils lui dirent: Douze.

20 Et lorsque je rompis les sept pains pour les quatre mille hommes, combien remportâtes-vous de corbeilles pleines de morceaux? Ils lui dirent: Sept.

21 Et il leur dit: Comment donc ne comprenez-vous point?

22 Et Jésus étant venu à Bethsaïda, on lui présenta un aveugle qu'on le pria de toucher.

23 Alors il prit l'aveugle par la main, et l'ayant mené hors du bourg, il lui mit de la salive sur les yeux, et lui ayant imposé les mains, il lui demanda s'il voyait quelque chose.

24 Et lui, ayant regardé, dit: Je vois marcher des hommes qui me paraissent comme des arbres.

25 Jésus lui mit encore les mains sur les yeux, et lui dit de regarder; et il fut guéri, et il les voyait tous distinctement.

26 Et il le renvoya dans sa maison, et lui dit: Ne rentre pas dans le bourg, et ne le dis à personne du bourg.

27 Et Jésus s'en alla avec ses disciples, dans les bourgs de Césarée de Philippe; et en chemin il interrogeait ses disciples, en disant: Qui dit-on que je suis?

28 Ils répondirent: Les uns disent que tu es Jean-Baptiste; et les autres, Élie; et les autres, l'un des prophètes.

29 Et il leur dit: Et vous, qui dites-vous que je suis? Pierre, répondant, lui dit: Tu es le Christ.

30 Et il leur défendit très sévèrement de dire cela de lui à personne.

31 Alors il commença à leur apprendre qu'il fallait que le Fils de l'homme souffrît beaucoup, et qu'il fût rejeté par les anciens, par les principaux sacrificateurs et par les scribes, et qu'il fût mis à mort, et qu'il ressuscitât trois jours après.

32 Et il tenait ces discours tout ouvertement. Alors Pierre le prenant avec lui, se mit à le censurer.

33 Mais Jésus se tournant et regardant ses disciples, censura Pierre et lui dit: Arrière de moi, Satan; car tes pensées ne sont pas aux choses de Dieu, mais à celles des hommes.

34 Et appelant le peuple avec ses disciples, il leur dit: Quiconque veut venir après moi, qu'il renonce à soi-même, qu'il se charge de sa croix, et qu'il me suive.

35 Car quiconque voudra sauver sa vie, la perdra; mais quiconque perdra sa vie à cause de moi et de l'Évangile, la sauvera.

36 Car que servirait-il à un homme de gagner tout le monde, s'il perdait son âme?

37 Ou que donnerait l'homme en échange de son âme?

38 Car quiconque aura eu honte de moi et de mes paroles, parmi cette race adultère et pécheresse, le Fils de l'homme aura aussi honte de lui, lorsqu'il viendra dans la gloire de son Père avec les saints anges.

1 Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniök, magához szólította Jézus az õ tanítványait, és monda nékik:

2 Szánakozom e sokaságon, mert immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit enniök;

3 És ha éhen bocsátom haza õket, kidõlnek az úton; mert némelyek õ közülök messzünnen jöttek.

4 Az õ tanítványai pedig felelének néki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában?

5 És megkérdé õket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét.

6 Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé, és adá az õ tanítványainak, hogy eléjök tegyék. És a sokaság elé tevék.

7 Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván mondá, hogy tegyék eléjök azokat is.

8 Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét kosárral.

9 Valának pedig a kik ettek mintegy négyezeren; és elbocsátá õket.

10 És azonnal a hajóba szálla tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére.

11 És kijövének a farizeusok, és kezdék õt faggatni, mennyei jelt kívánván tõle, hogy kísértsék õt.

12 Õ pedig lelkében felfohászkodván, monda: Miért kíván jelt ez a nemzetség? Bizony mondom néktek: Nem adatik jel ennek a nemzetségnek.

13 És ott hagyván õket, ismét hajóba szálla, és a túlsó partra méne.

14 De elfelejtének kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem vala velök több a hajóban.

15 És õ inti vala õket, mondván: Vigyázzatok, õrizkedjetek a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!

16 Ekkor egymás között tanakodván, mondának: Nincs kenyerünk.

17 Jézus pedig észrevévén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Még sem látjátok-é be és nem értitek-é? Mégis kemény-é a szívetek?

18 Szemeitek lévén, nem láttok-é? és füleitek lévén, nem hallotok-é? és nem emlékeztek-é?

19 Mikor az öt kenyeret megszegtem az ötezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Mondának néki: Tizenkettõt.

20 Mikor pedig a hetet a négyezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Azok pedig mondának: Hetet.

21 És monda nékik: Hogy nem értitek hát?

22 Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének hozzá és kérik vala õt, hogy illesse azt.

23 Õ pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeté õt a falun kívül; és a szemeibe köpvén és kezeit reá tévén, megkérdé õt, ha lát-é valamit?

24 Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat.

25 Azután kezeit ismét ráveté annak szemeire, és feltekintete véle. És megépüle, és látá messze és világosan mindent.

26 És haza küldé, mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban.

27 És elméne Jézus és az õ tanítványai Czézárea Filippi falvaiba; és útközben megkérdé az õ tanítványait, mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek?

28 Õk pedig felelének: Keresztelõ Jánosnak; és némelyek Illésnek; némelyek pedig egynek a próféták közül.

29 És õ monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus.

30 És rájok parancsola, hogy senkinek se szóljanak felõle.

31 És kezdé õket tanítani, hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektõl és a fõpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni.

32 És ezt nyilván mondja vala. Péter pedig magához vonván õt, kezdé dorgálni.

33 És õ megfordulván és az õ tanítványaira tekintvén, megfeddé Pétert, mondván: Távozz tõlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.

34 A sokaságot pedig az õ tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jõni, tagadja meg magát, és vegye fel az õ keresztjét, és kövessen engem.

35 Mert valaki meg akarja tartani az õ életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az õ életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt.

36 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?

37 Avagy mit adhat az ember váltságul az õ lelkéért?

38 Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bûnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljõ az õ Atyja dicsõségében a szent angyalokkal.