1 Dès qu'il fut jour, les principaux sacrificateurs, avec les anciens et les scribes, et tout le sanhédrin ayant délibéré, emmenèrent Jésus lié, et le livrèrent à Pilate.

2 Et Pilate lui demanda: Es-tu le roi des Juifs? Jésus lui répondit: Tu le dis.

3 Et les principaux sacrificateurs l'accusaient de plusieurs choses.

4 Mais Pilate l'interrogea encore et lui dit: Ne réponds-tu rien? Vois combien de choses ils avancent contre toi.

5 Mais Jésus ne répondit plus rien, de sorte que Pilate en était surpris.

6 Or, il avait coutume de relâcher, à chaque fête, celui des prisonniers que le peuple demandait.

7 Et il y avait en prison un nommé Barabbas avec ses complices qui avaient commis un meurtre dans une sédition.

8 Et le peuple se mit à demander, avec de grands cris, qu'il leur fît comme il leur avait toujours fait.

9 Pilate leur répondit: Voulez-vous que je vous relâche le roi des Juifs?

10 Car il savait que c'était par envie que les principaux sacrificateurs l'avaient livré.

11 Mais les principaux sacrificateurs incitèrent le peuple à demander qu'il leur relâchât plutôt Barabbas.

12 Et Pilate, reprenant la parole, leur dit: Que voulez-vous donc que je fasse de celui que vous appelez le roi des Juifs?

13 Et ils crièrent de nouveau: Crucifie-le.

14 Et Pilate leur dit: Mais quel mal a-t-il fait? Et ils crièrent encore plus fort: Crucifie-le.

15 Pilate donc, voulant contenter le peuple, leur relâcha Barabbas; et après avoir fait fouetter Jésus, il le livra pour être crucifié.

16 Alors les soldats l'emmenèrent dans l'intérieur du palais, c'est-à-dire au prétoire, et ils y assemblèrent toute la cohorte;

17 Et ils le revêtirent d'un manteau de pourpre, et lui mirent sur la tête une couronne d'épines qu'ils avaient tressées;

18 Et ils se mirent à le saluer, en disant: Salut, roi des Juifs!

19 Et ils lui frappaient la tête avec une canne, et ils crachaient contre lui, et se mettant à genoux, ils se prosternaient devant lui.

20 Après s'être moqués de lui, ils lui ôtèrent le manteau de pourpre, et lui ayant remis ses habits, ils l'emmenèrent pour le crucifier.

21 Et un certain homme de Cyrène, nommé Simon, père d'Alexandre et de Rufus, passant par là en revenant des champs, ils le contraignirent de porter la croix de Jésus.

22 Et ils le conduisirent au lieu appelé Golgotha, c'est-à-dire, la place du Crâne.

23 Et ils lui présentèrent à boire du vin mêlé avec de la myrrhe; mais il n'en but point.

24 Et après l'avoir crucifié, ils partagèrent ses habits, jetant le sort à qui en emporterait une part.

25 Il était la troisième heure quand ils le crucifièrent.

26 Et le sujet de sa condamnation était marqué par cet écriteau: LE ROI DES JUIFS.

27 Ils crucifièrent aussi avec lui deux brigands, l'un à sa droite, et l'autre à sa gauche.

28 Ainsi cette parole de l'Écriture fut accomplie: Il a été mis au rang des malfaiteurs.

29 Et ceux qui passaient par là lui disaient des outrages, hochant la tête et disant: Hé! toi, qui détruis le temple, et qui le rebâtis en trois jours;

30 Sauve-toi toi-même, et descends de la croix.

31 De même aussi les principaux sacrificateurs et les scribes disaient entre eux, en se moquant: Il a sauvé les autres, il ne peut se sauver lui-même.

32 Que le Christ, le roi d'Israël, descende maintenant de la croix, afin que nous le voyions, et que nous croyions. Et ceux qui étaient crucifiés avec lui, lui disaient aussi des outrages.

33 Quand vint la sixième heure, il y eut des ténèbres sur toute la terre, jusqu'à la neuvième heure.

34 Et à la neuvième heure Jésus s'écria d'une voix forte: Éloï, Éloï, lamma sabachthani? C'est-à-dire: Mon Dieu, mon Dieu, pourquoi m'as-tu abandonné?

35 Et quelques-uns de ceux qui étaient présents, l'ayant entendu, disaient: Voilà qu'il appelle Élie.

36 Et l'un d'eux courut, emplit une éponge de vinaigre, la mit au bout d'un roseau, et la lui présenta pour boire, en disant: Laissez; voyons si Élie viendra le descendre de la croix.

37 Alors Jésus, ayant jeté un grand cri, rendit l'esprit.

38 Et le voile du temple se déchira en deux, du haut en bas.

39 Et le centenier, qui était vis-à-vis de lui, voyant qu'il avait expiré en criant ainsi, dit: Cet homme était véritablement Fils de Dieu.

40 Il y avait aussi des femmes qui regardaient de loin, parmi lesquelles étaient Marie de Magdala, et Marie, mère de Jacques le petit et de Joses, et Salomé,

41 Qui le suivaient et le servaient lorsqu'il était en Galilée, et plusieurs autres qui étaient montées avec lui à Jérusalem.

42 Comme il était déjà tard, et que c'était le jour de la préparation, c'est-à-dire, la veille du sabbat,

43 Joseph d'Arimathée, conseiller fort considéré, qui attendait aussi le royaume de Dieu, vint avec hardiesse vers Pilate, et lui demanda le corps de Jésus.

44 Pilate s'étonna qu'il fût déjà mort; et ayant appelé le centenier, il lui demanda s'il y avait longtemps qu'il était mort.

45 Et l'ayant appris du centenier, il donna le corps à Joseph.

46 Et Joseph ayant acheté un linceul, le descendit de la croix, l'enveloppa dans ce linceul, et le mit dans un sépulcre qui était taillé dans le roc; et il roula une pierre à l'entrée du sépulcre.

47 Et Marie de Magdala et Marie, mère de Joses, regardaient où on le mettait.

1 És mindjárt reggel tanácsot tartván a fõpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak.

2 És megkérdé õt Pilátus: Te vagy-é a zsidók királya? Õ pedig felelvén, monda néki: Te mondod.

3 És erõsen vádolják vala õt a fõpapok.

4 Pilátus pedig ismét megkérdé õt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!

5 Jézus pedig semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék.

6 Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának.

7 Vala pedig egy Barabbás nevû, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el.

8 És a sokaság kiáltván, kezdé kérni [Pilátust] arra, a mit mindenkor megtesz vala nékik.

9 Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?

10 Mert tudja vala, hogy irígységbõl adták õt kézbe a fõpapok.

11 A fõpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik.

12 Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, a kit a zsidók királyának mondotok?

13 És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg õt!

14 Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg õt!

15 Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék.

16 A vitézek pedig elvivék õt az udvar belsõ részébe, a mi az õrház; és összehívák az egész csapatot.

17 És bíborba öltözteték õt, és tövisbõl font koszorút tevének a fejére,

18 És elkezdék õt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya!

19 És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala õt, és térdet hajtva tisztelik vala õt.

20 Mikor pedig kicsúfolták õt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék õt, hogy megfeszítsék.

21 És kényszerítének egy mellettök elmenõt, bizonyos czirénei Simont, a ki a mezõrõl jõ vala, Alekszándernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az õ keresztjét.

22 És vivék õt a Golgotha [nevû] helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye.

23 És mirhás bort adnak vala néki inni; de õ nem fogadá el.

24 És megfeszítvén õt, eloszták az õ ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon.

25 Vala pedig három óra, mikor megfeszíték õt.

26 Az õ kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya.

27 Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felõl.

28 És beteljesedék az írás, a mely [azt] mondja: És a bûnösök közé számláltaték.

29 Az arra menõk pedig szidalmazzák vala õt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted;

30 Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztrõl!

31 Hasonlóképen pedig a fõpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.

32 A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztrõl, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala õt.

33 Mikor pedig hat óra lõn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.

34 És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?

35 Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.

36 Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tûzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljõ- é Illés, hogy levegye õt.

37 Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.

38 És a templom kárpítja fölétõl aljáig ketté hasada.

39 Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!

40 Valának pedig asszonyok is, a kik távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,

41 A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala õt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.

42 És mikor immár este lõn, mivelhogy péntek vala, azaz szombat elõtt való nap,

43 Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét.

44 Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tõle, ha régen halt-é meg?

45 És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek.

46 Õ pedig gyolcsot vásárolván, és levévén õt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, a mely kõsziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára.

47 Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé [anyja,] nézik vala, hová helyezék.