1 Jésus entra une autre fois dans la synagogue, et il y avait là un homme qui avait une main sèche.

2 Et ils l'observaient, pour voir s'il le guérirait le jour du sabbat, afin de l'accuser.

3 Alors il dit à l'homme qui avait la main sèche: Tiens-toi là au milieu.

4 Puis il leur dit: Est-il permis de faire du bien dans les jours de sabbat, ou de faire du mal? de sauver une personne, ou de la laisser périr? Et ils se turent.

5 Alors, les regardant avec indignation, et étant affligé de l'endurcissement de leur cœur, il dit à cet homme: Étends ta main. Et il l'étendit, et sa main devint saine comme l'autre.

6 Et les pharisiens étant sortis, tinrent aussitôt conseil avec les hérodiens contre lui, pour le faire périr.

7 Alors Jésus se retira avec ses disciples vers la mer, et une grande multitude le suivait de la Galilée, de la Judée,

8 De Jérusalem, de l'Idumée et d'au-delà du Jourdain. Et ceux des environs de Tyr et de Sidon, ayant entendu parler des grandes choses qu'il faisait, vinrent aussi vers lui en grand nombre.

9 Et il dit à ses disciples qu'il y eût une petite barque toute prête auprès de lui, à cause de la multitude, de peur qu'elle ne le pressât trop.

10 Car il en avait guéri plusieurs, de sorte que tous ceux qui avaient des maladies se jetaient sur lui pour le toucher.

11 Et quand les esprits immondes le voyaient, ils se prosternaient devant lui et s'écriaient: Tu es le Fils de Dieu!

12 Mais il leur défendait, avec menace, de le faire connaître.

13 Il monta ensuite sur la montagne, et appela ceux qu'il jugea à propos, et ils vinrent à lui.

14 Et il en établit douze pour être avec lui, pour les envoyer prêcher,

15 Et pour avoir la puissance de guérir les malades et de chasser les démons.

16 C'était Simon, auquel il donna le nom de Pierre;

17 Puis Jacques fils de Zébédée, et Jean frère de Jacques, auxquels il donna le nom de Boanerges, c'est-à-dire, enfants du tonnerre;

18 Et André, Philippe, Barthélemi, Matthieu, Thomas, Jacques fils d'Alphée, Thaddée, Simon le Cananite,

19 Et Judas l'Iscariote, qui fut celui qui le trahit.

20 Puis ils retournèrent à la maison; et une multitude s'y assembla encore, de sorte qu'ils ne pouvaient pas même prendre leur repas.

21 Ses parents l'ayant appris, sortirent pour le prendre; car on disait: Il est hors de sens.

22 Et les scribes qui étaient descendus de Jérusalem, disaient: Il est possédé de Béelzébul, et il chasse les démons par le prince des démons.

23 Mais Jésus, les ayant appelés, leur dit par des similitudes: Comment Satan peut-il chasser Satan?

24 Car si un royaume est divisé contre lui-même, ce royaume-là ne saurait subsister;

25 Et si une maison est divisée contre elle-même, cette maison-là ne saurait subsister;

26 De même, si Satan s'élève contre lui-même et est divisé, il ne peut subsister; mais il prend fin.

27 Personne ne peut entrer dans la maison d'un homme fort et piller son bien, s'il n'a auparavant lié cet homme fort; et alors il pillera sa maison.

28 Je vous dis en vérité, que toutes sortes de péchés seront pardonnés aux enfants des hommes, ainsi que les blasphèmes par lesquels ils auront blasphémé;

29 Mais quiconque aura blasphémé contre le Saint-Esprit, n'en obtiendra jamais le pardon; mais il sera sujet à une condamnation éternelle.

30 Jésus parla ainsi, parce qu'ils disaient: Il est possédé d'un esprit immonde.

31 Ses frères et sa mère arrivèrent donc, et se tenant dehors ils l'envoyèrent appeler; et la multitude était assise autour de lui.

32 Et on lui dit: Voilà, ta mère et tes frères sont là dehors, qui te demandent.

33 Mais il répondit: Qui est ma mère, ou qui sont mes frères?

34 Et jetant les yeux sur ceux qui étaient autour de lui, il dit: Voici ma mère et mes frères.

35 Car quiconque fera la volonté de Dieu, celui-là est mon frère, et ma sœur et ma mère.

1 És ismét beméne a zsinagógába, és vala ott egy megszáradt kezû ember.

2 És lesik vala õt, hogy meggyógyítja-é szombatnapon; hogy vádolhassák õt.

3 Akkor monda a megszáradt kezû embernek: Állj elõ a középre.

4 Azoknak pedig monda: Szabad-é szombatnapon jót vagy rosszat tenni? lelket menteni, vagy kioltani? De azok hallgatnak vala.

5 Õ pedig elnézvén õket haraggal, bánkódván szívök keménysége miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult a keze és éppé lõn, mint a másik.

6 Akkor a farizeusok kimenvén, a Heródes pártiakkal mindjárt tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék õt.

7 Jézus pedig elméne tanítványaival a tenger mellé; és nagy sokaság követé õt Galileából és Júdeából,

8 És Jeruzsálembõl és Idumeából és a Jordánon túlról; és a Tirus és a Sidon környékiek is, a mikor hallották, hogy miket mível vala, nagy sokasággal jövének õ hozzá.

9 És megmondá tanítványainak, hogy egy kis hajót tartsanak néki készen, a sokaság miatt, hogy ne szorongassák õt.

10 Mert sokakat meggyógyított, úgy hogy a kiknek valami bajuk volt, reá rohanának, hogy illethessék õt.

11 A tisztátalan lelkek is, mikor meglátták vala õt, leborulának elõtte, és kiáltának, mondván: Te vagy az Istennek a Fia.

12 Õ pedig erõsen fenyegeti vala õket, hogy õt ki ne jelentsék.

13 Azután felméne a hegyre, és magához szólítá, a kiket akar vala; és hozzá menének.

14 És választa tizenkettõt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje õket prédikálni,

15 És hatalmuk legyen a betegeket gyógyítani és az ördögöket kiûzni:

16 Simont, a kinek Péter nevet ada;

17 És Jakabot a Zebedeus fiát és Jánost a Jakab testvérét; és Boanerges nevet ada nékik, a mely azt teszi: mennydörgés fiai;

18 És Andrást és Filepet, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot az Alfeus fiát, Taddeust és a kananeai Simont,

19 És Iskáriótes Júdást, a ki el is árulta õt.

20 Azután haza térének. És ismét egybegyûle a sokaság, annyira, hogy még nem is ehetének.

21 A mint az övéi ezt meghallák, eljövének, hogy megfogják õt; mert azt mondják vala, hogy magán kívül van.

22 Az írástudók pedig, a kik Jeruzsálembõl jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által ûzi ki az ördögöket.

23 Õ pedig magához híván azokat, példázatokban monda nékik: Sátán miként tud Sátánt kiûzni?

24 És ha egy ország önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az az ország.

25 És ha egy ház önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az a ház.

26 És ha a Sátán önmaga ellen támadt és meghasonlott, nem maradhat meg, hanem vége van.

27 Nem rabolhatja el senki az erõsnek kincseit, bemenvén annak házába, hanemha elébb az erõset megkötözi és azután rabolja ki annak házát.

28 Bizony mondom néktek, hogy minden bûn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, a melyekkel káromlanak:

29 De a ki a Szent Lélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó;

30 Mivelhogy ezt mondják vala: Tisztátalan lélek van benne.

31 És megérkezének az õ testvérei és az õ anyja, és kívül megállva, beküldének hozzá, hivatván õt.

32 Körülötte pedig sokaság ül vala; és mondának néki: Ímé a te anyád és a te testvéreid ott künn keresnek téged.

33 Õ pedig felele nékik, mondván: Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim?

34 Azután elnézvén köröskörül a körülötte ülõkön, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim.

35 Mert a ki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nõtestvérem és az én anyám.