1 Il leur dit aussi: Je vous dis en vérité, qu'il y en a quelques-uns de ceux qui sont ici présents, qui ne mourront point, qu'ils n'aient vu le royaume de Dieu venir avec puissance.

2 Six jours après, Jésus prit avec lui Pierre, Jacques et Jean, et les mena seuls à part sur une haute montagne; et il fut transfiguré en leur présence.

3 Et ses vêtements devinrent resplendissants, blancs comme la neige et tels qu'il n'y a point de foulon sur la terre qui pût ainsi blanchir.

4 Et ils virent paraître Moïse et Élie, qui s'entretenaient avec Jésus.

5 Alors Pierre, prenant la parole, dit à Jésus: Maître, il est bon que nous demeurions ici; faisons donc trois tentes, une pour toi, une pour Moïse, et une pour Élie.

6 Car il ne savait pas ce qu'il disait, parce qu'ils étaient effrayés.

7 Et il vint une nuée qui les couvrit; et une voix sortit de la nuée, qui dit: C'est ici mon Fils bien-aimé, écoutez-le.

8 Et soudain les disciples, ayant regardé autour d'eux, ne virent plus personne que Jésus seul avec eux.

9 Et comme ils descendaient de la montagne, il leur défendit de dire à personne ce qu'ils avaient vu, jusqu'à ce que le Fils de l'homme fût ressuscité des morts.

10 Et ils retinrent cette parole, se demandant les uns aux autres ce que voulait dire, ressusciter des morts.

11 Et ils l'interrogeaient, en disant: Pourquoi les scribes disent-ils qu'il faut qu'Élie vienne premièrement?

12 Il leur répondit: Il est vrai qu'Élie doit venir premièrement et rétablir toutes choses; et que le Fils de l'homme, selon qu'il est écrit de lui, doit souffrir beaucoup, et être méprisé.

13 Mais je vous dis qu'Élie est venu, et qu'ils lui ont fait tout ce qu'ils ont voulu, comme il est écrit de lui.

14 Et étant venu vers les autres disciples, il vit une grande foule autour d'eux, et des scribes qui disputaient avec eux.

15 Et dès que toute cette foule le vit, elle fut saisie d'étonnement, et étant accourus ils le saluèrent.

16 Alors il demanda aux scribes: De quoi disputez-vous avec eux?

17 Et un homme de la foule, prenant la parole, dit: Maître, je t'ai amené mon fils qui est possédé d'un esprit muet.

18 En quelque lieu qu'il le saisisse, il le déchire; et il écume, il grince les dents, et se dessèche; et j'ai prié tes disciples de le chasser; mais ils ne l'ont pu.

19 Alors Jésus leur répondit: O race incrédule, jusqu'à quand serai-je avec vous? jusqu'à quand vous supporterai-je? Amenez-le-moi.

20 Ils le lui amenèrent donc; et dès qu'il vit Jésus, l'esprit l'agita avec violence, et il tomba par terre, et se roulait en écumant.

21 Alors Jésus demanda à son père: Combien y a-t-il de temps que ceci lui arrive? Le père dit: Dès son enfance.

22 Et l'esprit l'a souvent jeté dans le feu et dans l'eau, pour le faire périr; mais si tu y peux quelque chose, aide-nous et aie compassion de nous.

23 Jésus lui dit: Si tu peux croire, toutes choses sont possibles pour celui qui croit.

24 Aussitôt le père de l'enfant s'écriant, dit avec larmes: Je crois, Seigneur, aide-moi dans mon incrédulité.

25 Et Jésus voyant que le peuple accourait en foule, reprit sévèrement l'esprit immonde et lui dit: Esprit muet et sourd, je te l'ordonne, moi, sors de cet enfant, et ne rentre plus en lui.

26 Et l'esprit sortit en jetant un grand cri et en l'agitant avec violence; et l'enfant devint comme mort, de sorte que plusieurs disaient: Il est mort.

27 Mais Jésus, l'ayant pris par la main, le fit lever; et il se tint debout.

28 Lorsque Jésus fut entré dans la maison, ses disciples lui demandèrent en particulier: Pourquoi n'avons-nous pas pu chasser ce démon?

29 Et il leur répondit: Cette espèce de démons ne peut sortir que par la prière et le jeûne.

30 Puis étant partis de là, ils traversèrent la Galilée; et Jésus ne voulut pas que personne le sût.

31 Cependant il instruisait ses disciples, et il leur disait: Le Fils de l'homme va être livré entre les mains des hommes, et ils le feront mourir; mais après avoir été mis à mort, il ressuscitera le troisième jour.

32 Mais ils ne comprenaient point ce discours; et ils craignaient de l'interroger.

33 Il vint ensuite à Capernaüm; et étant dans la maison, il leur demanda: De quoi discouriez-vous ensemble en chemin?

34 Et ils se turent; car ils avaient disputé en chemin, sur celui qui serait le plus grand.

35 Et s'étant assis, il appela les douze et leur dit: Si quelqu'un veut être le premier, il sera le dernier de tous et le serviteur de tous.

36 Et ayant pris un petit enfant, il le mit au milieu d'eux; et le tenant entre ses bras, il leur dit:

37 Quiconque reçoit un de ces petits enfants à cause de mon nom, me reçoit; et quiconque me reçoit, ce n'est pas moi qu'il reçoit, mais celui qui m'a envoyé.

38 Alors Jean, prenant la parole, lui dit: Maître, nous avons vu quelqu'un chasser les démons en ton nom et qui ne nous suit pas, et nous nous y sommes opposés, parce qu'il ne nous suit pas.

39 Mais Jésus dit: Ne vous y opposez point; car il n'y a personne qui fasse des miracles en mon nom, et qui puisse aussitôt parler mal de moi.

40 Car celui qui n'est pas contre nous, est pour nous.

41 Et quiconque vous donnera un verre d'eau en mon nom, parce que vous appartenez à Christ, je vous dis en vérité, qu'il ne perdra pas sa récompense;

42 Mais quiconque scandalisera l'un de ces petits qui croient en moi, il vaudrait mieux pour lui qu'on lui mît une meule au cou, et qu'on le jetât dans la mer.

43 Que si ta main te fait tomber, coupe-la; il vaut mieux pour toi que tu entres dans la vie, n'ayant qu'une main, que d'avoir deux mains, et d'aller dans la géhenne, au feu qui ne s'éteint point,

44 Où leur ver ne meurt point, et où le feu ne s'éteint point.

45 Et si ton pied te fait tomber, coupe-le; il vaut mieux pour toi que tu entres dans la vie, n'ayant qu'un pied, que d'avoir deux pieds, et d'être jeté dans la géhenne, dans le feu qui ne s'éteint point,

46 Où leur ver ne meurt point, et où le feu ne s'éteint point.

47 Et si ton œil te fait tomber, arrache-le; il vaut mieux pour toi que tu entres dans le royaume de Dieu, n'ayant qu'un œil, que d'avoir deux yeux, et d'être jeté dans la géhenne de feu;

48 Où leur ver ne meurt point, et où le feu ne s'éteint point.

49 Car chacun sera salé de feu; et toute oblation sera salée de sel.

50 C'est une bonne chose que le sel; mais si le sel perd sa saveur, avec quoi la lui rendra-t-on?

51 Ayez du sel en vous-mêmes, et soyez en paix entre vous.

1 Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, a kik nem kóstolnak addig halált, a míg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.

2 És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé õket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék elõttük;

3 És a ruhája fényes lõn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestõ e földön nem fehéríthet.

4 És megjelenék nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal.

5 Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lenni: csináljunk azért három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.

6 De nem tudja vala mit beszél, mivelhogy megrémülének.

7 És felhõ támada, mely õket befogá, és a felhõbõl szózat jöve, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; õt hallgassátok.

8 És mikor nagyhirtelen körültekintének, senkit sem látának többé maguk körül, egyedül a Jézust.

9 Mikor pedig a hegyrõl leszállának, megparancsolá nékik, hogy senkinek se beszéljék el, a mit láttak vala, csak a mikor az embernek Fia a halálból feltámad.

10 És ezt a szót megtarták magukban, tudakozván egymás között, mit tesz a halálból feltámadni?

11 És megkérdezék õt, mondván: Miért mondják az írástudók, hogy elõbb Illésnek kell eljõnie?

12 Õ pedig felelvén, monda nékik: Illés ugyan elõbb eljövén helyre állít mindent; de hogyan van az embernek Fiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie?

13 De mondom néktek, hogy Illés is eljött, és azt cselekedték vele, a mit akartak, a mint meg van írva õ felõle.

14 És mikor a tanítványokhoz ment vala, nagy sokaságot láta körülöttök, és írástudókat, a kik azokkal versengenek vala.

15 És az egész sokaság meglátván õt, azonnal elálmélkodék, és hozzásietvén köszönté õt.

16 Õ pedig megkérdezé az írástudókat: Mit versengetek ezekkel?

17 És felelvén egy a sokaságból, monda: Mester, ide hoztam hozzád az én fiamat, a kiben néma lélek van.

18 És a hol csak elõfogja, szaggatja õt; õ pedig tajtékot túr, a fogát csikorgatja, és elfonnyad. Mondám hát tanítványaidnak, hogy ûzzék ki azt, de nem tudták.

19 Õ pedig felelvén néki, monda: Óh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok õt hozzám.

20 És hozzá vivék azt; és mihelyt õ meglátta azt, a lélek azonnal szaggatá azt; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng vala.

21 És megkérdezé az atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig monda: Gyermeksége óta.

22 És gyakorta veté õt tûzbe is, vízbe is, hogy elveszítse õt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk.

23 Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívõnek.

24 A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek.

25 Jézus pedig mikor látta vala, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálá a tisztátalan lelket, mondván néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belõle, és többé belé ne menj!

26 És kiáltás és erõs szaggatás között kiméne; az pedig olyan lõn, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondják vala, hogy meghalt.

27 Jézus pedig megfogván kezét, fölemelé; és az fölkele.

28 Mikor pedig bement vala a házba, tanítványai megkérdezék õt külön: Mi miért nem ûzhettük ki azt?

29 Õ pedig monda nékik: Ez a faj semmivel sem ûzhetõ ki, csupán könyörgéssel és bõjtöléssel.

30 És onnét kimenvén, Galileán mennek vala át; és nem akará, hogy valaki megtudja.

31 Mert tanítja vala tanítványait, és ezt mondja vala nékik: Az embernek Fia az emberek kezébe adatik, és megölik õt; de ha megölték, harmadnapra föltámad.

32 De õk nem értik vala e mondást, és féltek õt megkérdezni.

33 És elméne Kapernaumba. És odahaza megkérdezé õket: Mi felett vetekedtetek egymással az úton?

34 De õk hallgatának, mert egymás között a felett vetekedtek vala az úton, ki a nagyobb?

35 És leülvén, odaszólítá a tizenkettõt, és monda nékik: Ha valaki elsõ akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája.

36 És elõfogván egy gyermeket, közéjök állatá azt; és ölébe vévén azt, monda nékik:

37 A ki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be; és a ki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, a ki engem elbocsátott.

38 János pedig felele néki, mondván: Mester, látánk valakit, a ki a te neveddel ördögöket ûz, a ki nem követ minket; és eltiltók õt, mivelhogy nem követ minket.

39 Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el õt; mert senki sincs, a ki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felõlem.

40 Mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van.

41 Mert a ki innotok ád egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti az õ jutalmát.

42 A ki pedig megbotránkoztat egyet ama kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik.

43 És ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tûzre.

44 A hol az õ férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.

45 És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tûzre.

46 A hol az õ férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.

47 És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára.

48 A hol az õ férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.

49 Mert mindenki tûzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg.

50 Jó a só: de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt néki? Legyen bennetek só, és legyetek békében egymással.