1 Une bonne réputation vaut mieux que le bon parfum; et le jour de la mort, que le jour de la naissance.

2 Mieux vaut aller dans une maison de deuil, que d'aller dans une maison de festin; car là est la fin de tout homme, et celui qui vit met cela dans son cœur.

3 Mieux vaut la tristesse que le rire; car, par la tristesse du visage, le cœur devient joyeux.

4 Le cœur des sages est dans la maison de deuil; mais le cœur des insensés est dans la maison de joie.

5 Mieux vaux entendre la répréhension du sage, que d'entendre la chanson des insensés.

6 Car tel qu'est le bruit des épines sous la chaudière, tel est le rire de l'insensé. Cela aussi est une vanité.

7 Certainement l'oppression peut faire perdre le sens au sage; et le présent corrompt le cœur.

8 Mieux vaut la fin d'une chose que son commencement; mieux vaut un esprit patient qu'un esprit hautain.

9 Ne te hâte point dans ton esprit de t'irriter; car l'irritation repose dans le sein des insensés.

10 Ne dis point: D'où vient que les jours passés étaient meilleurs que ceux-ci? Car ce n'est point par sagesse que tu t'enquiers de cela.

11 La sagesse est aussi bonne qu'un héritage; elle est un avantage pour ceux qui voient le soleil.

12 Car on est à couvert à l'ombre de la sagesse et à l'ombre de l'argent; mais la science a cet avantage, que la sagesse fait vivre celui qui la possède.

13 Regarde l'œuvre de Dieu; car qui peut redresser ce qu'il aura courbé?

14 Au jour de la prospérité, sois joyeux; et au jour de l'adversité, prends-y garde; aussi Dieu a fait l'un comme l'autre, afin que l'homme ne trouve rien de ce qui sera après lui.

15 J'ai vu tout ceci pendant les jours de ma vanité. Il y a tel juste qui périt dans sa justice, et il y a tel méchant qui prolonge ses jours dans sa méchanceté.

16 Ne sois pas juste à l'excès, et ne te fais pas trop sage; pourquoi te perdrais-tu?

17 Ne sois pas méchant à l'excès, et ne sois point insensé; pourquoi mourrais-tu avant ton temps?

18 Il est bon que tu retiennes ceci, et que tu ne négliges pas cela; car celui qui craint Dieu, sort de toutes ces choses.

19 La sagesse donne plus de force au sage que dix gouverneurs qui seraient dans une ville.

20 Certainement il n'y a point d'homme juste sur la terre, qui fasse le bien et qui ne pèche point.

21 Aussi ne fais point attention à toutes les paroles qu'on dira, de peur que tu n'entendes ton serviteur parler mal de toi.

22 Car ton cœur a reconnu bien des fois que toi aussi tu as mal parlé des autres.

23 J'ai éprouvé tout cela par la sagesse; et j'ai dit: J'acquerrai de la sagesse; mais elle s'est éloignée de moi.

24 Ce qui est loin, ce qui est profond, profond, qui peut l'atteindre?

25 J'ai appliqué mon cœur à connaître, à sonder et à chercher la sagesse et la raison de tout, et à connaître la méchanceté de la folie, et la sottise de la déraison.

26 Et j'ai trouvé plus amère que la mort, la femme dont le cœur est un piège et un filet, et dont les mains sont des liens; celui qui est agréable à Dieu lui échappera; mais le pécheur sera pris par elle.

27 Voici, dit l'Ecclésiaste, ce que j'ai trouvé, en examinant les choses une à une pour en trouver la raison.

28 Voici ce que mon âme cherche encore, mais que je n'ai point trouvé. J'ai trouvé un homme entre mille; mais je n'ai pas trouvé une femme entre elles toutes.

29 Seulement voici ce que j'ai trouvé: c'est que Dieu a fait l'homme droit; mais ils ont cherché beaucoup de discours.

1 Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az õ születésének napjánál.

2 Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élõ ember megemlékezik arról.

3 Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív.

4 A bölcseknek elméje a siralmas házban [van], a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában.

5 Jobb a bölcsnek dorgálását hallani, hogynem valaki hallja a bolondoknak éneklését.

6 Mert olyan a bolondnak nevetése, mint a tövisnek ropogása a fazék alatt; ez is hiábavalóság!

7 Mert a zsarolás megbolondítja a bölcs [embert] is, és az elmét elveszti az ajándék.

8 Jobb akármi dolognak vége annak kezdetinél; jobb a tûrõ, hogynem a kevély.

9 Ne légy hirtelen a lelkedben a haragra; mert a harag a bolondok kebelében nyugszik.

10 Ne mondd ezt: mi az oka, hogy a régi napok jobbak voltak ezeknél? mert nem bölcseségbõl származik az ilyen kérdés.

11 Jó a bölcseség az örökséggel, és elõmenetelökre van az [embereknek], a kik a napot látják.

12 Mert a bölcseségnek árnyéka alatt, [és] a gazdagságnak árnyéka alatt [egyformán nyugszik az ember!] de a tudomány hasznosb, mivelhogy a bölcseség életet ád az õ urainak.

13 Tekintsd meg az Istennek cselekedetit; mert kicsoda teheti egyenessé, a mit õ görbévé tett?

14 A jó szerencsének idején élj a jóval; a gonosz szerencsének idején pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, épen úgy, mint azt, Isten szerzette, a végre, hogy az ember semmit [abból] eszébe ne vegyen, [a mi] reá következik.

15 Mindent láttam az én hiábavalóságomnak napjain: van oly igaz, a ki az õ igazságában elvész; és van gonosz ember, a ki [az õ életének napjait] meghosszabbítja az õ gonoszságában.

16 Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet?

17 Ne légy felettébb gonosz, és ne légy balgatag; miért halnál meg idõd elõtt?

18 Jobb, hogy ezt megfogd, és amattól is a te kezedet meg ne vond; mert a ki az Istent féli, mind ezektõl megszabadul!

19 A bölcseség megerõsíti a bölcset inkább, mint tíz hatalmas, a kik a városban vannak.

20 Mert nincs egy igaz ember is a földön, a ki jót cselekednék és nem vétkeznék.

21 Ne figyelmezz minden beszédre, melyet mondanak, hogy meg ne halld szolgádat, hogy átkoz téged.

22 Mert sok esetben tudja a te lelked is, hogy te is gonoszt mondottál egyebeknek.

23 Mind ezeket megpróbáltam az én bölcseségem által. [Mikor] azt gondolám, [hogy] bölcs vagyok, én tõlem a [bölcseség] távol vala.

24 Felette igen messze van, a mi van, és felette mélységes; kicsoda tudhatja meg azt?

25 Fordítám én magamat és az én szívemet a bölcseségnek és az okoskodásnak tudására, kutatására és keresésére; azonképen hogy megtudjam a bolondságnak gonoszságát, és a tévelygésnek balgatagságát.

26 És találtam [egy dolgot,] mely keservesb a halálnál; tudniillik az olyan asszonyt, a kinek a szíve olyan, mint a tõr és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. A ki Isten elõtt kedves, megszabadul attól; a bûnös pedig megfogattatik attól.

27 Lásd, ezt találtam, azt mondja a prédikátor; mikor gyakorta nagy szorgalmassággal keresém a megfejtést,

28 A mit az én lelkem folyton keresett, és nem találtam. Ezer közül egy embert találtam; de asszonyt mind ezekben nem találtam.

29 Hanem lásd, ezt találtam, hogy az Isten teremtette az embert igaznak; õk pedig kerestek sok kigondolást.