1 La parole de l'Éternel me fut adressée, en ces termes:

2 Fils de l'homme, dis au prince de Tyr: Ainsi a dit le Seigneur, l'Éternel: Parce que ton cœur s'est élevé et que tu as dit: Je suis Dieu; je suis assis sur un trône de dieux au sein des mers, quoique tu ne sois qu'un homme et non pas Dieu; parce que tu penses être un dieu,

3 Certes, tu es plus sage que Daniel, aucun mystère n'est obscur pour toi;

4 Tu t'es acquis de la puissance par ta sagesse et par ton intelligence; tu as amassé de l'or et de l'argent dans tes trésors;

5 Tu as accru ta puissance par la grandeur de ta sagesse dans ton commerce, et à cause de ta puissance ton cœur s'est élevé;

6 A cause de cela, ainsi a dit le Seigneur, l'Éternel:

7 Parce que tu penses être un dieu, à cause de cela, voici, je vais faire venir contre toi des étrangers, les plus violents d'entre les peuples, qui tireront leurs épées contre ton éclatante sagesse, et souilleront ta beauté.

8 Ils te précipiteront dans la fosse, et tu mourras, comme meurent les blessés à mort, au milieu des mers.

10 Tu mourras de la mort des incirconcis, par la main des étrangers; car moi j'ai parlé, dit le Seigneur, l'Éternel.

11 La parole de l'Éternel me fut adressée en ces termes:

12 Fils de l'homme, prononce une complainte sur le roi de Tyr, et dis- lui: Ainsi a dit le Seigneur, l'Éternel: Tu étais le couronnement de l'édifice, plein de sagesse, parfait en beauté;

13 Tu te trouvais dans l'Éden, le jardin de Dieu; tu étais couvert de pierres précieuses de toutes sortes, la sardoine, la topaze, la calcédoine, le chrysolithe, l'onyx, le jaspe, le saphir, l'escarboucle, l'émeraude et l'or. Les tambours et les flûtes étaient à ton service, préparés pour le jour où tu fus créé.

14 Je t'avais établi comme chérubin protecteur, aux ailes déployées; tu étais sur la sainte montagne de Dieu; tu marchais au milieu des pierres de feu.

15 Tu fus intègre dans tes voies depuis le jour où tu fus créé, jusqu'à ce que l'iniquité ait été trouvée en toi.

16 Au milieu de ton riche commerce, ton cœur s'est rempli de violence, et tu devins coupable; je te précipiterai de la montagne de Dieu; je te détruirai, ô chérubin protecteur, du milieu des pierres de feu!

17 Ton cœur s'est élevé à cause de ta beauté, et tu as corrompu ta sagesse par ton éclat; je te jetterai par terre, je te donnerai en spectacle aux rois, pour qu'ils te regardent.

18 Tu as profané tes sanctuaires par la multitude de tes iniquités, par l'injustice de ton trafic; je ferai surgir de ton sein un feu qui te consumera, et je te réduirai en cendre par toute la terre, en la présence de tous ceux qui te regardent.

19 Tous ceux qui te connaissent parmi les peuples seront frappés de stupeur à ton sujet; tu seras un sujet d'épouvante, et tu ne seras plus jamais!

20 La parole de l'Éternel me fut adressée, en ces mots:

21 Fils de l'homme, tourne ta face vers Sidon, et prophétise contre elle.

22 Dis: Ainsi a dit le Seigneur, l'Éternel: Voici, j'en veux à toi, Sidon, et je me glorifierai au milieu de toi; et l'on saura que je suis l'Éternel, lorsque j'exercerai mes jugements contre elle, et que j'y manifesterai ma sainteté.

23 J'enverrai la peste dans son sein, le sang dans ses rues; les blessés à mort tomberont au milieu d'elle, par l'épée qui la frappera de toute part, et ils sauront que je suis l'Éternel.

24 Et elle ne sera plus pour la maison d'Israël une ronce piquante, ni une épine qui blesse, parmi ceux qui l'entourent et la méprisent; et ils sauront que je suis le Seigneur, l'Éternel.

25 Ainsi a dit le Seigneur, l'Éternel: Quand j'aurai rassemblé la maison d'Israël du milieu des peuples où ils sont dispersés, je manifesterai en eux ma sainteté aux yeux des nations,

26 Et ils habiteront leur pays que j'ai donné à mon serviteur Jacob. Ils y habiteront en sécurité; ils bâtiront des maisons et planteront des vignes; ils demeureront en sécurité, quand j'aurai exercé des jugements contre ceux qui les méprisent à l'entour; et ils sauront que je suis l'Éternel leur Dieu.

1 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

2 Embernek fia! mondjad Tírus fejedelmének: Ezt mondja az Úr Isten: Mivelhogy felfuvalkodott szíved és ezt mondtad: Isten vagyok én, Isten székében ülök a tengerek szívében, holott csak ember vagy és nem Isten, mégis olylyá tevéd szíved, minõ az Isten szíve,

3 Lám, hát bölcsebb volnál te Dánielnél! Semmi elrejtett dolog nem homályos néked!

4 Bölcseségeddel és értelmeddel gyûjtöttél magadnak gazdagságot, s gyûjtöttél aranyat s ezüstöt kincses házaidba.

5 Bölcseségednek nagy voltával kereskedésed közben megsokasítád gazdagságodat, és felfuvalkodott szíved gazdagságod miatt.

6 Ezokáért így szól az Úr Isten: Mivel olylyá tevéd szíved, minõ az Isten szíve:

7 Azért ímé, hozok reád idegeneket, a nemzetek legkegyetlenebbjeit, és kivonszák fegyvereiket bölcseséged szépsége ellen, és megfertéztetik fényességedet.

8 A sírgödörbe szállítnak alá, s meghalsz a megölettek halálával a tengerek szívében.

9 Vajjon mondván mondod-é megölõd elõtt: Isten vagyok én? holott ember vagy és nem Isten a téged átütõnek kezében!

10 Körülmetéletlenek halálával halsz meg, idegeneknek keze által. Mert én szóltam, ezt mondja az Úr Isten.

11 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

12 Embernek fia! kezdj gyászéneket Tírus királyáról, és mondd néki: Így szól az Úr Isten: Te valál az arányosság pecsétgyûrûje, teljes bölcseséggel, tökéletes szépségben.

13 Édenben, Isten kertjében voltál; rakva valál mindenféle drágakövekkel: karniollal, topázzal és jáspissal, társiskõvel és onixxal, berillussal, zafirral, gránáttal és smaragddal; [és ]karikáid mesterkézzel és mélyedéseid aranyból készültek ama napon, melyen teremtetél.

14 Valál felkent oltalmazó Kérub; és [úgy] állattalak téged, hogy Isten szent hegyén valál, tüzes kövek közt jártál.

15 Feddhetetlen valál útaidban attól a naptól fogva, melyen teremtetél, míg gonoszság nem találtaték benned.

16 Kereskedésed bõsége miatt belsõd erõszakossággal telt meg és vétkezél; azért levetélek téged az Isten hegyérõl, és elvesztélek, te oltalmazó Kérub, a tüzes kövek közül.

17 Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcseségedet fényességedben; a földre vetettelek királyok elõtt, adtalak szemök gyönyörûségére.

18 Vétkeid sokaságával kereskedésed hamisságában megfertéztetted szenthelyeidet; azért tüzet hoztam ki belsõdbõl, ez emésztett meg téged; és tevélek hamuvá a földön mindenek láttára, a kik reád néznek.

19 Mindnyájan, a kik ismertek a népek közt, elborzadnak miattad; rémségessé lettél, s többé örökké nem leszel!

20 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

21 Embernek fia! vesd tekintetedet Sidonra, és prófétálj ellene.

22 És mondjad: Így szól az Úr Isten: Ímé, én ellened [megyek, ]Sidon, és megdicsõítem magamat közepetted, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor ítéleteket cselekszem benne, és megszentelem magamat benne.

23 És bocsátok reá döghalált és vért utczáira, és sebesültek hullanak el benne fegyver miatt, mely reá [jõ] mindenfelõl; hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.

24 És ne legyen többé Izráel házának szúró tövise és fájdalomszerzõ tüskéje mindazok között, kik körülöttök vannak, kik õket megvetik, és tudják meg, hogy én vagyok az Úr.

25 Így szól az Úr Isten: Mikor egybegyûjtöm Izráel házát a népek közül, kik közé szétszórattak, akkor megszentelem magamat rajtok a pogányok szeme láttára, és laknak az õ földjökön, melyet adtam Jákóbnak, az én szolgámnak.

26 És laknak azon bátorsággal, és házakat építenek s szõlõket plántálnak, és laknak bátorsággal, mikor ítéleteket cselekedtem mindazokon, kik õket megvetik vala õ körülöttök, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az õ Istenök.